Választás - 2014;Orbán-kormány;Kéri László;

2014-03-07 07:16:00

Tengelyt akasztani

"A magyarokkal ma már nem érdemes tengelyt akasztani" - jelentette ki Orbán Viktor némi büszkeséggel 2011 őszén parlamenti szezonnyitó beszédében. S a kormányzati periódus második évében szinte valamennyi fontosabb szereplését ez a harcias hangvétel jellemezte. 

Július végén Tusnádfürdőn a megállíthatatlan küzdelem kényszerének világtörténelmi távlatokat felvillantó hátterét is megrajzolta, amikor a heroikus hozzáállási kényszert kiterjesztette az egész magyar népre. A tusnádfürdői prófécia akár programhirdetésnek is felfogható volt, amennyiben Orbán Viktor a következő hónapok belpolitikai feladatait is szünet nélküli harcként igyekezett körülhatárolni. S ha eltekintünk e kivételes alkalmakkor úgyszólván kötelezővé vált pátosz túlzásaitól, akkor ez idő tájt a "permanens forradalmat" a gyakorlati politika szintjén is visszaigazolva láthattuk. (A két beszéd lelőhelye: 1., 2., )

2011 második félévét ugyanis tucatnyi átalakítási ötlet uralta el. Közülük bármelyik alkalmas lehetett volna arra, hogy kivitelezésük előtt széleskörű társadalmi vitáknak engedjenek teret, hiszen alapvető társadalmi érdekek egész sorát lényegbevágó módon érintő döntésekről volt szó. A nagyszámú ügyek közül ezúttal csak néhány olyan csomópontot emelünk ki, amely hosszabb távon is jelentős hatásokkal járt.

1. Még véget sem ért a nyári politikai szezon, amikor már Áder János ("kormányzati megbízottként") ismertette a választási rendszer reformjának legfontosabb újdonságait. A többi párt nem győzött hangot adni felháborodásának, s a szakértők többsége is alapvető kifogások tömegével hozakodott elő. A vita egész nyáron tartott, ám a Fidesz szeptember eleji frakcióülésén minden lényeges ponton jóváhagyta az új rendszert. Ezután minden gördülékenyen ment a maga megszokott útján, október 6-án megjelent a normaszöveg, majd november végén Lázár János egyéni képviselői indítványaként a parlament elé került a jogszabály. Megszületett az a rendszer, amely az elmúlt húsz év szabályainak nagy részét felülírva, az akkor domináns Fidesz érdekeinek szem előtt tartásával alakította át a választási szisztémát. Egyfordulós, részvételi küszöböt mellőző, az egyéni választókerületeket átalakító és azt túlsúlyozó, az ellenfeleket egyetlen táborba kényszerítő megoldást sikerült a törvényhozó többségnek létrehoznia. (Karácsony Gergely volt az első, aki azonnal levonta a következtetést: a következő választásokon kénytelen lesz az ellenzék egésze a Fidesz ellen összefogni, ám ekkor még kevesen értették javaslata lényegét.)

2. Nagyjából az imént eseményekkel párhuzamosan, s a társadalmi egyezkedési lehetőségeket, kényszereket ugyanúgy figyelmen kívül hagyva született meg a munka világának újraszabályozása is. A nyár közepén jelent meg a munka törvénykönyv módosításának első tervezete, melyet a kormány már az őszi ülésszak legelején szeretett volna viták nélkül elfogadtatni. (A tervezet számos területen növelte a munkavállalók kiszolgáltatottságát.) A munkavállalókat képviselő szervezetek azonban váratlanul nagy ellenállást tanúsítottak, ezért a kormány az ősz nagy részében látszat-tárgyalásokkal húzta az időt, illetőleg a vele szemben álló szervezetek - végül is sikerrel járó - megosztásával kísérletezett. Így is november vége lett, mire a négyéves időszak legfurcsább parlamenti bohózatának záró mozzanataként a végső döntést sikerült meghozatni.

