Nőről nőre, ágyról ágyra

Publikálás dátuma
2014.03.08 06:33
A Nők előadásában a pincében összezsúfolódnak az emberek (Gáspár Kata, Bencze Ilona, Dányi Krisztián, Murányi Tünde) FOTÓ: NAGY
Fotó: /
Egy férfi jár nőről nőre, ágyról ágyra, nem tud a másik nem nélkül létezni, de megállapodni sem képes. Két darab témája most ez két budapesti színházban, a Karinthyban és a Radnótiban. A Nők, és az Anatol és a nők című produkció, más korban, nagyon más szituációban játszódik, és mégis van bennük valami nagyon közös.

Tabukat sértett mindkét szerző. Karinthy Ferenc Aranyidő című regényét - amiből később aztán a Nők című darabot írta -, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján nem engedték kiadni, hiszen egy zsidó fiatalemberről szól, aki Budapest ostromának idején még a pincében is nőről nőre, ágyról ágyra jár, miközben szépeket mond a hölgyeknek, figyelmesen meghallgatja őket, így sikerül túlélnie a borzalmakat. Sármos, kedves kis Casanova ő, aki végül borzadályos megalkuvásra kényszerül. Arthur Schnitzler pedig a sokkal szerencsésebb, de mégis dekadens, depresszióval, világfájdalommal is teli szecessziós időkben írt sokat a mindig feszültségekkel teli férfi és nő kapcsolatról. Körtánc című darabjának ősbemutatója elmaradt Berlinben, betiltották, mert túl pornográfnak találták. A Radnóti Színházban bemutatott Anatol és a nőket nem fogják annak tartani. 

Gondoljunk bele, milyen lehetett az, amikor a háború okozta behegedhetetlen sebek keletkezéséhez még mindig túl közel, amikor erről a korszakról jobbára csak heroizált sematikussággal lehetett beszélni, Karinthy Ferenc előállt azzal, hogy bizony-bizony, a bombák árnyékában is volt szexuális élet. A halál torkában is nevettek, féltékenykedtek, áskálódtak az emberek, és a túlélés érdekében igen sok mindent elkövettek, ami ma már dermesztően hihetetlennek tűnik. Karinthy a Nőkben elmés vígjátékba oltja a borzalmakat. Darabjához ideális közeg a Karinthy Színház még a bővítés után is kicsi színpada, ahol nem nehéz megteremteni a légoltalmi helyként szolgáló pince agyonzsúfoltságát. Ahol az egyik ember törvényszerűen belekerül a másik intimszférájába, még akkor is, ha ebben a helyiségben is vannak valamelyest kihasználható szegletek.

Juhász Kata és Major Attila díszlete reménytelen, lepusztult szürkeséget áraszt. Horányi Júlia jelmezei viszont a körülményekhez képest zavaróan nettek, jól vasaltak, friss anyagúak, ahelyett, hogy érzékeltetnék, akár már tetvesen is élni kényszerülnek a pincelakók. De azért persze ez mégsem az Éjjeli menedékhely Gorkijtól, nem olyan fajsúlyú, mélységű tragédia. Karinthy Mártonnak rendezőként igencsak kellett vigyáznia arra, hogy megtalálja a megfelelő egyensúlyt a tragikus és komikus momentumok között, soha ne fusson át ízlésficamba a játék. És sikerül is ez a kényes egyensúlyozás. Bár a három felvonás közül az első nem elég erőteljes, túlzottan elnyúlik az alakok bemutatása, az alapszituáció felvázolása, amikor még nincs igazi feszültség. De aztán izgalmassá válik a játék.

Dányi Krisztián a főszereplő, egyáltalán nem a beképzelt macsót adja, még kicsit csetlik-botlik is mint Svejk, izomkolosszusnak, első ránézésre hódító Don Juannak sem nevezhető, ő a kisember megtestesülése, aki kedvességgel, empátiával, jó helyzetfelismerő képességgel, mindenáron túlélő akar lenni. A mindenárba végül az is beletartozik, hogy Dunába lövés ellen annál a nyilaskeresztes nőnél is szexrabszolgaságot vállal, aki különben őt szintén kivégezné. A befejezés pedig sejteti, hogy a felszabadító orosz csapatok nő tagjai elől sem akar kitérni. Színvonalas a színészi összjáték, Murányi Tünde, Bencze Ilona, Gáspár Kata, Kerekes Viktória, Tóth Zoltán, Vertig Tímea, Cs. Németh Lajos, Horváth Zsuzsa, Balázs Andrea egyaránt markáns karakterek.

