A bringázás tiltása és támogatása együtt nem megy

Publikálás dátuma
2014.03.19. 06:03
Critical Mass, 2010 - FOTÓ: K 2 PRESS
Sopronban, a nemrég átadott kerékpársávok végén a biciklit át kell tolni a kereszteződésen. A Szentendrét átszelő országút miatt a külső területen lakók nem tudnak átjutni a túloldalra, mivel az úton tilos használni a kétkerekűt. Debrecenben  a főutak keresztezése előtt tiltották meg a kerékpározást, így nem lehet folyamatosan haladni. 

Ezek a példák évek óta fennálló általános mérnöki problémák, amelyeket az egységes tervezés hiánya okoz - mondta lapunk érdeklődésére László János, a kerékpárosok legnagyobb hazai érdekvédelmi és szakmai szervezetének, a Magyar Kerékpárosklubnak (MK) az elnöke. László János reméli, hogy a közutak tervezésénél a jövőben mind nagyobb mértékben érvényesülnek a bringások érdekei és az azokat támogató műszaki megoldások. Hozzátette: a fenti néhány példa annyiban közös, hogy a tervező, a politikus vagy a hatóság vélt veszélyt gondol valódinak, azaz, hogy veszélyes az úttesten kerékpározni, a biciklivel kereszteződésen áttekerni.

A veszélyt pedig mindjárt el is akarja hárítani - tiltással, ami ráadásul nemhogy megoldaná a helyzetet, hanem kizárólag arra jó, hogy a felelősséget elhárítsa. Ha ugyanis a fegyelmezetlen kerékpáros a tiltás ellenére áthajt a tiltott zónán és baleset éri, az már nem a közút kezelőjének, a tervezőnek vagy a polgármesternek a felelőssége. László János szerint a megoldás inkább az volna, ha lelassítanák a forgalmat azokon az utszakaszokon. ahol a nagy sebességgel közlekedő autók miatt nem biztonságos a biciklizés. Mint ahogyan a közlekedési lámpát és nem a kerékpárost kell "áthangolni" ott, ahol a zöld jelzés ideje nem elég hosszú a lassúbb kerékpáros számára. A tiltás és a támogatás ugyanis együtt nem megy. Hatékony ellenőrzéssel és szankciókkal persze be lehet tiltani a biciklizést. "Az azonnali és nyilvános helyszíni láblevágás például elég elrettentőnek tűnik. Ezzel az állam pénzt takarítana meg, és végül biztosan megszűnnének a kerékpáros balesetek" - ironizált az MK elnöke.

A 2014 és 2020 között megvalósuló "Bringázni Élmény!" fejlesztési program 768 millió forintot szán a kiemelt kerékpáros beruházásokra. Köztük van az EuroVelo 6 nemzetközi bicikli útvonal Rajkától Budapest déli agglomerációjáig tartó szakaszának fejlesztése, a fővárost a Balatonnal összekötő kerékpárút létesítése, valamint a balatoni bringakör korszerűsítése. Ugyanakkor a legjelentősebb érdekvédelmi szakmai szervezeteket tömörítő Kerékpáros Kerekasztal szerint, a biciklizés támogatására ebben az időszakban 120 milliárd forintra lenne szükség, ami 150 milliárdos megtakarítást és gazdasági hasznot hajthatna Magyarország számára. A pénz tehát kevés.

Tiltás ide, támogatás oda, tény, hogy közben, ha lassuló ütemben is, de növekszik a kerékpárt mindennapi rendszerességgel használók száma. 2013 szeptemberében a megkérdezettek 45 százaléka közlekedett így. A fővárosban, a Múzeum körúti forgalomszámláló tavaly csaknem 584 ezer kerékpárost regisztrált egyetlen irányban, háromszor annyit, mint a megelőző három évben. Ami pedig a biciklis baleseteket illeti: az Országos Baleset-megelőzési Bizottság tájékoztatása szerint tavaly a forgalomban betöltött számukhoz mérten magas, 13 százalékos volt a kerékpárosok által okozott balesetek aránya. 2014 első két hónapjában tíz bringás vesztette életét balesetben a hazai utakon.

Szerző

Tiltakozás a kormány emlékezetpolitikája ellen

Alulírottak tiltakozunk az ellen, hogy a magyar kormány úgy dönt emlékezetpolitikai kérdésekről, hogy a döntéshozatalból a történész és muzeológus szakmát, valamint más társadalomtudományok képviselőit kizárja.

