Választás 2014 - Az ÁSZ tájékoztatót készít az elszámoláshoz

 Az áprilisi országgyűlési választáson induló jelölteknek és a jelölőszervezeteknek készít tájékoztatót az Állami Számvevőszék arról, mit és hogyan fog ellenőrizni a szervezet. A tájékoztató a napokban jelenik meg.

Az Állami Számvevőszék az országgyűlési választás után egyrészt ellenőrzi a választás lebonyolításához felhasznált pénzeszközök elszámolását, másrészt azt, hogy az egyéni képviselőjelöltek és a pártok, valamint a nemzetiségi listát állító országos nemzetiségi önkormányzatok betartották-e a kampányban a törvényi előírásokat. Az ÁSZ a Magyar Államkincstárnál, a jelölőszervezeteknél és az egyéni jelölteknél végez ellenőrzést.
Az ÁSZ a korábbi évek tapasztalatai alapján és a megváltozott jogszabályok miatt a napokban tájékoztatót tesz közzé a jelölteknek és a jelölőszervezeteknek, hogy mit és hogyan fog ellenőrizni.

Az országgyűlési képviselő-választás kampányköltségeinek átláthatóvá tételéről szóló tavalyi jogszabály szerint az országgyűlési képviselők általános és időközi választásán minden egyéni választókerületi képviselőjelölt a központi költségvetésből juttatott egymillió forintos támogatásra jogosult.

Utólagos ellenőrzésénél az ÁSZ vizsgálja a többi között, hogy a képviselői helyhez jutott egyéni jelöltek a központi költségvetésből kapott egymillió forint támogatást a választási kampánytevékenységgel összefüggő kiadásokra fordították-e. Ezt az ellenőrzést valamennyi egyéni választókerületből mandátumhoz jutott képviselő esetében elvégzik, valamint a többi jelölt esetében is, ha erre vonatkozó indítvány érkezik az ÁSZ-hoz.

Az ÁSZ a vizsgálata során azt ellenőrzi, hogy a jelölt az egymillió forintos állami támogatást a kampányidőszakban költötte-e el, a bizonylatok megfelelőek, hitelesek-e. Az állami támogatást a jelöltek csak kampányeszközök felhasználására fordíthatják, illetve más olyan tevékenységekre, amelyeknek a célja a választói akarat befolyásolása vagy ennek megkísérlése.
Az országgyűlési képviselők általános választásán minden pártlistát állító párt a központi költségvetésből is jogosult támogatásra, a támogatás mértékénél figyelembe veszik, hogy a párt hány egyéni választókerületben állított jelöltet. Ezzel összefüggésben az ÁSZ szintén ellenőrzi a pénzek elszámolását.

A kampányfinanszírozási törvény előírásai szerint a független jelölt, a jelöltet vagy országos listát állító párt és annak jelöltje együttesen, valamint az országos nemzetiségi listát állító nemzetiségi önkormányzat jelöltenként legfeljebb ötmillió forintot fordíthat a választási kampánytevékenységgel összefüggő kiadásokra, beleértve a központi költségvetésből származó támogatást is. Az ÁSZ ennek a betartását is ellenőrzi a képviselői helyhez jutott pártok és jelöltek esetében, illetve a mandátumhoz nem jutott pártok esetében, ha erre vonatkozó indítvány érkezik hozzá.
Az ÁSZ minden esetben utólagos pénzügyi szabályossági ellenőrzést végez, amelyet a jelöltek és jelölőszervezetek közzétett beszámolóira és egyéb elszámolásaira alapoz.

A finanszírozási rendszer azonban nem "zárt", vagyis nemcsak a jelöltek és jelölőszervezetek kampányolhatnak a választás előtt, hanem magánszemélyek, egyesületek is, az ezek által (valamelyik oldal érdekében) elhelyezett hirdetéseket, reklámokat az ÁSZ nem ellenőrizheti. Ugyancsak nem ellenőrizheti például a pártok által még a kampány hivatalos kezdete előtt megrendelt és kifizetett hirdetéseket sem.
A 2014-es választási kampány ellenőrzéséről szóló jelentését az ÁSZ várhatóan 2015 tavaszán hozza nyilvánosságra.

Szerző

Madárlátta kenyér

A madárlátta kenyér fantasztikus éteknek számított akkortájt, amikor nagyapám hajnalban elkezdett erdő- és mezőkerülő munkájából estefelé hazavetődött és elemózsiás zsákjából kipakolt néhány darab száraz kenyeret. Mi, unokák, mint a vércsék, úgy csaptunk le a madárlátta finomságra, ami persze se finom, se bőséges nem volt, csupán a szegény ember legendáriumában őrződött meg fejedelmi csemegeként, ami játéknak jó volt, de az éhség elűzésére alkalmatlannak bizonyult. Nem intettek minket tudós kutatók arra, hogy egészségünk érdekében igyunk naponta három liter vizet, és nem dobolta ki a kisbíró, hogy a nap során ötször fogyasszunk gyümölcsöt. Hagytak bennünket abban a tudománytalan tájékozatlanságban, hogy az ártézi kút vize úgy jó, ahogy van, és mi akkor ittunk, amikor szomjasak voltunk. És Mózes bácsi, a falu egyetlen boltosa sem szedett le hetente mérgezett bébiételt a polcairól.