Ahogy markáns karaktereket láthatunk a Radnóti Színház Anatol és a nők című produkciójában ugyancsak. Ez azért gálánsabb, elegánsabb világ, a XIX. és XX. század fordulóján járunk. A produkció közegében anyagi nélkülözés nincs, érzelmi hiányok annál inkább vannak. Azt is mondhatnám, hogy tombol a szeretetvágy. A nők ezúttal is megértésre, odaadásra áhítoznak. Ennek olykor meglehetősen körmönfontan adják meg a módját. Nem ritkák a finomkodó körmondatokból álló párbeszédek. A két, sőt többértelmű mosolyok. A galantériával teljes mellébeszélések, amikből mégis mindenki ért. Anatol, Pál András elsőrangú megformálásában szintén nem kivagyi macsó. Inkább ábrándos filozófus, elmélázó költő, aki magába a szerelembe is szerelmes, számára a nők a végtelenséget jelentik, a varázslatok kimeríthetetlen tárházát. Finom lélek, és a finom lelkek ugyanúgy vonzzák, mint a durvábbak, hiszen a nőkkel való kapcsolat a világ teljességét jelenti számára.

Remete Kriszta jelmezei ruhaköltemények, Bagossy Levente díszlete valóságos műremek, előkelő fotószalon, ahol bármi megtörténhet. Valamennyi hölgynek van egy nagyjelenete a gáláns úrral. Móga Piroska, Kováts Adél, Petrik Andrea, Andrusko Marcella, Szávai Viktória egyaránt kívánatosak, rejtelmesek, olykor kibírhatatlanok, követelőzök, sértődékenyek, ahogy szerepük kívánja. Keres Emil ős-öreg inasként sokat lát, és nem fukarkodik az epés megjegyzésekkel, beszédes gesztusokkal.
Bálint András rendezése szellemes, emelkedett, gráciával teli szórakozás, megkíméli a nézőket Schnitzler vadabb, keményebb, sötétebb világától.

