Császi Ádámra oda kell figyelni. A Viharsarokkal olyan filmet tett le az asztalra, amilyet első bemutatkozásként régen nem láttunk. Császi nem csak érti és tehetséggel használja választott szakmája fogásait, hanem bátor is. Bátran választ művészi nyelvet, bátran választ témát, bátran viszi el a tehetség kínálta lehetőségeit a végső határig. A Berlinale sikeres nemzetközi fogadtatása is erről tanuskodik.
Császi úgy tesz elénk érdekes, izgalmas, lebilincselő és mélyen elgondolkodtató filmet, hogy egyetlen pillanatig sem kíván behízelgő lenni. Ma és itt talán ez a legnagyobb művészi bátorság, különösen egy pályakezdő elsőfilmestől: mindvégig következetesen kemény, kompromisszum nélküli fegyelemmel, egyetlen hamis hang nélkül viszi végig a történetét.
Stílusa visszafogott, mondhatnánk minimalista, ha nem fénylene fel két fiúhősének szerelmében valami különös, szikár költőiség. Egy meleg szerelem tragikus történetét meséli el egy csepp érzelmesség, melodramatikus hangulatfestés nélkül, azzal a méltósággal, amit csak a legszebben elmesélt szerelmi történetekben fedezünk fel az emberi érzések legszebbjének ábrázolásában.
Egy valóságos bűnügy adta a rendező és Szabó Iván közös forgatókönyvéből készült film alapját, s ennek a bűnügynek az eredője egy homoszexuális kapcsolathoz vezetett vissza. A Viharsarok attól szép és súlyos film, mert Császi a méltósággal ábrázolt meleg szerelemi történettel tükröt tart egy engesztelhetetlenül kirekesztő, a másságot eltiporni kész, gyűlölködő társadalmi felfogás elé.
Szabi, a film főhőse profi focista egy német csapatban, de társai a sejthető homoszexuális beállítottsága, edzője a rossz teljesítménye miatt alázzák folyamatosan a sárga földig. Még az a fiú, Bernard sem mer mellette kiállni, akit pedig gyengéd szálak kötnek hozzá.
A fiú hátat fordít a focinak, Németországnak, s habár apja erőszakkal vissza akarja fordítani őt a sportpályafutás felé, ő a saját életét választja. Kiköltözik a nagyapjától rámaradt omladozó házba, valahová a semmi közepébe. Amikor egy fiatal srác meg akarja lopni, a várható verekedés helyett összebarátkoznak és a falusi fiú, Áron segít az omladozó házat megjavítani.
Innen indul az a szerelmi szál, amely a két fiú között gesztusról-gesztusra, pillantásról-pillantásra, simogatásról-simogatásra fokozatosan ébred fel és bomlik ki szenvedéllyé, vággyá, szexuális teljességgé. Császi a két fiú közti érzelmi és testi beteljesülést olyan érzékletes finomsággal és mégis őszinte realitással mutatja be, amitől a Viharsarok besorolhat a szép szerelmes filmek sorába.
Kettőjük kapcsolata mégis tele van kétséggel, bizonytalansággal, Áron sem az anyjától, sem a falu szigorú ítéletétől nem tud szabadulni. A nyár, a félmeztelen közös munka, az esti csillagnézés felébreszti ugyan Áronban az addig számára teljesen ismeretlen vonzalmat, neki mégis a falu bigott erkölcse diktál.
Bár Németországból megérkezik Bertrand is, Áron mégsem tud elszakadni Szabitól, még ha egyre vészterhesebb, egyre fenyegetőbb jelek veszik körül kettőjük kapcsolatát.A film a szenvedélyes erotika képeivel párhuzamosan időről-időre behozza a falu fenyegető gyűlöletét, a kegyetlen verésekkel súlyozott megalázások mindkét fiút olyan helyzetbe hozzák, amiből nem látszik kiút.
Császi nagyon kevés párbeszédet használ. Mint valaha a nagy japánok (például a Kopár sziget egyetlen szó nélkül lepergő drámája), a csöndekkel beszél. Az elfojtás, a titok, a vágy, a bűn, az indulatok, a gyűlölet, a fenyegetés mind ott sűrűsödik a szinte néma jelenetekben, ahol egy-egy szó csak még inkább kiemeli a csöndek súlyát.
A ritka pillanatokban, amikor a film a játékos és boldog hangulatokat hozza elénk, érezni, hogy mit jelentene a szabadság, a választott élet a film hőseinek. Ahogy a gyengédségre, az erőszakra is megvannak Császi eszközei. Nem az elvadultság érdekli az erőszak pillanataiban, hanem az elviselhetetlen megaláztatás, a gyűlölet pusztító ereje.
Két tehetséges embert talált a nagyon nehéz feladatra. A Szabolcs szerepében látható Sütő András Miklós zártabb, visszafogottabb, sötétebb világ, ritka mosolyaiban is van valami rejtélyes tragédia. Az Áron szerepében megismert Varga Ádám teste-arca lágyabb, beszédesebb, ahogy színesebb, többrétű az életre keltett figurájának éles ellentmondások között hányódó karaktere is.
Szabi ismeri a végzetét, Áron beleveti magát a saját végzetébe, de nem akarja elfogadni. Szabi el meri vállalni magát, Áron kitör belőle, a legvégsőbb megoldástól sem riadva vissza. A Viharsarok a természeti és a falubeli tárgyi világot érzékletesen megjelenítő operatőri munka, Rév Marcell képeinek is köszönhetően szép, komoly munka. Szerelmes film az ismét csak elbukott szabadságvágyról.
(Viharsarok ****)