Mert hol volt még az a kor, amikor transzzsír-veszélyre hívja fel a figyelmet a hatóság? Amikor rákkeltő anyagok maradványai tűnnek fel a különböző termékekben és a növényvédő szerek immun- és idegrendszeri károsodást okoznak? Hol volt még az a kor, amelyben a dezodorhasználat mellrák és Alzheimer kór kockázatára int néhány vizsgálat? Hol voltak még akkor az "egészségtelen" cukrászati termékek, csokoládék - amelyekhez jó esetben ünnepkor jutottunk - de ma fogyasztásukat a szívbajjal, a cukorbajjal és az elhízással hozzák összefüggésbe.

A madárlátta kenyértől a transzzsírig hosszú utat tettünk meg. Ám van ennek a civilizációs zsákutcának egy másfajta vetülete is. A négymillió lefelé csúszó magyar és a reklámok bohózatba illő kapcsolódásaira gondolok. Emlékszünk a tavalyi esetre: Miskolc legszegényebb térségében a nyár kellős közepén elzárják az utcai kutakat. Se inni, se mosakodni nem tudnak az ott élők. Közben harsog a tévé reklám az egészség érdekében fogyasztandó napi három liter vízről. Együnk sok halat, együnk sok gyümölcsöt, és ne hagyjuk ki az étrendünkből a sajtokat, mondja a gépi hang. Hogy a tájékoztatás és a vásárlóerő nincs összhangban egymással? Az összhang ma luxus hazánkban. Lehet, hogy megnyugtatónak szánják azt a reklámot, amely nem hagy kétséget gyógyszergyártásunk jóvoltából afelől, hogy "közös a múltunk, közös a jövőnk". Kár, hogy a közös jelen kimaradt. De mit számít az. Ne legyünk ilyen szűk keblűek.

A lényeg a múlt és esetleg a jövő!

Madárlátta kenyér

A madárlátta kenyér fantasztikus éteknek számított akkortájt, amikor nagyapám hajnalban elkezdett erdő- és mezőkerülő munkájából estefelé hazavetődött és elemózsiás zsákjából kipakolt néhány darab száraz kenyeret. Mi, unokák, mint a vércsék, úgy csaptunk le a madárlátta finomságra, ami persze se finom, se bőséges nem volt, csupán a szegény ember legendáriumában őrződött meg fejedelmi csemegeként, ami játéknak jó volt, de az éhség elűzésére alkalmatlannak bizonyult. Nem intettek minket tudós kutatók arra, hogy egészségünk érdekében igyunk naponta három liter vizet, és nem dobolta ki a kisbíró, hogy a nap során ötször fogyasszunk gyümölcsöt. Hagytak bennünket abban a tudománytalan tájékozatlanságban, hogy az ártézi kút vize úgy jó, ahogy van, és mi akkor ittunk, amikor szomjasak voltunk. És Mózes bácsi, a falu egyetlen boltosa sem szedett le hetente mérgezett bébiételt a polcairól.

Mert hol volt még az a kor, amikor transzzsír-veszélyre hívja fel a figyelmet a hatóság? Amikor rákkeltő anyagok maradványai tűnnek fel a különböző termékekben és a növényvédő szerek immun- és idegrendszeri károsodást okoznak? Hol volt még az a kor, amelyben a dezodorhasználat mellrák és Alzheimer kór kockázatára int néhány vizsgálat? Hol voltak még akkor az "egészségtelen" cukrászati termékek, csokoládék - amelyekhez jó esetben ünnepkor jutottunk - de ma fogyasztásukat a szívbajjal, a cukorbajjal és az elhízással hozzák összefüggésbe.

A madárlátta kenyértől a transzzsírig hosszú utat tettünk meg. Ám van ennek a civilizációs zsákutcának egy másfajta vetülete is. A négymillió lefelé csúszó magyar és a reklámok bohózatba illő kapcsolódásaira gondolok. Emlékszünk a tavalyi esetre: Miskolc legszegényebb térségében a nyár kellős közepén elzárják az utcai kutakat. Se inni, se mosakodni nem tudnak az ott élők. Közben harsog a tévé reklám az egészség érdekében fogyasztandó napi három liter vízről. Együnk sok halat, együnk sok gyümölcsöt, és ne hagyjuk ki az étrendünkből a sajtokat, mondja a gépi hang. Hogy a tájékoztatás és a vásárlóerő nincs összhangban egymással? Az összhang ma luxus hazánkban. Lehet, hogy megnyugtatónak szánják azt a reklámot, amely nem hagy kétséget gyógyszergyártásunk jóvoltából afelől, hogy "közös a múltunk, közös a jövőnk". Kár, hogy a közös jelen kimaradt. De mit számít az. Ne legyünk ilyen szűk keblűek.

A lényeg a múlt és esetleg a jövő!