A Bárka kálváriája

Publikálás dátuma
2014.03.05 06:45
Ingatag az adóssággal rendelkező teátrum helyzete FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
Fotó: /
Megint egy színház, a Bárka van hónapok óta meglehetősen bizonytalan helyzetben. És 120 millió forintnyi adójárulék, szállítási tartozása van, ahogy ezt Seress Zoltán igazgatótól megtudtuk. Az ÁSZ felelőtlen gazdálkodás miatt feljelentést tett. Seressnek tiszta a lelkiismerete.

Több előadást kénytelen volt elhagyni a színház, egy premier is elmaradt, ahogy a fizetések szintén. A veszteséges működés miatt a Bárka Színház Nonprofit Kft. fizetésképtelenné vált. Az Állami Számvevőszék budapesti színházakban tartott vizsgálata szerint az elmaradásokat több éve a ráfordítások túllépése okozta.

A Bárka a VIII. kerületi önkormányzathoz tartozott. A fenntartását átveszi a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, de az átadás-átvétel elhúzódott, az elvileg rendelkezésre álló 178, 9 millió forint támogatás bent ragadt a minisztériumban, mert amíg nem vette át a teátrumot, nem is utalhatja a pénzt.

Ugyanakkor 120 millió forint körüli az adósságállomány, ami adójárulékból és szállítási tartozásból tevődik össze. Ennek fényében nem tűnik soknak a dotáció. A színház elküldte a költségvetés tervezetet a minisztériumba, és reméli, hogy ebből hamarosan szerződés születik.

Egy társulati ülésen kint járt Kohut Balázs a KIM gazdasági ügyekért felelős helyettes államtitkára, és pénteki bejelentésétől számítva tíz napon belülre taksálta, hogy megkezdik a dotáció folyósítását.

Az átvilágítás különben meglehetősen elhúzódott, hiszen az eredeti tervek szerint a minisztérium már 2013. január 1-től vette volna át a színházat. Az átvilágítás pedig 2012. nyár végén kezdődött. Az ÁSZ felelőtlen gazdálkodás miatt feljelentést tett, nem hozták még nyilvánosságra, hogy pontosan mit kifogásolnak.

De ez nem feltétlenül gátja az átadás-átvétel lebonyolításának, a támogatási szerződés megkötésének. A cél, hogy ez minél hamarabb megtörténjen.  

Az index értesülései szerint 2008-ban több mint 26 ezren váltottak jegyet 35.5 millió forint értékben a Bárkába, de ez a szám 2012-re 19 ezerre csökkent, és ezzel 27 százalékkal csökkent a jegybevétel. Seress Zoltán igazgató viszont megkeresésünkre ehhez hozzáteszi, hogy 2013-ban 80% fölötti volt a nézettségük, a TAO bevételeik pedig több mint 3 millió forinttal növekedtek, és így értelemszerűen a jegybevételeik ugyancsak nőttek.

Több mint 22 ezer nézőjük volt abban az évben, amikor pénzügyileg igazán nem volt kiegyensúlyozott a Bárka, és a gazdasági válság más teátrumokat is megviselt. Azon persze lehet vitatkozni, hogy Seress Zoltán főleg kortárs magyar és külföldi szerzőket mutatott be, és elég közönségvonzóvá tudta-e tenni ezeket. Nem vállalt-e túlzott kockázatot?

A drámafoglalkozások viszont vitathatatlanul népszerűek. Több mint tízezer diák fordult meg 2008 óta a Bárkában, olcsó jegyárakért. Tisztázni kellene végre, hogy a fenntartó mit akar. Azt akarja-e tovább vinni, amit Seress eddig csinált, vagy ez nem tetszik neki, és esetleg valami egészen mást szeretne.

De akkor ezt egyértelműen meg kellene mondania, ahogy azt is, ha nem Seressel tervez. Vagy esetleg nem akar állandó társulatot. Feltehetően ez tisztázódik is a KIM-mel kötött szerződéssel. A direktor megemlíti, hogy hivatkozási alapul szolgál a közszolgálati szerződésben kikötött 85%-os látogatottság.

