Szerbia;Boris Tadic;parlamenti választások;Szerb Haladó Párt;Aleksandar Vucic;Szerb Szocialista Párt;

2014-03-13 06:33:00

Keringő a kormányzati posztokért

Vasárnap rendezik meg a szerb parlamenti választást, melynek végkimenetele csak abból a szempontból kérdéses, abszolút többséget szerez-e a Szerb Haladó Párt (SNS) vagy sem. Akárhogyan is alakuljon a végeredmény, a haladók elnöke, Aleksandar Vucic koalíciós kormányban gondolkodik. Az azonban egyelőre bizonytalan, mely tömörülésekkel, szövetkezne. Jelöltek közül bőven választhat.

Sokan tanakodtak már azon, miért volt ennyire sürgős az SNS számára az előrehozott választás kiírása. Tavaly, meglehetősen hosszas előkészületek után átalakították a kormányt, de Vucic ezzel sem érte be.

A kampány nagyon rövid lett, alig egy hónapig tartott, Vucic állítása szerint azért, mert nem akarták, hogy a pártok túlköltekezzenek a jelenlegi, nem éppen rózsás gazdasági helyzetben. A - nyugodtan kijelenthetjük - leendő szerb miniszterelnök azzal indokolta az előrehozott választások kiírását, hogy "fel kell gyorsítani a reformokat", ehhez azonban hatékonyabb kormányzati munkára van szükség.

Talán nem is állnak annyira távol a valóságtól azok az összeesküvés-elméletek, amelyek szerint Vucic elsődleges célja nem is a miniszterelnöki tisztség megkaparintása. Sokkal inkább az, hogy megszabaduljon eddigi koalíciós partnerétől, a Szerb Szocialista Párttól (SPS). Azért kínos az SNS-nek a szocialisták kormányzati jelenléte, mert Vucic pártja éppen az oligarchák elleni harcának köszönheti népszerűségét.

Márpedig nem tűnik túl hitelesnek ez a harc, ha a koalícióban olyan párt foglal helyet, amelyet alvilági kapcsolatokkal vádolnak. Ivica Dacic nem győzte hangoztatni a választási kampány során, hogy sosem találkozott a szerb drogbáróként ismert, jelenleg szökésben lévő Darko Sariccsal, különben is, csak örülne, ha sikerülne kézre keríteni.

Akadnak azonban gyanakvásra okot adó körülmények. Körülbelül egy éve kiderült, hogy Dacic találkozott a drogbáró egyik fő bizalmasával, Misa Raduloviccsal. Olyan értesülések is napvilágot láttak, amelyek szerint Dacic, aki 2008 óta a belügyi tárcát is irányítja, segített Saricnak a szökésben.

Az ellenzéki Demokrata Párt (DS) azt állítja, hogy Boris Tadic volt elnök azért lépett ki a pártból, s hívta életre saját tömörülését, az Új Demokrata Pártot (NDS), mert titkos alkut kötött Vuciccsal, s a miniszterelnök zsíros állást ajánlott fel számára a következő kormányban. Van benne logika, hiszen Vucic ezzel két legyet üthet egy csapásra. Meggyengíti a legjelentősebb ellenzéki pártot, a demokratákat, s nem kell bevennie a kormányba a szocialistákat.

Mindez persze csak feltételezés. De Tadic egyetlen nyilatkozatában sem rejtette véka alá, nem lenne ellenére, ha a pártja bekerülne a kormányba. Csak egyetlen kitétele volt: nem hajlandó egy koalícióban lenni a szocialistákkal. Legnagyobb politikai baklövésének éppen azt jelölte meg, hogy korábban szövetkezett az SPS-szel. A volt államfő persze hevesen tagadta a DS azon vádját, mely szerint új pártja Vucic segítségével alakulhatott meg.

A választás után tehát az SNS elnöke abba a kényelmes helyzetbe kerülhet, hogy válogathat a partnerek közül. Bár az ellenzéki, nacionalista Szerbiai Demokrata Pártnak (DSS) is hiányzik a kormányzati munka, teljesen kizárt, hogy Vucic a volt elnök, Vojislav Kostunica tömörülésével szövetkezne. A DSS ugyanis erőteljesen euroszkeptikus párt, amely hevesen ellenzi Belgrád uniós csatlakozását, a haladók viszont épp az eurointegrációt tartják legfontosabb programpontjuknak.

A szerb alkotmány a kisebbségek számára eleve garantálja a parlamenti képviseletet, rájuk nem vonatkozik az öt százalékos parlamenti küszöb. A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) ezért biztosan bejut a törvényhozásba, öt honatyát szeretne az ország házába juttatni. Sőt, első ízben az általános választásokkal egy időben tartott belgrádi önkormányzati választáson is megméretteti magát.