Kifogásoljuk, hogy a tervezett megszállási emlékmű és a Sorsok Háza múzeum kapcsán a döntéshozatal és a kivitelezés megindítása előtt a legcsekélyebb társadalmi vitára sem volt mód.

Aggályosnak tartjuk, hogy a kormány tagjai és tisztviselői az eddig felmerült kritikus hozzászólásokról nem folytatnak érdemi vitát, hanem ezeket ellenzéki pártpolitikai áskálódásnak, vagy külföldi támadásnak állítják be.

Elfogadhatatlannak tartjuk magyar állampolgárként, hogy a nemzeti emlékezet kanonizálását a kormány jókra és rosszakra való leegyszerűsítéssel kívánja megvalósítani, ahelyett, hogy a nemzet számára lehetőséget biztosítana a felelősség vállalására.

Tiltakozunk az ellen, hogy Wass Albertről, Nyirő Józsefről és egyéb lejárt szavatosságú személyiségekről neveznek el közintézményeket és közterületeket, nyíltan semmibe véve azt, hogy az érintettek életművének központi részét képezi a rasszista, illetve antiszemita nézetrendszer.

Aggályosnak tartjuk, hogy a kormány egyfelől tudományos és művészeti műhelyeket szüntet meg, másfelől saját politikai érdekeinek alárendelve, s a szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyva újakat alapít.

Úgy véljük, hogy mindez hitelteleníti azokat a nyilatkozatokat, amelyek a magyar állam nevében kérnek bocsánatot a holokausztért.

 

  1. Agárdi Péter irodalomtörténész
  2. Aknai Katalin, művészettörténész
  3. Alföldi Róbert színész-rendező
  4. Angyal Ádám közgazdász
  5. Ara-Kovács Attila külpolitikai szakértő
  6. Bárdos Judit esztéta
  7. Bíró András társadalomkutató
  8. Bíró Zsuzsanna Hanna oktatáskutató
  9. Bitó László író
  10. Bojtár Endre irodalomtörténész
  11. Bozóki András politológus
  12. Bretter Zoltán filozófus
  13. Csáki György közgazdász
  14. Csáki Judit színikritikus
  15. Csákó Mihály szociológus
  16. Csaplár Vilmos író
  17. Csepeli György szociálpszichológus
  18. Cserba Júlia művészeti író
  19. Csordás Gábor író
  20. Dalos György író
  21. Deczki Sarolta irodalmár
  22. Dés László zeneszerző
  23. Donáth László evangélikus lelkész
  24. Eörsi László történész
  25. Erdélyi Ágnes filozófus
  26. Fábri Péter író
  27. Falusi Mariann énekes
  28. Fazekas Csaba történész
  29. Feitl István történész
  30. Fenyves Katalin történész
  31. Ferge Zsuzsa szociológus
  32. Fodor Tamás színész-rendező
  33. Forrai Gábor filozófus
  34. Frojimovics Kinga történész
  35. Gábor György vallásfilozófus
  36. Geréby György filozófiatörténész
  37. Hajdu István műkritikus
  38. Háberman Zoltán szociális munkás
  39. Halász Géza közgazdász, grafikus
  40. Halmai Gábor jogász
  41. Harsányi László társadalomkutató
  42. Hegedűs András közgazdász
  43. Heller Ágnes filozófus
  44. Herczog Mária szociológus
  45. Hosszú Gyula történelemtanár
  46. Iványi Gábor lelkipásztor
  47. Jakab Attila vallástörténész
  48. Jalsovszky Katalin muzeológus
  49. Kálmán C. György, irodalomtörténész
  50. Kamarás István szociológus
  51. Karády Viktor szociológus
  52. Kárpáti György filmrendező
  53. Karsai György klasszika-filológus
  54. Karsai László történész
  55. Kelemen János filozófus
  56. Kenedi János tudományos kutató
  57. Kiss Endre filozófus
  58. Klaniczay Gábor történész
  59. Komoróczy Géza történész
  60. Kovács Éva szociológus
  61. Kovács M. Mária történész
  62. Kozák Gyula szociológus
  63. Krasztev Péter kultúrantropológus
  64. Laki Mihály közgazdász
  65. Lang Györgyi énekes
  66. Lendvai L. Ferenc filozófus
  67. Lichtmann Tamás irodalomtörténész
  68. Lőrinc László történelemtanár
  69. Ludassy Mária filozófiatörténész
  70. Lukács Péter oktatásszociológus
  71. Lukáts Andor színész-rendező
  72. Majsai Tamás theológus, református lelkész
  73. Marsovszky Magdaléna kultúrakutató
  74. Mérei Anna családterapeuta
  75. Merényi Judit előadóművész
  76. Mink András történész
  77. Molnár Judit történész
  78. Nagy Péter Tibor történész, szociológus
  79. Németh Sándor vezető lelkész
  80. Ormos Mária történész
  81. P. Szűcs Julianna művészettörténész
  82. Papp Gábor történész
  83. Parti Nagy Lajos író
  84. Perecz László filozófus
  85. Pótó János történész
  86. Rainer M. János történész
  87. Révész Béla politológus
  88. Ruff Tibor teológus
  89. Rugási Gyula filozófus
  90. Somlai Péter szociológus
  91. Somogyi Gábor belsőépítész
  92. Stein Anna festő- és szobrászművész
  93. Székely Gábor történész
  94. Szuhay Péter kulturális antropológus
  95. Szűcs László Gergely filozófus
  96. Szűts Miklós festő
  97. Tamás Gáspár Miklós filozófus
  98. Tatár György filozófus
  99. Tillmann József filozófus
  100. Törzsök Erika szociológus
  101. Uhrman Iván történész, filológus
  102. Ungvári Tamás irodalomtörténész
  103. Ungváry Krisztián történész
  104. Vajda Júlia szociológus, pszichológus
  105. Vajda Mihály filozófus
  106. Valastyán Tamás filozófus
  107. Várhegyi Éva közgazdász
  108. Vásárhelyi Mária szociológus
  109. Vitányi Iván szociológus
  110. Vojnich Erzsébet festő
  111. Závada Pál író