Azt mondja, 2000. január elseje óta mindössze négyszer volt 80% fölötti a Bárka látogatottsága: 2006-ban, 2007-ben, 2008-ban és 2013-ban. És hát például 2006-ban még 262 millió volt a támogatás. 2008 óta soha nem volt ennyi. Hasonló nagyságrendű színházak akár 120-130 millióval kapnak többet, mint a Bárka, amelynek megalakulása óta nincsenek raktárai, próbatermei, ezek bérlése plusz költséget jelent.

És igaz, hogy két színházterme van, de annyira rossz a hangszigetelés, hogy az áthallás miatt párhuzamosan nem lehet bennük dolgozni, játszani. A tervek szerint, ha elindul a Ludovika Campus építkezése, a Bárkához hozzátoldanak egy 150 négyzetméteres raktárt, és bár sátortetővel, de egy ugyanilyen nagyságú próbatermet. Az épület a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tulajdona lesz, de a műemlék jellegű színház fenntartója a KIM lesz.

Seress azt mondja, hogy a gazdálkodás szempontjából teljesen tiszta a lelkiismerete. Áll bármilyen vizsgálat, egyeztetés elé. Szeretné, ha minél hamarabb lebonyolódnának ezek, és a Bárka újra zavartalanul dolgozhatna.

2014.03.05 06:45

A színkeverés mesterei a Müpában

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:49

Fotó: Müpa/
A kiváló kölni zenekar kivételesen bőkezűen bánt a hangszínekkel mind Mendelssohn, mind Mahler művének előadása során.
Isabelle Faust Kurtág Doloroso című művét játszotta ráadásként, ezzel tovább erősítette a kontúrjait annak a képnek, amit a versenymű előadójaként rajzolt fel magáról. Megmutatta ismét, hogy a hegedülésben a hangszeres játék csak eszköz, a lényeg, hogy értékes műveket játsszunk, a bennük rejlő gondolatokra irányítva a figyelmet. A német hegedűs a rá jellemező technikai fölénnyel szólaltatta meg Mendelssohn közismert dallamait is, ez, és a szintén sokszor hangoztatott elmélyült előadásmódja azonban arányban állt egymással, utóbbi nem telepedett rá a műre. Az első tétel fülbemászó dallamait, a lassútétel melankóliáját, a zárótétel könnyedségét a helyén kezelte, szép és elismerésre méltó olvasatát kivitelezve a darabnak. Már itt kiderült, a Gürzenich zenekar átlagon felüli képességekkel rendelkezik a hangszínek kikeverése terén: sokszor hívta fel legalább olyan erővel fel magára a figyelmet, mint a szólista.
A zenekar messzire nyúló hagyományokkal rendelkezik, ők mutatták be 1904-ben a Mahler szimfóniát is a szerző vezényletével. François-Xavier Roth négy éve áll a zenekar élén, és úgy tűnik, nem nyúlt mellé a város, amikor zeneigazgatónak választotta – ő az opera vezetőkarmestere is – az egykori fuvolistát. Olyan forradalmi tett is fűződik nevéhez, mint Sztravinszkij Tavaszi áldozatának korabeli hangszereken való előadása, a mű bemutatójának százéves évfordulója tiszteletére hat évvel ezelőtt. Ilyenkor persze el kell hagyni a Roger Norrington által sokszor kárhoztatott vibrátózást, vagy legalább is korlátok közé kell szorítani, hogy az általa „hollywoodi glamournak" nevezett megszólalási mód ne telepedjen rá hangzásra. Ez az olyan csillogó-villogó mai hangszerek használatakor is fontos, mint amilyenekkel most ült ki a színpadra a zenekar, mert ez kell ahhoz, hogy Mahler néha kegyetlenül metsző szólamai kiteljesedhessenek. Kiváló volt a rézfúvós szekció, ha szólózni, ha együttesen harsogni (nem harsánykodni) kellett, de nem maradtak el tőlük a fuvolások, klarinétosok, oboások és a fagottosok sem. Olyan szintű zenekari munka volt ez, ami már önmagában is sikerre ítéli egy olyan hatalmas - majd hetven perces - bonyolult mű előadását, mint az 5. szimfónia. Nehézségekkel teli utat kell bejárniuk a zenészeknek, az első tétel kezdő trombitaszólójától,a gunyoros gyászindulótól, a szerelmi vallomásként írt Adagiettón, és a többi tételen keresztül a zárótétel kontrapunktikus forgatagán át az utolsó hangig. Ha egy zenekar képes ezt a gazdagságot a maga teljességében, hiányosságok nélkül bemutatni, már nagyon sokat tett az élményért. De a kölniek ennél szerencsére jóval többre voltak képesek, a hangszíneik sokszor önálló előadói alkotóeszköznek tűntek. François-Xavier Roth csak azt a kérlelhetetlen élességet nem tudta hozni, ami a legjobb előadásainak sajátja. Hiányzott az a bizonyos életigenlés, ami az Alma Mahler iránti szerelem tükröződése, ami a sokszor kegyetlen hangzások után sejlik fel. E kettősséget kontúrosabban lehetett volna érzékeltetni. Infó: Mahler 5. szimfónia Isabelle Faust hegedű Gürzenich Zenekar Karmester: François-Xavier Roth Február 15. Müpa 
2019.02.17 15:49

