Hét szobor a Gravitációnak

Oscar-gála meglepetések nélkül: a Gravitáció vitte el a legtöbb Oscar szobrot, de a 12 év rabszolgaság lett a legjobb film a 87. Los Angeles-i díjkiosztón. Nagy vesztes az Amerikai botrány, a Wall Street farkasa sem kapott egy árva Oscart sem.

Az idei rendkívül erős versengésnek az lett a vége, hogy bejött a nagykönyv forma: tényleg a fontossága miatt emlegetett 12 év rabszolgaság vitte el a legjobb film díját hétfőre virradóra a Los Angeles-i 87. Oscar-gálán. A szoborért elsőként Brad Pitt mint producer érkezett a színpadra, s a producerként is érdekelt színesbőrű brit rendező, Steve McQueen mindenek előtt neki köszönte meg a 12 év rabszolgaság sikert, mondván, ha Pitt nem áll a film mellé, akkor az meg sem születik. Filmjével arra szeretne biztatni, hogy ne túlélni akarjunk, hanem élni. Pitt viszont mindannyiuk számára azt érezte megtiszteltetésnek, hogy az életét megíró Northup Solomon történetét vihették vászonra.

A 9 díjra jelölt filmért még egy Oscar járt: a női mellékszereplők listáján Julia Robertset meg Jennifer Lawrence-t is megelőzve a fiatal színesbőrű színésznő, Lupita Nyong'o lett a befutó. A Kenyában született, s a Yale-len diplomázott elsőfilmes a díjjal a kezében az általa eljátszott rabszolgalány emléke előtt tisztelgett, s elmondta, nem felejti egyetlen pillanatra sem, hogy a sok örömnek, ami életében éri, a fizetség sokak fájdalma.

A legfőbb díj másik nagy esélyese, a Gravitáció a fő-fő-Oscarról ugyan lemaradt, de hét kis szobrocskával az első helyen végzett szám szerint az idei versengésben. A zene, a hangvágás, a hangkeverés, a vizuális effektek, a vágás Oscarja mellett a film operatőre, Emmanuel Lubezki és rendezője, Alfonso Cuarón is elenyerte az Akadémiai Díjat. (Cuarón a legjobb rendezőt illető szobor mellé vágóként is kapott egyet.) Az idei díjkiosztó nagy vesztese az Amerikai botrány lett, mert abból a tíz jelölésből - ami már akkor erős túlértékelése volt a mozinak - egyet sem váltott díjra.

A másik vesztes a Wall Street farkasa lett (szerintem igaztalanul), amelyet csak 5 jelölésre tartottak érdemesnek, értékeit tekintve azonban mélyen alul maradt a díjért futott versenyben. Teljesen üres kézzel távozott. A legfájdalmasabb az, hogy Leonardo DiCaprio az immár negyedik jelölését sem tudta szoborrá változtatni az ezúttal hibátlan alakításával. (Martin Scorsese rendezőként nyolcadszor kapott jelölést, egyszer lett belőle Oscar, de például még a Dühöngő bika sem volt elég jó egy szobrocskához az akadémiai tagoknak.)

Matthew McConaughey vitte el az Oscar-díjat a férfi főszereplő kategóriában a csütörtöktől már nálunk is látható Mielőtt meghaltam című filmért. Az életében először jelölt McConaughey valóban döbbenetes formát mutat a filmben. AIDS-beteg heteróként meggyőzően adja elő a homofób gyűlöletet egészen a megértésig, de alighanem olyan külsőségek is mellé állították Hollywoodot, amiket Hollywood mindig is imád. A halálos betegség mellett a szerepért hozott ijesztő áldozatot, mert vagy 30 kilót lefogyott, s rémületes halálfejként játssza végig a szerepét. A gálán már azt a snájdig, jóképű fickót láttuk viszont a színpadon, akit romantikus komédiák behízelgő szépfiújaként ismertünk korábban. A díjátadón meglepő vallomással zárta a beszédét: ő saját magát üldözi, s "a hősöm minden nap, minden héten, minden hónapban változatlanul tíz évvel jár előttem."

A másik férfi színészi Oscart is a Mielőtt meghaltam című film mellékszereplője, Jared Leto vitte el. Ő történetesen egy haldokló, drogfüggő transzvesztitát alakít, olyan meggyőző sminkkel, hogy a film elnyerte a legjobb smink Oscarját is. Leto ízléssel és átélve formálta meg a figurát, de valószínű a rendhagyó színészi eszközök használatának az ő esetében is szerepe lehetett, hogy maga mögött hagyta a díjra ugyancsak érdemes Jonah Hillt és Michael Fassbendert. Rém rokonszenvesen emlékezett meg a díjátadón a nézőtéren ülő mamájáról, aki férj nélkül, egyedül nevelte fel. "'Köszönöm mama, hogy megtanítottál álmodni".

Nem volt kétséges a legjobb női főszerep díjának sorsa, Cate Blanchettről zengett már hetek óta a nemzetközi filmsajtó, mint legfőbb várományosról. A Woody Allen-rendezte Blue Jasmine-ben valóban összetett képet hoz hibátlanul egy modern Blanche DuBois-ról (A vágy villamosa). Gyönyörű volt a gálán a testszínű, szépséges Armani ruhájában, s rögtön belelopta magát a közönség szívébe azzal, amilyen humorral és kedvességgel értékelte a díjra vele együtt jelölt, ám az Oscarról mellette lemaradt pályatársnőit, Amy Adamset, Sandra Bullockot, Judi Denchet és Meryl Streepet. (Streep a 18. Oscar-jelölését kapta, s ha meg is nyeri a három Oscarja mellé ezt is, akkor beállította volna Katharine Hepburn négy oscaros eddigi csúcsát.) De Blanchett nem csak pályatársként remekelt, hanem emberként is: a színpadról köszönetet mondott (az Oscar-gálákon jelen soha nem lévő) Woody Allennek azért, hogy őt választotta ki a ragyogóan megírt forgatókönyvének életre keltéséhez. Köszönete kockázatos volt, mégsem fütty, mindössze halvány, udvarias taps volt a reakció, hisz az utóbbi hetekben robbant ki W.A. legutóbbi családi botránya.

A nagykönyv szerint a Jégvarázs lett a legjobb animációs játékfilm, sőt, elnyerte a legjobb eredeti dal Oscarját is. Noha hetek óta mindenki arra számít, hogy az Ordinary Love fog győzni a Mandela-filmből, igaz, a dalt a U2 Oscar nélkül is eljátszotta a gálán. Volt meglepetés is: a 20 Feet From Stardom című legjobb dokumentumfilm Osarját egyik alkotója, Darlene Love úgy köszönte meg, hogy prózából átcsapott daléneklésbe. Tehette, hiszen Frank Sinatra és Elvis Presley háttérénekesnője volt. A várakozásnak megfelelően az olasz A nagy szépség lett az Oscar-díjas idegennyelvű film és A nő forgatókönyvéért teljes joggal Spike Jonze vitte haza az aranyszobrocskát.