A tiltakozó akciókhoz az alábbi címen lehet csatlakozni:

http://www.peticiok.com/tiltakozas_a_kormany_emlekezetpolitikaja_ellen

Szerző

Emlékezzünk a soára és áldozataira!

Publikálás dátuma
2014.03.19. 06:02
Ilan Mor szerint a holokauszt tagadásának célja gyakran az antiszemitizmus erkölcsi igazolása FOTÓ: TÓTH GERGŐ
"Kétszer is meggyilkolták a soá mintegy 6 miliió áldozatát. Első alkalommal, amikor hetven évvel ezelőtt fizikai értelemben népirtás keretében gyilkolták meg őket, s most újra meggyilkolják őket azzal, hogy sorsuk emlékét eltorzítják és kitörlik". Egyebek mellett ezt mondta Ilan Mor, Izrael Állam nagykövete a Világ Igaza kitüntetés átadási ünnepségén 2014. február 20-án Budapesten a Dohány utcai zsinagógánál. Az alábbiakban Ilan Mor beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Hölgyeim és Uraim, Kedves Barátaim!

Azért gyűltünk ismét össze, hogy kitüntetésben részesítsük, és megemlékezzünk azokról az emberekről az élet minden területén, akik a holokauszt, a soá idején a saját életüket kockáztatva is készek voltak arra, hogy megmentsék zsidó embertársaik életét a náciktól és kollaboránsaiktól. Ma ezek az emberek "Világ Igaza" kitüntetésben részesülnek, amely az Izrael Állam által adott legrangosabb kitüntetés és amelyet bátorságuk elismeréseképpen kapnak. Kitüntetést és elismerő oklevelet kapnak, valamint megemlékezünk róluk a Megemlékezés Hegyén Jeruzsálemben. A kitüntetésen ez áll: "Aki megment egy életet, egész világot ment meg". Az áldozatok egyedülálló és példátlan elismerése ez, amelyet Izrael Állam és a Jad Vasem Intézet nyújt át és tiszteleg azon emberek előtt, akik az igazság pillanatában szembeszálltak a náci ideológiával, az élet szentségét védelmezték, és embertársaik mellé álltak az üldözés, és e rettenetes szörnyűség idején.

Hölgyeim és Uraim!
Idén emlékezünk meg a magyarországi holokauszt 70. évfordulójáról. A soá az emberi civilizáció alapjait rengette meg. A holokauszt mindent megváltoztatott, már semmi nem lehet olyan, mint régen. Az emberiség átlépett egy nagyon veszélyes határt, és a legrosszabb arcát mutatta.

