A politika játékszere a szerb drogbáró

Ma jelenik meg a bíróság előtt Darko Saric, a szerb drogbáró, s nyilatkozik arról, bűnösnek tartja-e magát. Ha az ellene folyó eljárás valóban demokratikusan zajlik, akkor a közvéleménynek választ kell kapnia egy sor kérdésre. Kik voltak azok a politikusok és üzletemberek, akik segítették szerbiai befektetéseit. Ha kiderülnének a nagy rejtélyek, az a szerb politikai életet is felforgathatná.

Darko Saricot múlt kedden fogták el, s szállították Belgrádba, ahol a bíró elrendelte 60 napos vizsgálati fogságát. Az eset teljesen háttérbe szorította a március 16-án megrendezett szerb parlamenti választást és következményeit, hirtelenjében senkit sem érdekelt az, melyik párttal kíván koalícióra lépni a voksolás győztese, a Szerb Haladó Párt (SNS).

A tömörülés elnöke, Aleksandar Vucic számára mindenesetre óriási fegyvertény a drogbáró elfogása, amellyel még jobban feltornászhatja népszerűségét. Belgrádi közlések szerint az Egyesült Államok kábítószer-ellenes hatóságával, valamint az uruguayi rendőrséggel együttműködve sikerült rács mögé juttatni Saricot.

Latin-Amerikából Montenegró közvetítésével került Szerbiába. Neve először 2009 októberében bukkant fel a médiumokban, amikor hírügynökségek beszámoltak arról, hogy az uruguayi rendőrség 2,8 tonna kokaint talált egy brit felségjelzésű hajón, Santiago Vazquez kikötőjében.

Az akció során két személyt tartóztattak le, egy uruguayit és egy szerbet, akik az Atlanti-óceánon át Nyugat-Európába akarták csempészni az árut. Kiderült, hogy az ügyletet Saric intézte, aki ellen 2010-ben adtak ki nemzetközi elfogatóparancsot.

Bár a 44 éves Saric csak ekkor vált "világhírűvé", s külföldi országok látókörébe, a jugoszláv utódállamokban már addig is jelentős bűnlajstroma volt. Jugoszláviában is hallatott magáról. Mindössze 18, 1988-ban évesen ékszerlopás miatt vették őrizetbe. Legközelebb 1992-ben, majd 1994-ben ítélték el, ezúttal négy éves börtönbüntetésre. Hamar szabadult, de 1996-ban négy, 1998-ban pedig két, majd még ugyanebben az évben három hónapot kapott.

A 2000-es években, kivált a 2004-2009 közötti időszakban kezdte kiépíteni a kábítószer csempészetből és pénzmosásból származó impériumát. 2005-ben jutott szerb útlevélhez és állampolgársághoz. A belgrádi illetékesek azt is vizsgálják, hogyan kaphatott érvényes okmányokat. Saric szerbiai virágzása Vojislav Kostunica kormányzásának időszakára tehető. Kostunicát 2008-ban váltotta fel Mirko Cvetkovic kormánya.

Szakértők szerint nyilvánvaló, hogy politikai segítség nélkül Saric nem terjeszkedhetett volna a Balkánon. Szülővárosában, a montenegrói Pljevlján egy modern diszkóklub, valamint üzemanyagtöltő állomás tulajdonosa volt. Később lelkesen vásárolt földeket és ingatlanokat Szerbiában, különösképpen a Vajdaságban.

Újvidéken három éttermet és egy bisztrót üzemeltetett. Belgrádban hat lakást vásárolt, Zlatiborban egy üdülőt. Számos ingatlant íratott családtagjai nevére is. Az övé volt továbbá a szabadkai Patria Hotel, valamint a palicsi Prezident Hotel. Szabadkán bár nem az ő nevén volt, valójában Saric üzemeltette a Bécsi Éttermet.

Miután Saric ellen 2010-ben adták ki az elfogató parancsot, hazájában elkobozták vagyonának egy részét. 13 vádiratot állítottak össze ellene. Utoljára nem sokkal ezelőtt látták őt Montenegróban. Ezt követően azonban nyoma veszett. A podgoricai Pobjeda című lap szerint ekkor Svájcba menekült.

2010 májusában a belgrádi Press Online azt állította, hogy Saric klánja merényletet akart végrehajtani az akkori belgrádi vezetés több magas rangú politikusa ellen. Októberben Olaszország kérésére Montenegróban letartóztatták Saric fivérét, Duskót, aki testvére egyik legfontosabb társa volt.

Saric elfogott társaival szemben 2012 márciusában kezdődött meg a bírósági eljárás. A bandavezért egyebek mellett 5,7 millió kokain Európába csempészésével és 25 millió euró Szerbiában történt tisztára mosásával vádolják. Saric és legalább száz főből álló klánja kiterjedt droghálózatot hozott létre.

A drog szövevényes úton jutott el Nyugat-Európába. Latin-Amerikából ugyanis nem egyből hozták a kontinensre, hanem Dél-Afrikába vitték, s innen szállították át Olaszországba. Róma szerint a banda havonta egy tonnányi kábítószert szállított Itáliába. Elosztó központjuk Milánó volt, innen szállították aztán tovább más európai államokba.

Más drogbandákkal szemben Saricék alacsony áron adtak túl az "anyagon", mivel azonban sok felvevő piacot alakítottak ki, igen komoly bevételre tettek szert. Saric ügyvédje egyébként azért derűlátó védence sorsát illetően, mert a banda sosem vett részt fegyveres leszámolásokban, a nyomozás eddigi állása szerint legalábbis nem tapad vér a kezükhöz. Elképzelhető, hogy legfeljebb 12 évig tartó börtönbüntetéssel is megússza.

A Saric-ügy számos kérdést vet fel. Véletlen-e, hogy a szerb parlamenti választás után két nappal fogták el, s ha nem, miért éppen ekkorra időzítették? Hírek szerint ugyanis a drogbáró ügyvédje már február 24 óta tárgyalt az illetékesekkel arról, hogy védence feladja magát. Van-e köze az esetnek a kormányalakítási tárgyalásokhoz?

Már régóta hallani, hogy Ivica Dacic szerb miniszterelnöknek valami köze volt Sarichoz. Körülbelül egy éve kiderült, hogy Dacic találkozott a drogbáró egyik fő bizalmasával, Misa Raduloviccsal. Olyan értesülések is napvilágot láttak, amelyek szerint Dacic, aki 2008 óta a belügyi tárcát is irányítja, segített Saricnak a szökésben.

Dacic persze mindent tagadott, ám akadnak olyan feltételezések, amelyek szerint Aleksandar Vucic így akarja sakkban tartani Dacicot. Erre utalhat az is, hogy amikor sajtótájékoztatón bejelentették Saric letartóztatását, Dacic csak amolyan mellékszereplő volt az eseményen.