Szembesülni kell azzal, mit rontottunk el

Publikálás dátuma
2014.03.11. 06:45
A drogfüggőségem három évig tartott, a kórházam volt a dílerem FOTÓ: BIELIK ISTVÁN
A napokban jelent meg Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái című kötete a Scolar Kiadó gondozásában. A szerző úgy véli, ha egy regényíró, vagy egy művész mindenáron válaszolni akar bizonyos kérdésekre, akkor belecsúszhat a napi politikába, ami rosszul szokott elsülni, ezért szerinte inkább kérdéseket kell feltenni. 

- Hogyan került Grönlandra?

- A nyolcvanas években ápolónak tanultam. A vágyam az volt, hogy Afrikában dolgozzam, de úgy látszik, hogy végül a repülőgép rossz irányba ment és Grönlandon kötöttem ki. Komolyra fordítva, mivel két gyerekem volt és felajánlottak egy állást Grönlandon, ezért biztonságosabbnak tűnt oda mennem, mint Afrikába. Aztán tizenöt évig ott is maradtam.

- Hogyan lett végül mégis író?

- Kamaszkorom óta arról álmodtam, hogy író leszek. Az ápolói munka mai szemmel csak egy hosszú kitérőnek tekinthető. Egy ideig ugyanis nem volt elég önbizalmam az íráshoz. Grönlandon mentális válságba kerültem, idegösszeomlást kaptam, elvesztettem a munkámat. Visszatértem Dániába, de nem voltam képes dolgozni. Úgy éreztem, ki kell írnom magamból a fájdalmat, ezért kezdtem el először önéletrajzi regényeket írni. Később egyre több fikciós elemet kevertem az önéletrajziak közé. Jó lenne, ha a következő műveimben már szinte kizárólag csak fikció szerepelne.

- Az önéletrajzi írások egyfajta terápiát is jelentettek az ön számára?

- Valószínű. Az írás abban segít, hogy tudjak gondolkodni. Ha hidegen, semlegesen, egyfajta távolsággal írok önmagamról, akkor annak mindenképp van a terápiához hasonló hatása. Hozzásegít ahhoz, hogy objektív módon tudjak a saját életemre tekinteni. Megszabadít az érzelmektől. Ha mindezt képes az ember megfogalmazni egy műalkotásban, akkor azt is érezheti, hogy képes kontrollálni, ellenőrizni a saját életét.

- Grönlandon milyen meghatározó élmények érték?

- Nagy élmény volt számomra a különböző kultúrák találkozása. Ez az egész forgatag eljuttatott egyfajta identitásváltáshoz. A zuhanás állapota után következett az újraéledés.

- A családja miként viselte az ön grönlandi megpróbáltatásait?

- Sokszor cserbenhagytam a feleségem és a két gyerekem. Aztán el is váltunk. Ma már újra jó barátok vagyunk a korábbi feleségemmel, én újra megházasodtam és ő gyakran vigyáz az egy és négy éves gyerekeimre. Az előző házasságomból született gyerekek pedig már felnőttek, huszonévesek. A könyveim sikere lehetőséget adott arra, hogy rendbe hozzam az éltemet, újra magam köré gyűjtsem azokat, akiket szeretek. Ez az egész egy hosszú, fáradságos folyamat, de ma is azon dolgozom, hogy begyógyítsak olyan múltbéli sebeket, amelyeket én okoztam.

- A felnőtt gyerekei és a volt felesége miként viszonyulnak az önéletrajzi regényeihez?

- A gyerekeim azt látják az egészben, hogy újra normális az apjuk és ezt pozitív jelként fogják fel.

- Korábban hogyan vált drogfüggővé?

- Egyedül voltam egy kelet-grönlandi kis faluban, ahol depressziós lettem. A feleségem és a gyerekeim Dániában voltam. A faluban nem volt pszichiáter, ezért kénytelen voltam önmagamat diagnosztizálni, ráadásul ápolóként, illetve a falu egyszemélyes kórházának dolgozójaként nekem volt kulcsom a gyógyszeres szekrényhez. Elkezdtem magamat gyógyítani droggal, gyógyszerekkel és teljesen elvesztettem magam fölött a kontrollt. A kórházam volt a dílerem. Végül a drog majdnem megölt. Kirúgtak a munkahelyemről és kidobtak Grönlandról. Innen kellett újrakezdenem. A drogfüggőségem három évig tartott, de amikor elkerültem Grönlandról, nem jutottam hozzá már a droghoz és ez a gyógyulásomat jelentette.