2014.03.08 06:33

Ha kiállnánk a fényre - Jeanne d’Arc legendája a Katona József Színházban

Publikálás dátuma
2019.01.19 13:19
A per lefolytatóinak sajátos divatbemutatója
Fotó: / DÖMÖLKY DÁNIEL
Jeanne d’Arc sok száz éves legendáját vette elő a Katona József Színház Mészáros Blanka főszereplésével a Kamrában. Hegymegi Máté rendezésében kíméletlenül pontos, felkavaró előadás született.
„ A jelen idő vitrinében égek” - mondja Mészáros Blanka, mint Jeanne d’Arc a Katona József Színház Kamrájában a Hegymegi Máté által rendezett előadás elején. Eközben a hitről beszél, illetve arról, hogy sokszor csak mondjuk, hogy hiszünk, aztán nem vagyunk hajlandóak semmit sem tenni érte. „ Csak a valóság lezárt képeit nézegetjük.” A sötétben maradunk és nem merünk kiállni a fényre. Nem vállaljuk a megbélyegzést. Persze az ilyen vállalásnak ára van. Nem is akármilyen. Főként, ha az ember közben egyedül marad. A hőssé lett, majd máglyán elégetett parasztlány legendáját nagyon sokan feldolgozták. Most Garai Judit ezeket a drámákat, dokumentumokat és filmforgatókönyveket felhasználva írt egy új szöveget. Friss, pontos és felkavaró és nagyon mai. Lehetne akár egy a tetteiért számon kért mai fiatal tüntetőlány is a történet főszereplője. Persze ne menjünk messzire, hiszen a máglyahalál csak nem jön újra divatba. Sok minden mégis ismerős, nem véletlenül a jelen idő vitrine… A színpadon tényleg egy valódi üvegvitrin. (Díszlet: Fekete Anna) Ebbe zárják be a perbe fogott lányt. Előtte a per résztvevői végigvonulnak a kifutón, mint egy divatmutatón (Jelmez: Kálmán Eszter), majd belenéznek az üvegvitrinbe. Igen, minden csupa tettetés, színjáték. Az őszinteségnek ehhez semmi köze. Az érdekek számítanak, a konspiráció. Minden és mindenki ennek az eszköze. Aki pedig nem hajlandó ebben a színjátékban a saját, illetve a ráosztott szerepet eljátszani, annak lesz ne mulass. Legfeljebb utólag szentté nyilvánítják. Pedig Jeanne d’Arc tiszta, nagyon is az. Ezzel még nem is lenne baj. Legyen hős, hallgasson a hangjaira, koronáztassa meg a királyt, de aztán álljon be szépen a sorba. Elég a nagyképűségből! Elég a küldetésből! A Katona József Színház ennek az egész álszent folyamatnak a lényegét vágja a képünkbe. A fiatal rendező Hegymegi Máté több munkájával (Peer Gynt, Bádogdob) már felhívta a figyelmet a tehetségére. És szerencsére eddig minden előadása képes volt egyedi és markáns lenni. Most miközben kíméletlen közeliket mutat, sok mindent a színészekre bíz. És ők meghálálják ezt a bizalmat. Mészáros Blanka egy valódi utat mutat meg a színpadon. Nem kímélve önmagát, nagy energiával végigmegy rajta. A hősből az áldozattá válásig. Végig megőrizve a tisztaságát, ami a színésznőből egyébként is árad. A pert levezénylő férfiak pedig szintén önmagukat adják: a bíró Kocsis Gergely, az inkvizítor Rába Roland, az ügyész Elek Ferenc és az angolokat képviselő Tasnádi Bence. Asszisztálnak egy gyakorlatilag előre eldöntött perben. Mindenki a saját vérmérséklete és ízlése szerint. De mindannyian ugyanannak a gépezetnek a részei. Mészáros Béla, Máté Gábor, Dankó István és Vajdai Vilmos több szerepet is megoldanak. Warwick (Mészáros Béla) mondja: „Rettenetes látni, ahogy egy ilyen ártatlan teremtés szétzúzódik két nagyhatalom: az egyház és a törvény között.” Ezek a rendszerek pedig könyörtelenül felfalják azt, aki nem engedelmeskedik. Nem csak a múltban, hanem a jelen idő vitrinében is. Infó: Jeanne d’Arc – a jelen idő vitrinében Írta: Garai Judit Katona József Színház - Kamra Rendező: Hegymegi Máté                 
2019.01.19 13:19
Frissítve: 2019.01.19 13:19