Hölgyeim és Uraim!
Emlékezzünk meg minden magyar zsidóról, tartós baráti kapcsolataikról, és békés együttélésükről a nem-zsidó magyar honfitársaikkal. Emlékezzünk meg továbbá arról, hogy hetven évvel ezelőtt ezt az együttélést a nácik és magyarországi kollaboránsaik meggyalázták. Magyar zsidókat, férfiakat, nőket és gyermekeket, valamint időseket deportáltak, és irtottak ki szisztematikusan a nácik és magyar kollaboránsaik pusztán azért, mert zsidók voltak. Miközben mindez történt, a magyar állampolgárok többsége közönyös maradt zsidó honfitársaik sorsa iránt. Tulajdonképpen cserbenhagyták, elárulták zsidó honfitársaikat. Elfordították a fejüket, semmit sem tettek, amikor a magyar zsidó szomszédjaikat és barátaikat elhurcolták, marhaszállító vagonokba tuszkolták és a halálba küldték. Voltak olyan magyar állampolgárok is, akik tevékenyen is részt vettek, segítették a nácikat és magyar kollaboránsaikat azon törekvésükben, hogy begyűjtsék és deportálják szülőhazájukból a magyar zsidókat, és a kegyetlen halálba küldjék őket.

Edmund Burke szerint: "A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek maradjanak." Hölgyeim és Uraim! Igen. A soá a magára hagyás és elárulás világa volt, az elkövetők, a kollaboránsok és a közönyös szemlélők világa. Ebben a sötét világban nagy erőkkel dolgoztak azon, és rengeteget fektettek abba, hogy a zsidókat Európa-szerte, így Magyarországon is, szisztematikusan meggyilkolják. Azonban voltak mások is. A soá példákkal szolgál olyan rendkívüli nem-zsidó magyar férfiakról és nőkről, akik az embertelenség legsötétebb időszakában is emberek tudtak maradni, és segítettek megmenteni a zsidó honfitársaikat. Ma tisztelettel adózunk azon magyarok előtt, akik nem maradtak közönyös szemlélődök, akik nem fordították el a fejüket, hanem készek voltak a saját életüket, szabadságukat, és biztonságukat is kockára tenni annak érdekében, hogy magyar zsidókat mentsenek meg.

Hölgyeim és Uraim!
Miközben a "Világ Igazaira" emlékezünk és tisztelgünk előttük, arról is meg KELL emlékeznünk, hogy MIÉRT dolgoztak oly fáradhatatlanul azok a férfiak és asszonyok, hogy megmentsék a magyar zsidókat hetven évvel ezelőtt. Emlékeznünk KELL arra, hogy hetven évvel ezelőtt a soá NEM a haláltáborokkal kezdődött. Emlékeznünk KELL arra, hogy minden azzal kezdődött, amikor egy zsidó üzlet kirakatát tégla törte be és meggyaláztak egy zsinagógát. Az utcán a zsidó honfitársak ellen özönlő gyűlölet szavaival, a parlament által elfogadott, a nemzeti- és helyi közigazgatási rend által szó szerint végrehajtott zsidóellenes törvények egész sorával kezdődött. Mindez a tudatlanságon, vallási fanatizmuson, és összeesküvéselméleteken nyugvó antiszemita nézetek miatt történhetett meg. Emlékeznünk KELL arra, hogy a soá nem csak úgy megtörtént; alaposan kitervelték, és szisztematikusan végrehajtották.

Hölgyeim és Uraim!
Kétszer is meggyilkolták a soá mintegy 6 miliió áldozatát. Első alkalommal, amikor hetven évvel ezelőtt fizikai értelemben népirtás keretében gyilkolták meg őket, s most újra meggyilkolják őket azzal, hogy sorsuk emlékét eltorzítják és kitörlik. Mondjuk ki hangosan és tisztán érthetően: A holokauszt különböző formákban megjelenő tagadása az antiszemitizmus egy kifejezési formája. A zsidók elleni népirtás tagadására tett bármilyen kísérlet a náci ideológia és az antiszemitizmus zsidó nép kiirtásában való bűnössége, vagy felelőssége alól történő felmentésére tett törekvésnek minősül. Ha bárki megkísérli bármilyen okból átírni, vagy átértelmezni a soá történelmi tényeit, akár ebben az országban, vagy bárhol máshol politikai és/vagy ideológiai célzattal, akkor részesévé válik ő maga is annak a szánalomra méltó kísérletnek, hogy tagadni próbálja a soát. Számomra, számunkra nagyon is egyértelmű: a holokauszt-tagadás célja gyakran az antiszemitizmus erkölcsi igazolása és e politikai ideológiák, rejtett motivációk érvényesülésének az elősegítése.