3. E nagy jelentőségű, s milliók életviszonyait nap mint nap érintő szabályozás a fokozatosan elszabaduló gazdaságpolitikai káosz árnyékában zajlott, a társadalom többsége ezért sem tudott e fontos törvénykezési folyamatokra figyelni. A szeptember 12-én beterjesztett úgynevezett "Országvédelmi Terv" kivitelezése során mindinkább kibontakozó bankellenes politika többszázezer devizahiteles sorsának megrendülésével fenyegetett. A magyar kormányzat kellően elő nem készített lépéseinek köszönhetően rövid időn belül kerültünk szembe a nemzetközi hitelminősítők, s egyéb finanszírozók negatív vélekedéseinek következményeivel. Árfolyamromlás, pénzkimenekítés, módosított költségvetés, az IMF visszahívása, valamint a kapkodás utalt arra, hogy a magyar gazdaságpolitikában a káosz mindennapi jelei válhatnak uralkodóvá. (Csak jelezni tudjuk, hogy november végén elfogadták még az igazságszolgáltatási rendszer - jócskán vitatott - reformját; decemberben az önkormányzati szisztéma teljes körű átalakításának kereteit, az év végén pedig még a közoktatás államosítását is keresztülerőszakolták a feszített ütemű, forradalmi jogalkotás során.)

A remény éve

Orbán Viktor 2011. utolsó napján rövid videóüzenettel köszöntötte híveit, amiben azt kívánta, hogy 2012 a magyar családok számára a remény éve legyen.

A késő őszi sok-sok egyedi tényező január első hetére azonban olyan válsággá állt össze, amely egy időre lebénította a kormányzati nagyüzem működését. Az első munkanapokban percről percre lett egyre világosabb, hogy a kormányt jó ideje övező kedvezőtlen külföldi visszhang az egész ország működőképességére erősen kiható negatív megítéléssé szélesedett ki. A nyugati média, a külföldi befektetők, a hazánkkal partneri kapcsolatban lévő uniós szervezetek vezetői, a Magyarországgal kitüntetett figyelemmel foglalkozó nemzetközi szakembergárda, valamint a diplomáciai körök hangadói egyszerre szimatoltak kormányválságot, Orbán Viktor bukását, s komolyabb belpolitikai fordulatokat.

Mindehhez ékes adalékként szolgált az, hogy az év első munkanapján az ellenzéki mozgalmak váratlanul nagy tömeget mozgósítottak az Andrássy útra. Erre adott válaszként született meg az elmúlt évtized legfurább képződménye: a Békemenet... Január 23-án soha nem látott méretű tömeg védte meg az utcán a kormányt és személy szerint Orbán Viktort... (Aki ez után videóüzenetben mondott köszönetet a "spontán" százezreknek.

A remény éve meglehetősen hektikusan kezdődött, de a folytatása még cifrábbá kerekedett. 2012. január 11-én az Európai Bizottság egyértelműen jelezte, hogy megindítják hazánk ellen a régóta esedékes "túlzottdeficit-eljárást", valamint, hogy szélesebb eljárás keretében fogják elbírálni a magyar alkotmányozással kapcsolatos - korábban már kifejezett - kifogásaikat is. A hazai közvélemény talán meg sem érthette, milyen jelentőségű fordulatok történtek, igaz, a kormányzat sem sietett a közvélemény tudtára adni az eljárások súlyosságának következményeit. Az év első hónapjait a magyar kormány állandó védekezéssel, magyarázkodással volt kénytelen tölteni, mert az uniós szervezetek valamennyi szintjén ekkorra értek össze átfogó bírálatokká a magyar rendszer-átalakítással kapcsolatos kifogások.

Talán a véletlen műve lehetett, hogy éppen ugyanezen a januári napon vette kezdetét az elmúlt évtized egyik leglátványosabb közéleti botránya. A hvg.hu kiderítette: a köztársasági elnök egykori doktori disszertációja nagy valószínűséggel plágiumon alapszik. Ami ezután heteken át történt, az az egész magyar politikai osztály amúgy is alacsony szintű tekintélyének teljes leépülésével járt. Hazudozás, elvtelen ferdítések intézményesítése, tudományos, egyetemi és közéleti szervezetek folyamatos lejáratása, megzsarolása, s egy olyan értelmetlen küzdelem, amely Schmitt Pál közéleti haláltusáját szükségtelenül hosszadalmassá tette. A helyzet komolyságának megítélésére képtelen köztársasági elnök végül április 2-án lemondani kényszerült, ám e huza-vona bohózattá válásának árát az egész országnak kellett viselnie.

A Fidesz-vezette kormány második éve során folyamatosan veszített egykori - igen magas - támogatottságából, s ez a több mint egymilliós csalódott szavazói csoport mindinkább a tartózkodók táborát kezdte duzzasztani. Az ellenzék egyik pártja sem volt képes profitálni a remény évében elszenvedett kormányzati veszteségekből. Az esztendő végül az értelmetlen konfliktusoktól való megszabadulásban való reménykedés idejévé stilizálódott át.