A popkultúra átütő ereje - Újra Budapesten koncertezett Guido és Maurizio de Angelis

Publikálás dátuma
2019.02.17 15:32

Fotó: MTI/ Mohai Balázs
Guido és Maurizio de Angelis újabb budapesti fellépése nem csupán egy koncert volt. Már a két évvel ezelőtti produkciójuknál is egyértelmű volt, hogy itt nem csak a zene a fontos, a dalok túlmutatnak önmagukon. A két olasz dalszerző és előadó ugyanis számos Bud Spencer mozis örökzöldnek írta a zenéjét. Így tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy az ítész mit gondol a zenék virtuozitásáról (vagy annak hiányáról), mivel ezek a nóták alapvetően nem színpadra, hanem filmzenének készültek. Tehát egy egészestés mozgókép atmoszférájának az erősítésére. Mivel Magyarországon a tévékultúra tett arról, hogy Bud Spencer és Terence Hill pofozkodós filmjeit még az is kívülről fújja, akinek nem állt szándékában rajongóvá válni, de nem tudta kikerülni a popkulturális nyomást. Így az is meghatódik a címadó dallamok felhangzásakor, aki nem tudja kívülről az összes Piedone epizódot. De így van ez Guido és Maurizio de Angelis a magyar piacon szintén kultikussá lett Sandokan című tévésorozat főcímdalával is, melynek magyarosított változatát annak idején a Neoton Família is nyomta – bárcsak feledni tudnám ezt az élményt. De nem ez volt az este csúcspontja, hanem a Különben dühbe jövünk című filmben felhangzó nóta, a Dune Buggy, amely kisebb táncot is generált az amúgy ültetős koncerten. A koncert sztárvendége maga Terence Hill volt, aki szerencsére nem énekelt, inkább csak mesélt a Bud Spencerrel való közös élményeiről, arról, hogy mennyire tiszteli Guido és Maurizio de Angelis-t és persze a kortársukat, Ennio Morricónét, akivel a Nevem: Senki című produkcióban dolgozott együtt. Sajnos, ahhoz túl távol voltam, hogy megkérdezhessem: Sergio Leone csak besegített, vagy titokban tényleg ő rendezte ezt a filmet? De Hill nem is ezért volt itt elsősorban, hanem azért, mert ő volt az arca és védnöke a annak a jótékonysági akciónak, ami a koncerten zárult: egy eredeti (nem a Különben dühbe jövünk-ben rommá tört) autóra, a Dune Buggy-ra lehetett licitálni, a befolyt összeget pedig a Heim Pál Gyermekkórház kapja meg.  Infó: Guido and Maurizio de Angelis február 16. Papp László Budapest Sportaréna
2019.02.17 15:32
Frissítve: 2019.02.17 18:11