Hölgyeim és Uraim!
Hetven évvel a magyarországi holokauszt után, ahogy egyre távolodunk időben annak borzalmától, hamarosan olyan időket fogunk megélni, amikor azoknak a rettenetes napoknak az élő emlékezete pusztán történelemmé válik. Ezért állandó kötelességünk magunkkal és az utókorrai szemben, hogy emlékezetünkben aktívan megőrizzük, és megemlékezzünk a holokausztról és annak áldozatairól, közöttük a 600.000 magyar zsidóról is. Legyen ez tanulság és intő példa. Kötelességünk, hogy beszámoljunk a magyar állampolgároknak és mindenekelőtt a fiatal magyar generációnak arról, hogy amikor a zsidókat, akár Magyarországon, akár máshol újra és újra fizikai bántalmazásnak teszik ki, vagy szitkozódás szenvedő alanyaivá válnak, akkor lényegében a saját polgári társadalmunk alapelve, és szerkezete van veszélyben. A szólásszabadság nem szolgálhat a gyűlöletbeszéd, vagy a zsidók, romák, melegek és egyéb csoportok elleni kinyilatkoztatások mentségéül az interneten.

Hölgyeim és Uraim!
Hetven évvel ezelőtt Európában egy nagyhatalom ideológiájaként elfogadta, valamint vallotta az antiszemitizmust és a rasszizmust, ami az emberiség történelmének legszörnyűbb tragédiájához vezetett. Nem volt ez elég? Amikor ma azt mondjuk, hogy "soha többé", azt a reményünket fejezzük ki, hogy gyermekeink, és gyermekeink gyermekei is megértik majd, hogy az antiszemitizmus elleni küzdelem nem csupán zsidó kérdés, hanem magyar és európai is, és egy olyan globális kihívás, amely minden egyes nemzetre hatással van. Reméljük, hogy megtanulják tisztelni az erkölcsi alapértékeket, az emberi szabadság- jogokat, és elutasítják majd a rasszizmus, a vallási fanatizmus, és az antiszemitizmus mindennemű megnyilvánulását az interneten és a médiában. Bízunk továbbá abban is, hogy a holnap gyermekei teljesen megértik, és elfogadják majd, hogy azon törekvés, miszerint bárki is megkérdőjelezheti Izrael Állam - a világ egyetlen zsidó országa - létezésének törvényességét, ahol a holokauszt túlélőinek többsége még ma is él, szintén az antiszemitizmus nagyon negatív, álruhába bújtatott megnyilvánulása.
Ennek érdekében, Hölgyeim és Uraim, újra meg kell erősítenünk a kötelezettségvállalásunkat, hogy formális és nem formális oktatás keretein belül egyaránt arra tanítsuk, neveljük a fiatalokat, Magyarország széleskörű nyilvánosságát, hogy lépjenek fel a diszkrimináció mindennemű fenyegető veszélye ellen.

Újra meg kell erősítenünk azt a szilárd elkötelezettségünket, hogy figyeljünk és reagáljunk a szélsőséges politikai és társadalmi csoportok által tanúsított holokauszttagadás feléledésére Magyarországon. Ennek megfelelően, meg kell erősítenünk az elkötelezettségünket, hogy küzdjünk a magyarországi holokauszt banálissá tétele, vagy relativizálása ellen, miközben arra ösztönözzük mind a bal-, mind pedig a jobboldali politikai közvélemény formálóit, hogy együtt lépjenek fel az ilyen jelenségekkel szemben.

E tekintetben, jómagam is üdvözlöm a magyar kormány határozatát, amely szerint ezt az évet, 2014-et, a holokauszt emlékévének nyilvánította. Legyen ez az év az, amikor megemlékezünk ebben az országban a holokauszt hetven éves évfordulójáról, és erre egy eseménysorozattal készülünk. Engedjék meg, hogy kifejezzem abbéli reményemet és vágyamat, hogy ezek a programok és események megfelelő, méltó módon szolgálják majd országszerte azt a célt, hogy megkettőzzük a törekvéseinket, hogy a soára, és a magyar zsidók tragédiájára, mint ezen ország történelmének egyik legsötétebb fejezetére emlékezzünk.

