Ilovszky Béla fotóművész megszállott. Évtizedek óta lázas hevülettel megörökíti a határon túli magyar színházak előadásait, alkotóit. Eszméletlen mennyiséget utazik. Mindenkit ismer. Akár többször is ott van egy-egy előadáson. Van minőségérzéke, tudja, mit érdemes lencsevégre kapni. De persze itthon is bőségesen fényképez. A theater online portálja a képi dokumentumok pazarul széles tárháza. Most éppen könyvet jelentet meg Ördögszekéren - Határon túl címmel, a Press Xpress Bt. kiadásában.
Fekete-fehér érzékletes fényképekből, és néhány jeles színházi ember rövid írásából áll. Maga tördelte, hogy pontosan úgy nézzen ki, ahogy elképzelte. Meglehetősen jól néz ki. Emlékek garmadáját idézi fel. Látható például Senkálszky Endre, aki pár hónapja 99- ik évében halt meg. Egy nagy színész egy nagy előadásban, Vlad Mugur rendezésében, a kolozsvári Cseresznyéskertben, mint Firsz. Vaságyon fekszik, pokróccal takarta be magát, körülötte a jókora elhagyott ház, ahol ott felejtették. Senkálszky olyan hitelesen játszott, hogy azt hittem, ott a szemünk előtt lett végzetesen rosszul, sebtében hívni kell a mentőket.
Méltán sok kép van Kolozsvárról, például a legendássá lett, sokkoló erejű Ványa bácsiból, vagy a szintén döbbenetes Woyzeckből. Jelentős színészek sorjáznak előttünk, például Hatházi András, Bíró József, Kézdi Imola, Bogdán Zsolt. De láthatjuk Törőcsik Marit és Trill Zsoltot a beregszászi színház azóta felújított Szarvassá változott fiú előadásában. A képről megrázóan érzékelhető, hogy anya és fia mennyire eltávolodtak egymástól, mégis örökre összetartoznak. Mint ahogy - bár fölöttébb sokfélék - összetartoznak valamennyire a kötetben megjelenített határon túli magyar teátrumok.
A szabadkai éppúgy, mint a komáromi, vagy éppen a marosvásárhelyi, temesvári. Nehéz körülmények között állják a sarat, és gyakran meglehetősen jó színházat csinálnak. Olyat, amit érdemes Ilovszkynak megörökítenie.
