- A krími referendum és a moszkvai döntés következtében nehéz, bonyolult és veszélyes helyzet jött létre Ukrajnában és Európában? Hogyan látja ezt Ön?
- Ugyanúgy, ahogy Ön – bonyolult, veszélyes és jogtalan. Ez a magatartás, amit most tapasztalunk Oroszország felől, egyszerűen hihetetlen. Erre senki sem gondolt volna. Nem hittük volna, hogy így fel lehet borítani a világrendet és jogtalanul elsajátítani egy területet, méghozzá fegyveres erők alkalmazásával. Zöld emberkéket küldtek oda, ahogy nálunk emlegetik őket, nincs rajtuk semmilyen jelzés, de véletlenül épp orosz fegyverzettel és technikával vannak ellátva. Ezek az emberek elfoglalták a központi adminisztráció épületeit, blokkolják a katonai létesítményeket. Vagyis, katonai invázióval állunk szemben. Hogy mégis miért nem lövünk? Elsősorban azért, mert biztosak vagyunk abban, hogy katonai módszerrel nem lehet semmit megoldani,
- Jelen erőviszonyok közepette biztos, hogy nem az a megoldás születne, amit szeretnének.
- Igen, egy atomhatalommal állunk szemben. Egy fegyveres konfliktus révén is ugyanarra az eredményre jutunk, csak több ezer áldozattal.
- Mozgósításról szólnak a hírek. Mit is jelent ez?
- A mozgósítást félreértik. Mindenki fél, totális mozgósítástól tartanak, de hát ez nem így van. Először is a Nemzeti Gárdába van mozgósítás. Mindenki, aki jelentkezik, azt befogadják, feltéve, ha megfelel egészségi és nemzetbiztonsági szempontból, hiszen egy belügyi alakulatról van szó. ( A Nemzeti Gárda felállításáról az új parlament fogadott el törvényt a Berkut felszámolása után, szerk.) Másodsorban csak azokat a szakmákat hívják be, amiből hiány van, csak olyanokat, akik szolgáltak már a hadseregben, van katonai képzettségük, tapasztalatuk és hadköteles korban vannak. De olyan, ahogyan az emberek gondolják a mozgósítást, hogy minden udvarba bemennek és elvisznek egy fiút, ilyen nincs.
- Önkéntesek toborzása is folyik.
- Igen. Nagyon sokan jelentkeznek. Kiviszik őket nyári táborba, kiképzésre, közülük majd kiszűrik azokat, akik megfelelnek.
- Hogyan éli meg mindezt az egyszerű ukrán ember? Mit jelent ez lelkileg az ukrán lakosságnak? Az emberek tényleg akár a háborúra is készek a Krím miatt?
- Igen, sokan készek rá. Az, aki jelentkezik a toborzásra és fegyvert vesz a kezébe, nyilvánvalóan kész harcolni is. A hadseregnek pedig kötelessége megvédeni a hazáját.
- A konfliktus most már minden szinten zajlik – katonai, gazdasági és politikai. Megszületett a döntés, hogy Ukrajna kilép a FÁK-ból.
- Igen, bejelentettük, mert semmi értelme benne lenni egy olyan nemzetközi szervezetben, ahol ugyancsak a területi épség, a szuverenitás az alapelv, de a FÁK mint szervezet nem szólt egy szót sem, nem lépett fel Ukrajna oldalán, miközben már minden nemzetközi szervezet és nagyhatalom elítélte az orosz katonai agressziót és kijelentette, hogy Ukrajna mellett áll.
- Egyszer valamilyen módon befejeződik ez a viszály Ukrajna és Oroszország pedig szomszéd marad. A két ország olyan szorosan kötődik, állítólag az orosz piac nélkül az ukrán gazdaság összeomlik. Hogyan látja az orosz-ukrán kapcsolatok jövőjét?
- Összeomlani nem fog, de hogy érzékelni fogjuk az orosz piac kihullását, az biztos. Rá vagyunk szorulva az orosz piacra, de nem épp annyira, mint sokan hiszik. Az exportunk 35 százaléka megy a FÁK államokba, 27-30 az Európai Unióba. Ebből a szempontból nincs monopolhelyzetben az orosz piac, nem igaz, hogy az exportunk fele, a külgazdaságunk eléggé kiegyensúlyozott. Érzékelhető lesz főképp a keleti megyékben. Ők szorosabban kapcsolódnak, termékeik az orosz piacra orientáltak. Egyelőre még nagyobb korlátozás nincs.
- Vízumbevezetést is bejelentettek.