2013. október 1-jei beszédében Navracsics Tibor, közigazgatási és igazságügyi miniszter a következőket mondta: "(...) Tudjuk, hogy felelősek vagyunk a holokausztért. És tudjuk azt is, hogy magyar állami intézmények voltak felelősek a holokausztért. (...) De mi voltunk. Tudjuk. Még ha személyében én, és hála a jó égnek, a családom nem is érintett, de magyarok voltak, akik elkövették, és magyarok voltak, akik elszenvedték. Magyarok voltak, akik lőttek, és magyarok voltak, akik meghaltak. És ez egy óriási felelősség, amivel szembe kell néznünk itt, Magyarországon, itt, Közép-Európában." Remélem, és kívánom, hogy különösen ebben az évben, 2014-ben és az elkövetkezendő években is, visszhangozzanak országszerte Navracsics miniszter úr szavai. Őszintén remélem, és kívánom, hogy mindenki megérti és a lehető legtöbb magyar ember magáénak érzi e szavakat az élet minden területén: a nagyvárosokban és vidéken, a családokban és az iskolákban, az egyetemeken és a futballstadionokban egyaránt. Bízom benne, és kívánom, hogy a magyar társadalomban mindenki megérti és elfogadja, hogy erkölcsi kötelessége, a múltért való felelősségvállalás, hogy emlékezzen a soára, hogy megértse negatív következményeit és csatlakozzon másokhoz az antiszemitizmus és rasszizmus elutasításáért folytatott küzdelemben.

Hölgyeim és Uraim!
A mai napot azoknak a bátor magyaroknak ajánljuk, akik a "Világ Igaza" kitüntetésben részesülnek. Büszke vagyok, hogy engem ért a megtiszteltetés, hogy Magyarország belügyminiszterével együtt adhatom át a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet kitüntetését és oklevelét e 10 jólelkű embernek. Mi, a túlélők, akik Izraelben élünk, nem felejtjük el megmentőinket. A mai ceremónia alkalmából ünnepeljük az emberiesség szellemének győzedelmeskedését a gonosz felett, és ismételten hangsúlyozzuk, hogy az emberiség képes volt, és ma is képes megvédeni és ápolni az emberi értékeket, még a legnehezebb időkben is. Emlékeztessen a mai ceremónia mindnyájunkat arra, hogy nem ért még véget azon küldetésünk, hogy emlékezzünk a soára, annak áldozataira, és a levont tanulságokra. Sok kihívással kell még szembenéznünk a küzdelmeink során, hogy a világunkat, ahol élünk, jobbá tegyük. Akik nem emlékeznek méltón a múltjukra, és nem tanulnak belőle, arra vannak ítélve, hogy újra átéljék azt...

Engedjék meg, hogy újra megismételjem: mindnyájunknak szent kötelessége, hogy emlékezzünk a soára és annak áldozataira, köztük a 600.000 magyar zsidóra. Soha ne feledjük a leckét és a figyelmeztetést!
Köszönöm, és SHALOM.

Túlélők emlékeznek ma a megszállásra
Magyarország 70 évvel ezelőtti náci megszállására emlékezik ma délután 16 órakor a Mazsihisz. A Dohány utcai zsinagóga előtti rendezvényen két holokauszt-túlélő mond beszédet: Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, és Kardos Péter főrabbi. Felszólal Heisler András, a Mazsihisz elnöke és Karsai László történész is. A Mazsihisz a maga által szervezett holokauszt megemlékezés-sorozattal is jelzi: távol marad a holkauzst emlékév hivatalos, állami eseményeitől, így tiltakozva a kormány emlékezetpolitikája és a Szabadság térre tervezett német megszállási emlékmű ellen. A mai eseményre meghívták Orbán Viktor kormányfőt is, de nem tudni, elmegy-e.
Szintén ma, 18 órától a demokratikus ellenzék pártjai a Szabadság téren demonstrálnak a kormányzati történelemhamisítás ellen. A rendezvényen a kormányváltó erők politikusai szólalnak fel.
Száznál többen írták alá a kormány emlékezetpolitikája elleni tiltakozó petíciót. "Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a nemzeti emlékezet kanonizálását a kormány jókra és rosszakra való leegyszerűsítéssel kívánja megvalósítani" - állapítják meg az aláírók, köztük Alföldi Róbert színész-rendező, Ferge Zsuzsa szociológus, Gábor György vallásfilozófus, Heller Ágnes filozófus, Herczog Mária szociológus, Iványi Gábor lelkipásztor, Ormos Mária történész, Parti Nagy Lajos író, Rainer M. János történész, Tamás Gáspár Miklós filozófus és Závada Pál író.
Március végén Budapesten tartja konferenciáját az Európai Rabbik Központja; az eseményre érkező mintegy 200 rabbi jövő hétfőn közös imát mond a Dunaparti cipők emlékművénél.

Szerző