Megindul a Q-ügyosztály

A leghíresebb dán krimiíró, Jussi Adler-Olsen morcos főhőse a Q-ügyosztály éléről most átlépett a mozivászonra is hű arab segítőtársa kíséretében. A Nyomtalanul című filmet Mikkel Norgaard rendezte.

Egy jó kis dán krimi búvik meg a héten is valóságos áradatban érkező premierfilmek között. A Nyomtalanul rendezője, Mikkel Norgaard eddig ismeretlen volt a magyar mozinézők előtt, nevéhez főként tévéprodukciók társulnak. Most azonban jó okunk van legalább is emlékezni a nevére, mert ha szerencsénk van, akkor a Nyomtalanulnak folytatása is lesz a mozikban.

A könyvkiadásban ugyanis már jócskán benne vagyunk magyarul is a nevezetes Q-ügyosztály bonyodalmas nyomozati történeteiben, Adler-Olsen a Nyomtalanullal indult sorozatából már a negyedik krimi is megjelent izgalmasabbnál izgalmasabb bűnügyekkel.

A Palackposta, a Fácángyilkosok és A 64-es betegnapló főszereplője ugyanaz a morcos nyomozó, Carl Mrck, akik a most hozzánk érkezett első filmben a reménytelen esetek lezárásával megbízott Q-ügyosztályt megalapítja és beindítja. A forgatókönyv megírásában maga az író, Jussi Adler-Olsen is részt vett, s valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a vaskos könyv testes története sérülés nélkül került fel a vászonra alig több, mint másfélórás sűrűségben.

Hihetetlen, hogy van még rendező, aki két óra alatti hosszúságban ad ki a kezéből filmet, de lám van, és ez az összefogottság a Nyomtalanul egyik érdeme. Még akkor is, hogy ezzel a könyv egyik rendkívül érdekes feszültségforrásáról nagyrészt le kellett mondania.

Ez a rész történetesen Merete, a nyomtalanul eltűnt fiatal politikusnő fogva tartásának regénybeli részletezése. Hátborzongatóan érzékletes leírása annak, ahogy elrablója bezárja egy teljesen elzárt hatalmas tartályba, ahová csak egy cső vezet, azon kapja az ételt, italt, s küldheti ki a szennyet.

Titokzatos fogvatartója időről-időre megemeli a nyomást 1 atmoszférával, olykor szól hozzá, s titokban meglesi szenvedését egy ablakon át. Adler-Olsen rémületes részletességgel viszi az olvasó elé Merete sok éven át tartó elképesztő szenvedését, amiből csak néhány drámai részlet került a vászonra.

Tehát a feszes, lendületes film érdekében nem akármiről volt hajlandó lemondani: regényének egy különösen értékes részéről. De lemondott, s Norgaard rendező cserébe a történetnek ezt a részét olyan ügyesen sűrítette néhány mellbevágóan kegyetlen jelenetbe, hogy a film nézője semmivel sem maradt szegényebb az izgalmakat illetően.

Sőt, ami ezt az egész szörnyű bosszút kiváltotta, az a gyerekkori tragédia a filmen jóval hatásosabban jelenik meg, a képek itt nagyon beszédesek, az ok és okozat tökéletesen világos. És ettől még borzongatóbb az egész bűnügy sorsszerűsége, a bosszúálló megszállottsága, egy ártatlan játékból felburjánzó többszörös tragédia.

A film fő szála a történet főszereplőjéhez, egy szerencsétlen akció után lelkileg összeroppant nyomozóhoz, Carlhoz kötődik. Látjuk a társai halálával és megnyomorodásával végződő rossz döntését, aztán látjuk, hogyan próbál mégis talpon maradni.

A krimiirodalom végtelen számú sztereotípiái közül, amelyek egy-egy karakteres nyomozó alakjához kapcsolódnak, Carl is kapott néhányat alkotóitól, a magánéleti dráma, a magára maradtság, a világutálat, a főnökeivel való szembefordulás, a magányos hős konoksága.

Ám mindezeket olyan ügyesen egyéníti a film, egyrészt a regénybeli figura irodalmi alakjából átvéve a karakterisztikus vonásokat, másrészt a figurát megtestesítő Nikolaj Lie Kaas nagyszerű játékával, hogy az eredetiség élményével ajándékozzák meg a nézőt.

Kaas durvára vett arcvonásai, mogorva pillantása, mindenkit elutasító magánya és megszállottsága nagyon erős személyiséget kölcsönöznek a figurának, ugyanakkor mély fájdalmat a társai tragédiája miatt.

Elhisszük, hogy az elhatározottsága hű fegyverhordozójává teszi a takarításra mellé rendelt arab Assadot, akivel a száműzetésnek számító Q-ügyosztályt a döglött ügyek osztályából a titokzatos bűnügyek sikeres feltárásának osztályává emelik azzal, hogy a sok éve nyomtalanul eltűnt politikusnőt, Neretét megmentik a fémtartályban rá váró kínhaláltól.

Kaas már ott volt Lars von Trier Idiótákjában (1998), azután egy sor dán filmremekben (Ádám almái, Hogy szereszt?, Testvéred feleségét). Ha szerencsénk van, tényleg lesz folytatása a vásznon is a Q-ügyosztály bűnügyeinek, már csak Kaas miatt is megéri.
(Nyomtalanul ****)