- Beszélnek ugyan vízumbevezetésről, de a miniszterelnök már cáfolta, jelezte, hogy ezzel nem tudunk elérni sokat. Az ott élő embereknek szoros kötődéseik vannak, sokan Oroszországban dolgoznak, nem biztos, hogy jó lépés lenne a vízumkorlátozás. Most mérlegelni kell minden lépést. Ezért is inkább a józan észre várunk és számítunk, hogy Oroszországgal, aki a szomszédunk és tényleg jó kapcsolatot ápoltunk vele, ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy lenullázzunk mindent, hogy Isten ments, lőjünk egymásra.
- Mennyire valós a veszélye annak, hogy a következő lépés Kelet-Ukrajna lesz?
- Én nem tudok belelátni az orosz elnök terveibe, de mi foganatosítottunk azért lépéseket annak érdekében, hogy ez ne következzen be. Átjönni az ukrán-orosz határon keleten, hát azért az nem lesz könnyű. Oda már kivezényeltük a hadsereget.
- Vagyis lesznek összecsapások?
- Nem számítunk ilyesmire. Hadgyakorlatot vezetünk, felügyeljük a területet. Valószínűleg az oroszok ugyanazt a szcenáriót akarják megismételni, mint a Krímben. Máris küldik az embereket, ideológiai, információs háború folyik. Ezzel számolni kell. És megteszünk mindent annak érdekében, hogy a kedélyek lecsituljanak.
- Kelet-Ukrajna kapcsán a polgárháborús veszélyt is gyakran emlegetik, hiszen ott is orosz többség van és van valós igény is az elszakadásra. Mennyire nagy a feszültség?
- Polgárháborúra nem számíthatunk. Azok az emberek, akik ott feszítik a húrt, küldöncök Oroszországból. Fiatalok, 25-30 évesek, mind egyformák, jó testalkatúak, képzettek, edzettek. Ezeket az akciókat úgy szervezik, hogy van egy felderítő tiszt, aki felügyel 10-15 embert akik szórják a hazugságot, pánikot keltenek, hogy megjöttek a banderák Nyugat-Ukrajnából és akasztanak a szomszéd faluban. (Sztepan Bandera második világháborús ukrán náci szimpatizáns vezető volt, szerk.) Ezt tapasztaljuk Kelet-Ukrajnában, a nemzetbiztonsági szolgálatunk fogott is el orosz kémeket már, sőt olyanokat is, akik merényletet akartak elkövetni, robbantani.
- A helyi lakosság azon kívül, hogy fél, mit csinál? A híradások szerint kimennek tüntetni, sokan referendumot, orosz csatlakozást követelnek.
- A helyi lakosság mindkét oldalon fellépett. Most már tartózkodóbbak, már kérték a politikai pártok is, hogy ne vonuljanak utcára, ne legyen szembeszállás, mint Harkovban, ahol ugyanazon a téren két tábor gyűlt össze. Most már sokkal csöndesebb a helyzet ahhoz képest, ami volt vasárnap és hétfőn.
- Az a folyamat, aminek a vége ez bonyolult helyzet az uniós társulási- és szabadkereskedelmi egyezmény felfüggesztésével kezdődött. Prioritásnak nevezte már a Janukovics-kormányzat is az európai integrációt, jelen helyzetben ez mennyire sürgős?
- Holnap aláírják a politikai részét a szerződésnek, a gazdasági része nem megy ilyen gyorsan, nem ennyire egyszerű.
- Nem olyan nagyon rég még nagyon megoszlott a lakosság ilyen szempontból is, a felmérések szerint olyan fele-fele arányban akarták és nem az uniós közeledést. Az új felmérésekben viszont már túlnyomó az Európa párti többség. Minek köszönhető a változás?
- Korábban is EU-párti többség volt, akkor sem volt fele-fele megoszlás. A NATO-hoz való közeledésben más volt a helyzet, mert az más hatást váltana ki. De az integrációnak mindig nagyobb volt a lakossági támogatottsága.
- A NATO csatlakozás is prioritás? Egyáltalán cél?
- Nem, ez nincs napirenden, most csak nehezítené és bonyolítaná a helyzetet. De ha így megyünk tovább, már szakértők is mondják, hogy az orosz magatartás be fog zavarni bennünket a NATO-ba.
- Az új kijevi hatalom egyik első intézkedése a kisebbségi nyelvtörvény visszavonása volt, ami sokak szerint a kelet- ukrajnai feszültséget is kiváltotta, de mindenképpen minden nemzeti kisebbség megriasztott. Miért volt ez annyira fontos, hogy az első intézkedések közé került?
- Ez jó kérdés, nem hiszem, hogy valaki erre tudna választ adni. Azt hiszem, hogy a heves forradalmi időszakban, hibák csúsztak be. De a parlamenti elnökünk, ő a megbízott államfő is, nem írta végül alá, így a régi törvény jogerős. A kormányzat is látta, hogy ez túlkapás, és visszariadt. Felállt egy munkacsoport, amely az új törvényt kidolgozza, amely jobb lesz, mint a régi, a kisebbségek képviselőinek bevonásával készül. A régit pedig csak az új elfogadása után helyezik hatályon kívül.
