Kártya

A kitűnő bűvész, Rodolfó becsületes ember volt. Megmondta, hogy csak a kezét figyeljék, mert csal. És persze hiába figyelt mindenki, bejött az összes csalása. Napjaink politikai szereplői közül senki sem vallja be, hogy csal. Sőt, inkább azt bizonygatják, hogy ők aztán - de csakis ők - tiszta lapokkal játszanak. Az egyik kezében ott van Paks. A másikéban Őszöd. Melyik az erősebb, melyik üti a másikat? Az egyik azt állítja, a partner hazudik. De a partner is azt állítja. A kérdés az, melyik tudja überelni a másikat.

A kormánypártok korifeusai most magyarázkodnak. Persze nem magukról, hanem az ellenfélről. Megvilágítják, hogyan kell érteni, amit azok mondanak, sőt a gondolataikba is belelátnak, tehát szavaikról és tetteikről egyaránt beszélnek. Vagyis Semjén Zsolttól például már tudjuk, hogy a fő gonosz, Gyurcsány Ferenc célja a teljes baloldal feletti uralom. Ezt pedig úgy érheti el, ha minél nagyobb vereségbe hajszolja bele az Összefogást április 6-án. Gulyás Gergely azt állítja, hogy folyamatosan becsapják a választópolgárokat, na persze Gyurcsány intenciói alapján. Kocsis Máté arról tájékoztat, hogy Gyurcsány mindenről hazudik, de Mesterházy is, vagyis egymást is állandóan felültetik.

Mindenkinek megvan a szerepe ebben a játszmában. A lapokat természetesen a kedves vezető osztja. Aki "soha nem csapta be a választópolgárokat". Amint azt egy 2006 szeptemberi interjúban elmondta. Elismerte egyúttal, hogy vannak hibái is, az őszinteségi próbát sem sikerült az élet minden pillanatában kiállnia, de a politika mércéje az más. Ott őszintének kell lenni. Mint amilyen ő is. Arra a kérdésre például, hogy miképpen szivárgott ki az őszödi beszéd, őszinte szívvel és nyíltan így felelt: "A Fidesz vasárnap délután szerzett tudomást róla, akkor amikor nyilvánosságra került".

Azóta már tudjuk, ez nem igaz. Kósa Lajos ugyan ahányszor beszél róla, mindig mást mond, de azért szavaiból kihámozható, hogy ismerték a beszédet. Ezt erősíti meg az immár nyilvános titkosszolgálati jelentés is. Már korábban tárgyaltak róla. Feltehető, hogy közreműködésükkel került nyilvánosságra.

Orbán Viktor tehát 2006 őszén is keverte a kártyákat és keveri most is. 2010 tavasza óta még jobb helyzetben, hiszen a keveréshez felhasználhatja az egész állami gépezetet. Meg is teszi. Ha például a baloldal előjön a paksi kártyával, ő rögtön beveti az őszödit. Kiosztja a lapokat és a szerepeket.

Az idézett 2006-os interjúban volt egy egészen őszinte mondata: "nem az én dolgom, hogy fájjon a fejem a magyar baloldalért". Előtte és azóta is ehhez tartja magát. Párttársai mondatai is ezt erősítik.

Az egész olyan, mintha játék lenne. Pedig nem az.