A Varsói Szerződés csapatai 1968. augusztus 21-én vonultak be Csehszlovákia területére. Ezzel együtt kemény propagandaháború is kezdődött. Mivel a csehszlovák állami rádió még néhány hónapig viszonylag szabadon működhetett, ezért szükség volt olyan médiumokra, amelyekkel ellensúlyozni akarták a prágai hírközlést. Bár már néhány órával Csehszlovákia elfoglalása után Karel Hoffmann, a távközlési vállalat igazgatója, aki ellenezte Alexander Dubcek reformjait, lekapcsoltatta a központi rádió adóberendezéseit, a technikusok közbelépésének köszönhetően néhány óra múltán ismét hallani lehetett a rádió műsorát.
A szovjeteknek ezért szükségük volt egy olyan saját szócsőre. Ezt a feladatot látta el a Moldva Rádió, amelyet a hosszúhullámon két adóberendezéssel, az NDK területéről sugároztak Csehszlovákia felé cseh és szlovák nyelven hajnali öttől éjfélig. „Csak egy szocialista rádió sugározhat helyes információkat” – hangoztatta a program. A Varsói Szerződés csapatainak bevonulását így kommentálták: „Sok csehszlovák köszönettel fogadta, hogy a szövetségesek időben léptek közbe az ellenforradalmi erőkkel szemben”. Arról, hogy az akkori vezetést Moszkvába vitték ennyit mondtak: „A barátokkal és elvtársakkal a munkások és parasztok hatalmának, Európa biztonságának megőrzésén dolgozunk”.
A kommentárok minden elképzelést felülmúlóan vonalasak voltak. S attól sem riadtak vissza, hogy nyilvánvaló hazugságokat terjesszenek. A bemondók erőteljes német akcentusa azt mutatta, cseheket vagy szlovákokat nem tudtak megnyerni „az ügy” érdekében. Miután a szovjetek a prágai rádiót is kényük-kedvük szerint befolyásolhatták, a Moldva Rádióra már nem volt szükség, így 1969 februárjában beszüntette adását. Sok cseh egyébként egyetlen percet sem hallott a műsorból, de így is viccek céltáblája volt.