A VMSZ szintén be akar kerülni a követező szerb kormányba, a vajdasági magyar politikai erő legfőbb illetékesei nem győzték hangsúlyozni, hogy megszűntek azok az ellentétek, amelyek miatt korábban lehetetlen volt az együttműködés a haladókkal. Ezzel arra utaltak, hogy az SNS politikusai korábban szerb nacionalisták voltak, mára azonban "jó fiúkká" váltak.

Nem elképzelhetetlen ezért az, hogy az SNS Tadic pártjával és a VMSZ-szel szövetkezik a parlamenti választás után. Vucic nemzetközi megítélésének nagyon is jót tenne, ha a vajdasági magyaroknak akár csak jelképes kormányzati posztot ajánlana fel. Egy ilyen gesztus akár a Koszovóval folytatott tárgyalások során is jól jöhetne, nem is szólva arról, hogy az uniós csatlakozási tárgyalásoknál is sokat nyomhat a latba.

Vucic egyébként egy kampánybeszéde során arra kérte a választókat, minél nagyobb többséget biztosítsanak számára, célja ugyanis az, hogy többen voksoljanak az SNS-re, mint az összes többi pártra együttvéve. Ha ez megvalósulna, az SNS akár egyedül is kormányozhatna. Ez azonban azért valószínűtlen, mert az új kormánynak további népszerűtlen intézkedéseket kell elfogadnia, s az SNS egyedül aligha akarja elvinni a balhét.

A haladók nagy fölénye előre borítékolható, ez azonban nem jelenti azt, hogy a választók nagyon elégedettek lennének az SNS által dominált kormány másfél éves teljesítményével. Inkább úgy látják, nincs igazi alternatíva, hiszen az ellenzék teljesen szétesett. A siralmas gazdasági helyzet miatt azonban a következő kabinetnek számos nehézséggel kell megküzdenie.

A közalkalmazottakat érintő szolidaritási adó miatt hétfő óta sztrájkolnak az egészségügyi alkalmazottak, s nem zárhatóak ki újabb munkabeszüntetések. Egy biztos: nincs irigylésre méltó helyzetben a leendő kormány.

A leendő miniszterelnök

Aleksandar Vucic, a szerb belpolitika 1970-es születésű "szürke eminenciása" végleg előtérbe kerül, s minden bizonnyal miniszterelnök lesz. Meglehetősen nagy utat járt be, amíg a kormányfői bársonyszék legfőbb várományosa lett, s nemcsak amiatt, mert több lépést kellett megtennie a politikai ranglétrán. Ideológiai szempontból még inkább szembetűnő ez a változása.

Az ultranacionalista Szerb Radikális Párt (SRS) tagjaként a délszláv háborúk idején még úgy fogalmazott, "minden egyes megölt szerbért száz muzulmánt gyilkolunk meg". 1998-2000 között információs miniszter volt. Sötét korszak volt ez Szerbia életében, amit Milosevic 2000-es bukása zárt le. 2004-ben és 2008-ban belgrádi polgármesterként indult, de veszített a demokrata párti jelölttel szemben.

A jogász végzettségű Vucic legfőbb mentorával, Tomislav Nikolic jelenlegi elnökkel egyetemben 2008-ban szakított a radikálisokkal. Hogy minek köszönhető megvilágosodásuk, miért szakítottak szinte egyik napról a másikra a szélsőséges ideológiával, ez mind a mai napig rejtély. Ám Vucicnak mára nemcsak a szerb közvéleménnyel, hanem a Nyugattal is sikerült elhitetnie, hogy ma már az uniós integráció, az ország megújításának feltétlen híve.

Amikor 2012 júniusában váratlanul a haladók alakíthattak kormányt a szocialistákkal és Mladan Djinkic URS-ével, Vucic a védelmi tárcát kapta a miniszterelnök-helyettesi pozíció mellett. A kormányfői tisztséget átengedte a szocialista Ivica Dacicnak, aki az előző, demokrata-szocialista kabinetben a belügyi tárcát irányította. (Dacic az új kormányban is maradt a belügyi tárca élén.)

Vucic befolyása azonban nőttön nőtt a kormányon belül, s a tavaly augusztusi kormányátalakítást már egy személyben ő vezényelte le. Ekkor lemondott a védelmi tárca irányításáról, s azóta lényegében kormányfői feladatokat látott el, még ha hivatalosan Dacic maradt a kabinet élén.