- A közbiztonságról riasztó hírek érkeznek - villanyoszlophoz kikötözött, úgy lemondatott vámparancsnok, megkéselt polgármester, robbantás a rektor udvarán, lemondatott helyi vezetők és állami tisztségviselők, megzavart tanácsülések. Sikerült-e valamennyire megfékezni ezt?
- Azóta már vámparancsnokot nem kötöznek villanyoszlopokhoz, rektorházat már nem robbantanak magukat forradalmárnak nevező fiatalok. Ám kétségtelen, hogy voltak ilyen vehemens fellépések, jogos az emberek félelme. De most egyértelműen kijelentette a belügyminiszter és a nemzetbiztonsági szolgálat vezetője, hogy adják le a fegyvereket. Szépen lassan elkezdték vissza szolgáltatni, szerdáig 840 darab fegyvert leadtak, hogy enyhén fejezzem ki magam, az „ideiglenes tulajdonosok”. Nyilván, még sok fegyver kézben van, de reméljük, az emberekben a józan ész győz és a törvény is segít, hiszen most már keményen fellép a kormány és az ideiglenes elnök is.
- Bennünket kiemelten érdekel a kárpátaljai magyarság helyzete. Mennyire érezhetik magukat biztonságban ők, de nemcsak ők, hanem általában az ukrajnai nemzeti kisebbségek, illetve a hatalommal szemben álló, ideológiai kisebbségek?
- Én nem hiszem, hogy gond lenne a kisebbségekkel. Március 11-én megint megpróbálták megrongálni a vereckei emlékművet, felgyújtották. Ez igaz. De az ukrán külügy, a belügyminisztérium nagyon határozottan fellépett ellene, a kárpátaljai vezetőség is eljárást indított, helyrehozták az emlékművet, a magyarok 15-én békében ünnepelhettek. Tehát önmagában magyarok, románok, lengyelek stb ellen nem lépnek fel.
- Ukrajna és a Krím kapcsán a központi kérdés az, lesz-e háború?
- Én nagyon remélem, hogy nem. Mert háborúval nem lehet semmit megoldani. Remélem, hogy a nyugat tud olyan erős gazdasági, politikai nyomást gyakorolni, hogy Oroszország lemond a terveiről. Majd meglátjuk mennyire érvényesülnek ezek a nyugati ígéretek, mert ma még csak távoli ígéretek. Oroszország e lépésével és jogi döntéseivel felrúgta a háború utáni jogrendszert. Ha belegondolunk akkor most annak van igaza, akinek ereje van. Mi abból indultunk ki, hogy ellenség nincs, a szomszédos ország nem lehet ellenség. Hadd ne mondjam azt, hogy ráfizettünk.
- Pedig úgy néz ki, hogy a nagyvilág ezt most le fogja nyelni.
- Kapjuk a biztatást az Amerikai Egyesült Államoktól, Nagy Britanniától. Ők garantálták Ukrajna a függetlenséget, amikor lemondott az atomfegyveréről. Ha meghagyjuk azt a nukleáris arzenált amely harmadik volt a világon, valaki meg merne minket most támadni?. Ukrajna az egyetlen ország volt a világon amely önkéntesen lemondott a nukleáris fegyverről. Cserébe csak egyet kértünk főképpen a nukleáris államoktól. – szuverenitást. És mi lett? Az egyik nukleáris nagyhatalom megtámadott. Ezért mondom, nemcsak meg van sértve a nemzetközi jog, fel van rúgva minden. Ebből a szempontból nemcsak Ukrajnát érte ez a jogsértés, mindenki veszélyeztetett a világon és Európában. Ha a világon bárhol egy-két oroszt bántalmaznak, vagy ezt kéri néhány orosz, akkor hadsereget küldenek oda? Abszurdum ez, amit mondok, de most ez a tény, ezzel szembesülünk a Krímben.
- Annyiszor fölrúgták már a második világháború óta ezeket az elveket, hogy már...
- Azért nem annyiszor és nem ennyire. Abházia és Dél-Oszétia példáját vagy Koszovót szokták felhozni. Először is, Ukrajna nem ismerte el sem Koszovót, sem a két kvázi országot, amely Grúzia területe. Ugyanakkor ezek a területek kvazifüggetlenek lettek, nem csatlakoztak sehova. A Krímet viszont leválasztották és csatlakoztatták Oroszországhoz. Ez egészen más dolog. Ha kikiáltják a függetlenséget, az is jogtalan, de az egy kvázi ország. Most viszont új helyzet teremtődött, mert a második világháború óta senki sem vett el senkitől területet.