Akiknek fontos lesz szavazniuk

Az orbáni választójogi rendszer egyik legnagyobb bűne az, hogy megosztja a magyar állampolgárokat, és megbünteti azokat, akik amúgy anyagilag is hozzájárulnak az ország működéséhez. Miközben a határon túli magyarok kényelmes (és kormányzati csalásra lehetősége adó) módon levélben is szavazhatnak, a Magyarországon felnevelkedett, de külföldön dolgozó állampolgárokat lényegében megfosztja a szavazati jog gyakorlásától a Fidesz-rezsim. Hiszen a Nyugaton helytálló, minden euróért, fontért és dollárért keményen megdolgozó magyarok közül nagyon kevésnek van lehetősége hazarepülni, vagy a magyar külképviseletre elutazni azért, hogy leadhassa a szavazatát.

Ez a különbségtétel eleve megkérdőjelezi a választások tisztaságát. Az általános és egyenlő választójog azt jelentené, hogy minden választásra jogosultnak azonos értékű szavazati joggal kellene rendelkeznie. Tényként kell megállapítani, hogy ez az egész szabad világban érvényes elv nem érvényesül a 2014. áprilisi magyarországi választásokon.

Ráadásul ez az elemi jogsértés pontosan azokat zárja ki az állampolgári jogok gyakorlásából, akik nehezen megkeresett és hazautalt jövedelmükkel felszínen tartják a magyar gazdaságot. Világbanki adatok szerint a külföldön dolgozó magyarok hazautalásai a magyar GDP 1,85-át teszik ki, vagyis nélkülük a hazai GDP nem csak stagnálna, hanem jelentősen vissza is esne. Még Varga Mihály gazdasági miniszter is kénytelen volt elismerni, hogy a külföldön dolgozó honfitársaink hazautalt pénze hozzájárul a magyar gazdaság "stabilabb működéséhez". Bár valódi demokráciában a szavazati jogot sohasem szabad a jövedelmi viszonyokhoz kötni, az azért nemcsak a jogszerűséggel, hanem a józan ésszel is ellentétes, ha egy rendszer éppen azokat bünteti a szavazati jog korlátozásával, akik eltartják az államot.

Az Orbán-rezsim persze jó okkal gondolja úgy, hogy a Nyugaton dolgozó magyarok közül kevés lelkes támogatóra számíthat. A külföldön dolgozó fél millió magyar nyilván nem sorolható egyetlen homogén politikai táborba sem. De távozásuk okai, a nyugati demokratikus és multikulturális légkör, valamint az itthonról érkező hírek miatt többségük kritikával szemléli a hazai állapotokat. Aki a munkanélküliség, az alacsony bérek, a közszférában lezajlott politikai tisztogatások miatt kényszerült külföldre, az eleve nem számítható a kormány hívei közé.

Azok a fiatalok, akik a hazai jobboldal által folyamatosan támadott rétegekbe tartoznak - zsidók, melegek, az alternatív kultúra hívei, külföldiek házastársai, könnyű kábítószert fogyasztók - szintén nem a Fidesz táborát gyarapítják. (Sajnos az ellenzéki pártok sem nagyon találnak utat hozzájuk.) És sokan vannak olyanok is, akik ugyan minden politikai szimpátia nélkül utaztak ki Nyugatra, de ott azt látják, hogy a kormányok szabadon bírálhatóak, szociális és szakszervezeti jogok is vannak, s a munkahelyeken mindenféle nációból jött emberek együtt dolgoznak. S nem az a legfontosabb, hogy ki magyar és ki nem magyar, hanem az, hogy ki a rendes ember, és ki nem az. Aki egyszer megtanulta ezt az egyszerű igazságot, az jobboldali demokrata még lehet, de a nacionalizmust és a magyarkodó propagandát mindig utálni fogja.

A magyarok és más, új tagállamokból érkezők szabad munkavállalása sajnos több nyugat-európai országban is kampánytéma lett. A nyugati jobboldali pártok - a Fidesz "testvérpártjai" - egyre hangosabban követelik a Kelet-Európából érkezők jogainak és szociális juttatásainak megkurtítását. Ha Orbán azt hirdeti, hogy "Magyarország a magyaroké", akkor ők meg azt mondják, "Nagy-Britannia a briteké", ahol a magyaroknak nincs semmi keresnivalójuk.