- Új regénye A Végtelen-fjord prófétái a francia forradalom idején játszódik Grönlandon, miért ebbe a korba helyezte a történetet?

- A gyarmati időkről szerettem volna írni és ez egy tervezett trilógia első kötete. Dánia akkoriban gyarmatosítóként jelent meg Grönlandon, ez a kapcsolat olyan, mint egy hosszú házasság, ami egyszer csak felbomlik. A regény nem más, mint egy kulturális összecsapás története.
 
- Hogy kell felfogni ezt a kulturális összecsapást?

- A dánok azért mentek Grönlandra, hogy megkereszteljék az ottani vadembereket. Egy modernebb kultúra találkozott egy ősibb kultúrával. A grönlandi vadembereknek rövid életük volt és kellemetlen haláluk. Ugyanakkor a gyarmati időkben két generáció alatt gyakorlatilag eltűnt az írástudatlanság. De közben elvesztették a szabadságukat és az önrendelkezés jogát. Rousseau egyik gondolata a regény kulcsmotívuma, mely szerint: az ember szabadnak született, és mindenütt bilincsbe verik. Ez a történet éppen arról szól, hogy láncokat viselve küzdünk a szabadságunkért. A regényben szereplő lázadás egy konkrét, a francia forradalommal egy időben zajló, történelmileg dokumentált eseménysor. Érdekes párhuzam figyelhető meg az akkori idők Párizsa és egy eldugott grönlandi falu eseményei között. Mintha a szereplők kommunikáltak volna egymással.

- Be lehet avatkozni egymás kultúrájába?

- Van, amikor a történelmi szükségszerűség ezt diktálja, ettől még nem nevezhető jó dolognak. Ez egy paradoxon.

- A regényben szereplő próféta, Habakuk és a felesége, Mária Magdalene pozitív figurák?

- Az erő, amit képviselnek pozitív, de valóságos emberi lényekké szerettem volna őket formálni.

- És milyen figura a főhős, Morten Falck?

- A középkor ködéből kilépő első modern ember, az első individualista.

- Dániában díjat kapott a regény, nem lepődött meg ezen?

- Úgy látszik a dánok mazochisták, imádják a kritikát. Szembesülni akarnak azzal, mit rontották el, milyen hibákat vétettek.
 
- És a grönlandiak hogyan fogadták?

- A grönlandiakat nem érdekli különösebben, mi történt kétszáz évvel ezelőtt, a gyarmati időkben. Inkább a jelennel foglalkoznak. Grönlandon új bányászati projektek indulnak, több ezer mérnök érkezik. Ez a csodás sziget jelentős olajtermelő országgá válhat, amelyet egyébként a klímaváltozás is erősen foglalkoztat.

- Az író megteheti, hogy morálisan ítélkezik egy konfliktus helyzetben?

- Az írónak, vagy egy művésznek nem válaszokat kell adnia, hanem kérdéseket kell feltennie. A válaszok öt percig hitelesek, a kérdések viszont mindörökké. Ha egy regényíró, vagy egy művész mindenáron válaszolni akar, akkor belecsúszhat a napi politikába, ami rosszul szokott elsülni.

Szerző

Tüntetés a székely autonómiáért

Komolyabb incidensek nélkül zárult tegnap az tüntetés, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szervezett Marosvásárhelyen a városi rendőrség és a csendőrség tiltása ellenére. A hatóságok engedélyezték az 1954. március 10-én Habsburg parancsra kivégzett székely vértanúk emlékművénél a megemlékezést és koszorúzást, ám a tavalyihoz hasonló menetelést megtiltotta. Ezért a szervezők úgy döntöttek, hogy a tömeg a járdán vonulva megy végig a városon a prefektúráig és adja át ott a román kormány képviselőjének, a prefektusnak, az SZNT autonómia kiáltványát.