Nicki Minaj nem kér és nem ad kegyelmet

Publikálás dátuma
2019.01.19 12:22
Nicki Minaj olyan dolgokat mond ki, amikre sokan gondolni sem mernek
Fotó: AFP/ LLUIS GENE
Bevetésen van: nem kér és nem ad kegyelmet. Hatalma teljében érkezik Budapestre a hip-hop királynője.
Nem akarják tudni, hogy miről szövegel. Olyan dolgokat mond ki, amire egy nemzedékkel feljebb gondolni is csak leoltott lámpa mellett mertek. Közben pajkosan mosolyog, a szemünkbe néz és a vesénkbe lát. Alig van rajta valami cucc, és úgy rázza, hogy belepirul a YouTube. Azt hittük, hatvanhárom évvel Allen Ginsberg Üvöltése után minket már nem lehet meglepni. De ha mégis, akkor nem egy feltöltött fenekű trinidadi csajon fogunk csodálkozni. Csakhogy közben eljött a XXI. század, és itt állunk leforrázva. Új költők, új dumák, új mozdulatok. Rengő popsik és széttárt lábak: ha ez kell ahhoz, hogy figyelj arra, amit mondok, hát tessék, itt van, nem szégyellem, szerintem te előbb fogod elfordítani a fejed. A pasik álma, a csajok bálványa Port of Spainben született. És ha már a hip-hop királynője, hol máshol, mint Queensben nőtt fel, tizenegy éves kora óta rappel. Alig esett le a hátsójáról a tojáshéj, és már övé volt az összes női Billboard rekord: mióta vezetik a ranglistát (1958), ilyet még nem látott a világ. Az új kor szelleme, az új nemzedék hangja, a modern média boszorkánya. Beyoncétól Jay-Z-ig mindenkivel dolgozott, aki manapság számít. A Jessie J-vel és Ariana Grandéval közös Bang banget több mint egy és negyed milliárdszor nézték meg a videómegosztón, a Time magazin szerint 2016-ban ott volt a földkerekség száz legbefolyásosabb embere között. Persze a rap nem igazi művészet, ha az, akkor is csak szubkultúra. Mint a rock volt 1964-ben vagy a dzsessz Louis Armstrong felbukkanásakor. A tehetséget amúgy sem lehet számszerűsíteni, mindenesetre Minaj mind a 157 centijére jut egy tonna. A mindenféle gettókból végleg kitörő fiatal nők öntudatával közli, hogy mit akar és mit hajlandó cserébe adni. Voltak persze előzmények, például amikor Aretha Franklin követelt több tiszteletet (R.E.S.P.E.C.T.). De ez már más. Minaj meg a mögötte táncolók ténynek tekintik az élet minden területére kiterjedő egyenjogúságot és ezt a képünkbe is mondják. Obszcén szavakkal és még obszcénabb gesztusokkal, mert hát magasan van már az ingerküszöb. Napjaink Josephine Bakerének keményen meg kell dolgozni minden perc figyelemért. Nem csak a szexről van itt szó, de azzal lehet a dolgot legkönnyebben tudatosítani. Meg persze azt lehet pénzre váltani. Ahogyan a dzsessz és a rock esetében, a hip-hopot is gyorsan megtalálta a biznisz: ami érdekli a fiatalokat, az a bankot is érdekli. Más olvasatban persze eljött a Kánaán: milliárdokhoz jut el a mondanivaló, és azok a milliárdok még fizetnek is érte. Kis probléma, hogy mindez angolul zajlik, Minaj esetében ráadásul géppuskagyorsasággal. Aki nincs benne, azt se tudja, most éppen kinek válaszol, mire utal, hová reagál. A február utolsó hétfőjére eső budapesti koncerten egy alig húszéves rapper Juice WRLD lesz a vendége. Ő a Minden csaj egyforma című számmal tört be, de ne higgyünk neki. Infó: Nicki Minaj-koncert Papp László Budapest Sportaréna február 25. 

Anakonda (részlet)

Az anakondámnak nem… Az anakondámnak nem… Az anakondámnak nem kell tőled semmi, ha nem elég nagy a popód Atyavilág, nézd már a seggét Atyavilág, nézd már a seggét Atyavilág, nézd már a seggét Nézd már a seggét (nézd már a seggét) Ez a Michael nevű srác, aki motoron járt A farka mint egy torony és nem az Eiffelre gondolok Igazi vidéki nigger, engedi, hogy játsszak a fegyverével A puncim annyira kifárasztja, hogy Valeriánának hív Most jöhet a durr, durr, durr Engedem neki, hogy beverje, mert kokót árul Megkever, mintha római saláta lennék, őt meg Romaine-nek hívnák És mikor végzünk, Balmaint vetetek vele magamnak  Valami ütős cuccon vagyok Amúgy, mit is mondott? Látja rajtam, hogy nem szoktam kihagyni az étkezéseket? Na csak gyere, dugjunk a kocsimban Hagyom, hogy kinyaljon a fogékszerével És azt mondja, hogy nyugi És azt, hogy ez most komoly, meg imádja a szexepilem Azt mondja nem szereti a csontkollekciókat, neki kell valami, amit megmarkolhat Szóval jövök a Jaguárral, mint Maywaether a pofonnal... Dun-d-d-dun-dun-d-d-dun-dun (Fordítás a www.magyar-dalszoveg.hu alapján) 

2019.01.19 12:22
Frissítve: 2019.01.19 12:22