A Fidesz Európa-ellenes demagógiája azzal a veszéllyel jár, hogy rásegít erre az Unión belüli szabad mozgást korlátozó, nyugati jobboldali hecckampányra. Hiszen ha a magyar kormány tagadja az uniós tagság előnyeit, akkor azokat a nyugati választók vélt és rövidtávú érdekeinek megfelelően miért ne lehetne megkurtítani? Míg a Bajnai-kormány idején kinevezett Andor László uniós biztos határozottan küzd a kelet-európaiak szabad munkavállalásáért, addig Orbánék jobbára hallgatnak ebben a kérdésben. Orbán Viktor Londonban lelkesen fotóztatta magát a kelet-európaiak elleni kampányt vezénylő David Cameron brit miniszterelnökkel, s nem láttuk jelét annak, hogy ki mert volna állni az ott dolgozó sok tízezer magyarért.

Bizony reális veszélyként kell azzal számolni, hogy ha Magyarországon megerősödik az Orbán-rezsim, s a májusi európai parlamenti választásokon a jobboldal győzne, akkor a nyugati kormányok megnehezíthetik a magyarok külföldi munkavállalását. S az eddigiek alapján biztosak lehetünk benne, hogy ilyen esetben Orbánék pisszenni sem mernének nyugati jobboldali elvbarátaiknál. Bár a külföldön dolgozó magyarok többsége a szavazati jog korlátozása miatt nem tud élni szavazati jogával, itthon maradt családtagjaiknak érdemes megfontolniuk saját érdekeiket.

Ha itthon és Nyugat-Európában is győz az idegenellenes, jobboldali kurzus, akkor a ma eurókat, fontokat, svéd koronákat hazautaló családtagból könnyen hazai munkanélküli, vagy éhbéren tartott közmunkás lehet.

Kártya

A kitűnő bűvész, Rodolfó becsületes ember volt. Megmondta, hogy csak a kezét figyeljék, mert csal. És persze hiába figyelt mindenki, bejött az összes csalása. Napjaink politikai szereplői közül senki sem vallja be, hogy csal. Sőt, inkább azt bizonygatják, hogy ők aztán - de csakis ők - tiszta lapokkal játszanak. Az egyik kezében ott van Paks. A másikéban Őszöd. Melyik az erősebb, melyik üti a másikat? Az egyik azt állítja, a partner hazudik. De a partner is azt állítja. A kérdés az, melyik tudja überelni a másikat.

A kormánypártok korifeusai most magyarázkodnak. Persze nem magukról, hanem az ellenfélről. Megvilágítják, hogyan kell érteni, amit azok mondanak, sőt a gondolataikba is belelátnak, tehát szavaikról és tetteikről egyaránt beszélnek. Vagyis Semjén Zsolttól például már tudjuk, hogy a fő gonosz, Gyurcsány Ferenc célja a teljes baloldal feletti uralom. Ezt pedig úgy érheti el, ha minél nagyobb vereségbe hajszolja bele az Összefogást április 6-án. Gulyás Gergely azt állítja, hogy folyamatosan becsapják a választópolgárokat, na persze Gyurcsány intenciói alapján. Kocsis Máté arról tájékoztat, hogy Gyurcsány mindenről hazudik, de Mesterházy is, vagyis egymást is állandóan felültetik.

Mindenkinek megvan a szerepe ebben a játszmában. A lapokat természetesen a kedves vezető osztja. Aki "soha nem csapta be a választópolgárokat". Amint azt egy 2006 szeptemberi interjúban elmondta. Elismerte egyúttal, hogy vannak hibái is, az őszinteségi próbát sem sikerült az élet minden pillanatában kiállnia, de a politika mércéje az más. Ott őszintének kell lenni. Mint amilyen ő is. Arra a kérdésre például, hogy miképpen szivárgott ki az őszödi beszéd, őszinte szívvel és nyíltan így felelt: "A Fidesz vasárnap délután szerzett tudomást róla, akkor amikor nyilvánosságra került".

Azóta már tudjuk, ez nem igaz. Kósa Lajos ugyan ahányszor beszél róla, mindig mást mond, de azért szavaiból kihámozható, hogy ismerték a beszédet. Ezt erősíti meg az immár nyilvános titkosszolgálati jelentés is. Már korábban tárgyaltak róla. Feltehető, hogy közreműködésükkel került nyilvánosságra.

Orbán Viktor tehát 2006 őszén is keverte a kártyákat és keveri most is. 2010 tavasza óta még jobb helyzetben, hiszen a keveréshez felhasználhatja az egész állami gépezetet. Meg is teszi. Ha például a baloldal előjön a paksi kártyával, ő rögtön beveti az őszödit. Kiosztja a lapokat és a szerepeket.