A koszorúzáson részt vett a helyi RMDSZ képviselete is, de a menetelés megszervezésében a párt nem játszott szerepet. A koszorúzó majd beszédet mondó helyi RMDSZ politikusokat a tömeg lehurrogta, kifütyülte. A központi vezetés nem volt jelen, tegnap ugyanis a román parlamentben a kormányváltás és a volt koalíció szakítása következtében a szenátus új elnökét választották meg Calin Popescu Tariceanu volt liberális kormányfő személyében, aki nem követte a koalícióból kiváló pártját.

A rendezvényen az SZNT mellett részt vett Tőkés László pártja, az EMNP, de a püspök politikus személyesen nem jelent meg, csak üzenetet küldött. Jelen voltak az ugyancsak Fidesz segédlettel még 2004-ben életre hívott MPP, Szász Jenő korábbi pártjának politikusai, valamint a Jobbik képviseletében Vona Gábor pártelnök és Szávay István képviselők, valamint Budafok fideszes polgármestere, Szabolcs Attila, aki tavaly a magyarországi polgármesterek közül elsőként tűzte ki a városházára a székely zászlót.

Marosvásárhelyen nagy volt a rendőri készültség, a Székelyföldről érkező buszokat többször is ellenőrizték, s bár sokan tartottak tőle, összecsapásra nem került sor a tüntetők és a rendfenntartók között. A marosvásárhelyi rendezvény azért „félelmetes”, mert a 24 évvel ezelőtti véres magyar-román összecsapás óta a városban feszült a két népcsoport viszonya. A rendezők szerint 12 ezren, a romániai magyar lapok tudósítása szerint mintegy 2500-an voltak jelen. A Duna Televízió élőben közvetítette az eseményt. A Marosvásárhelyi tüntetéssel egy időben Budapesten, a Hősök terén is a székely autonómiáért tüntettek.

Szerző

Tüntetés a székely autonómiáért

Komolyabb incidensek nélkül zárult tegnap az tüntetés, amelyet a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szervezett Marosvásárhelyen a városi rendőrség és a csendőrség tiltása ellenére. A hatóságok engedélyezték az 1954. március 10-én Habsburg parancsra kivégzett székely vértanúk emlékművénél a megemlékezést és koszorúzást, ám a tavalyihoz hasonló menetelést megtiltotta. Ezért a szervezők úgy döntöttek, hogy a tömeg a járdán vonulva megy végig a városon a prefektúráig és adja át ott a román kormány képviselőjének, a prefektusnak, az SZNT autonómia kiáltványát.

A koszorúzáson részt vett a helyi RMDSZ képviselete is, de a menetelés megszervezésében a párt nem játszott szerepet. A koszorúzó majd beszédet mondó helyi RMDSZ politikusokat a tömeg lehurrogta, kifütyülte. A központi vezetés nem volt jelen, tegnap ugyanis a román parlamentben a kormányváltás és a volt koalíció szakítása következtében a szenátus új elnökét választották meg Calin Popescu Tariceanu volt liberális kormányfő személyében, aki nem követte a koalícióból kiváló pártját.

A rendezvényen az SZNT mellett részt vett Tőkés László pártja, az EMNP, de a püspök politikus személyesen nem jelent meg, csak üzenetet küldött. Jelen voltak az ugyancsak Fidesz segédlettel még 2004-ben életre hívott MPP, Szász Jenő korábbi pártjának politikusai, valamint a Jobbik képviseletében Vona Gábor pártelnök és Szávay István képviselők, valamint Budafok fideszes polgármestere, Szabolcs Attila, aki tavaly a magyarországi polgármesterek közül elsőként tűzte ki a városházára a székely zászlót.

Marosvásárhelyen nagy volt a rendőri készültség, a Székelyföldről érkező buszokat többször is ellenőrizték, s bár sokan tartottak tőle, összecsapásra nem került sor a tüntetők és a rendfenntartók között. A marosvásárhelyi rendezvény azért „félelmetes”, mert a 24 évvel ezelőtti véres magyar-román összecsapás óta a városban feszült a két népcsoport viszonya. A rendezők szerint 12 ezren, a romániai magyar lapok tudósítása szerint mintegy 2500-an voltak jelen. A Duna Televízió élőben közvetítette az eseményt. A Marosvásárhelyi tüntetéssel egy időben Budapesten, a Hősök terén is a székely autonómiáért tüntettek.

Szerző