Délután megpróbálok ember maradni
A jelenkori magyar kultúrtörténet legfájdalmasabb fejezetei a látványos pálfordulásokról szólnak. Főként a választási hajrában láthattunk egészen elképesztő „alkotásokat”, darabokat, filmeket, zenéket és meglepő fordulatokat. Láttunk alkotókat, akik tíz-húsz éve még a liberális értelmiség fáklyavivői voltak, majd a Nemzeti Együttműködés Rendszerének ideológiai bástyái, vagy épp a Magyar Művészeti Akadémia bársonyszékeiből osztottak észt, jogosulatlan támogatásokat. De vajon mi történik a köpönyegforgatók és a haszonművészek lelkében? Van-e lelkiismeretük? Pszichológiailag ezt a „racionalizáció” magyarázza: az ember elhiteti magával, hogy nem ő változott, hanem a világ.