Az idézett 2006-os interjúban volt egy egészen őszinte mondata: "nem az én dolgom, hogy fájjon a fejem a magyar baloldalért". Előtte és azóta is ehhez tartja magát. Párttársai mondatai is ezt erősítik.

Az egész olyan, mintha játék lenne. Pedig nem az.

Putyin díszzsebkendője

Ott virít a cár zsebében a mi szeretett kormányfőnk. A NATO, ez Európai Unió tagja, a néhai Magyar Köztársaság miniszterelnöke lapít, mint szaharin a gyepen.

Miközben minden épeszű demokrácia hangosan tiltakozik Ukrajna orosz katonai megszállása miatt. Egyetlen ország maradt néma, ezt hívják a mi hazánknak. Orbántól végül hétfőn csak ennyi tellett: „a magyarok biztonságban vannak Magyarországon és Kárpátalján is, a kormány azon dolgozik, hogy biztonságban is maradjanak". Nesze semmi, fog meg jól!

'89-ben épp a mi koravén civil tábornokunk zavargászta hazafelé az amúgy is épp csomagoló szovjeteket. Megpocakosodott vezérünk ekézte Gyurcsányt, mert beállt a gázvezetékbe, amit utóbb maga a Nagy Ő is jónak talált.

Rómeó nem volt szerelmesebb Júliába, mint most az Orbán az oroszokba. Hogy a végkifejlet mi lesz, ne Shakespeare-től várjuk, lehet más is.

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy amikor a mi bölcs vezetőnk lezsírozta Paks bőtermő ügyét, nem az volt feltétel, hogy Ukrajna dolgában a nagy Oroszhont fogja támogatni.

Miért is szabadulnék, hiszen naponta látom, hogy mennyire iszonyodik a mi jó atyánk a kulturált emberektől, a szakmunkásképzőtől fölfelé, a művelt emberek közösségétől, a hoffmanni gettóból kitörni akaróktól. (Eloroszosodunk, az már látszik.) Lényegében az Európai Uniótól, ahol százezrek keresnek, és találnak politikai-gazdasági menedéket Orbániából. (Akik a legnehezebben szavazhatnak majd áprilisban. De meg is érdemlik a rohadt disszidensek…!)

Orbán Viktor fogoly. Letette saját - és az ország - jövőjét Vlagyimir Putyin kezébe. Ő meg nem arról híres, hogy könnyen visszaadja a babaruhát.

És, bár a fideszes gigafonok, és a megvezetett ostobák most beleszerelmesedtek Oroszországba, a kép nem fekete és fehér. Persze hogy szükségünk volna egy ekkora piacra, de ahhoz exportképes cuccra is jó lenne szert tenni. És megmaradni annak, akik vagyunk - magyarnak!

Téved a bölcs vezető, ha abban hisz, hogy a felkínált nyalinkázásért egyetlen dollárkát is kapunk. Meglehet, hogy páran nagyon jól járnak a putyini biznisszel, de félő, hogy előbb-utóbb valakinek - ha végtére tolókocsiban is - a Hősök terérről tényleg haza kell zavarni az oroszokat.

Ukrajna szuverenitása elemi magyar érdek is, ezt talán nem kell bővebben ecsetelni, tekintettel például Kárpátaljára. (Igaz ugyan, hogy a széljobbbant Szaniszló Ferenc már az ottani területek hamari visszacsatolásáról vizionál, de legyünk legalább mi egészségesek!) Emellett kiállni államférfiúi feladat lenne, ha lenne itt államférfiú. Most látszik csak, hogy a szomorú hazában csak politikusnak látszó megélhetésiek labdáznak az ország házában, mindenféle méltóságokat birtokolva.

Ukrajnában a háború - valóságos, és, ha kitör, világméretű - küszöbén állnak. Nem tréfadolog, nem rezsicsökkentős marhaság, nem brüsszeli pávatánc.

Itt emberek vére folyhat - a külhoni magyaroké is -, rettenetes következmények várhatók, ne adja az Isten. És ilyenkor egy miniszterelnök mindössze azt mondja: államtitkára útján már tájékoztatott a múlt héten? És azóta nem történt semmi?

Orbán úr, önt tényleg kilóra megvették az oroszok? Mert itt mifelénk így látszik. Ha ön tényleg díszzsebkendő Putyin öltönyén, tudatom, hogy abba egyébként nem illendő orrot fújni, de az oroszok esetében ez is könnyen megtörténhet.

Szerző
Veress Jenő