Ügynökök arcai

Publikálás dátuma
2014.03.24. 06:49

A Libri Kiadó gondozásában megjelent Az ügynök arcai – Mindennapi kollaboráció és ügynökkérdés című tanulmánykötet Horváth Sándor történész szerkesztésében.

 A könyvbemutatót március 31-én, hétfőn 17.00-kor tartják a Muzikum Klub & Bisztróban (VIII. Múzeum u. 7.). A beszélgetés résztvevői: Pető Andrea, Gyarmati György, Horváth Sándor, Müller Rolf és Rainer M. János történészek. Moderátor: Legát Tibor újságíró.  

A tanulmányok első blokkjában olyan neves szerzők, mint Gyáni Gábor, Rainer M. János, Gyarmati György, Ungváry Krisztián és Takács Tibor többek közt arra keresik a választ, hogy egyáltalán miért váltak az ügynökügyek fontossá a közéletben és a történetírásban? Mire jók és mire nem az „akták” és mit tudhatunk meg belőlük a társadalomról és a mindennapokról?  

A tanulmányok második részéből megtudhatjuk, hogyan őrzik a Stasi, a Securitate vagy a lengyel állambiztonság iratait. A franciák második világháborús kollaborációjának emlékezete éppúgy fontos téma az emlékezet működése miatt (K. Horváth Zsolt), mint a szovjet ügynökök magyarországi jelenléte (Baráth Magdolna).

A tanulmányok harmadik részében az aktákat társadalomtörténeti kérdések megválaszolására használják a szerzők. Többek között Müller Rolf a fényképek és a politikai rendőrség kapcsolatával, Pető Andrea a nők és az állambiztonság, Tabajdi Gábor pedig a titkos lakások és a városi tér szerepével foglalkoznak.

Az egyházak megfigyeléséből kiemelkedik Mindszenty József megfigyelési ügye. Standeisky Éva tollából sűrű leírását olvashatjuk egy „literátus ügynök” mindennapjainak, aki a rendszerváltás után a szélsőjobboldalt erősítette.

Szerző

Öröm a Zeneakadémián

Robbant a Zeneakadémián Maxim Vengerov hangversenye a Lengyel Kamarazenekarral, a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében. Korunk egyik legjelentősebb hegedűművésze kifogyhatatlan volt az energiákból, végig muzsikálta, az egész koncertet, miközben vezényelt is.

És nem akarta abbahagyni, az egyik ráadást ontotta a másik után a tomboló publikumnak. Mintha megváltozott volna az élethez való viszonya, magához ölelte a közönséget, és velünk együtt a világot.

Amikor először lépett fel a Művészetek Palotájában, már akkor is briliáns volt, virtuóz elemeket ötvözött boszorkányosan lírával. De amikor a közönség követelte volna a ráadásokat, tartózkodó volt, elslisszolt a pódiumról, mint akinek nehezére esik az ünneplés.

Aztán vállműtétje után hosszú-hosszú évekre lemondta a szerepléseit, majd vezényelni kezdett, de még nem hegedült. Két éve, szintén a Művészetek Palotájában már játszott is, de kettős versenyt egyik tanítványával, Öczan Ulucannal, meg Mozart szimfóniát vezényelt, és miközben gigászi volt, amit csinált, és nagy élmény, azért csak bizonyos mozzanatokban volt annyira elementáris, mint betegsége előtt.

Most viszont tomboltak benne az ifjúkori fékezhetetlen energiák, nem látszott rajta búvalbéleltség, depresszió, egyfolytában, fékezhetetlenül és mámorítóan adni akart. Fantáziadús alkotókedvet, kitörő boldogságot sugárzott, régen láttam ilyen boldog, közösséggé olvadó publikumot mint szombat este.

Mozart két eljátszott hegedűversenyében is tobzódik az ifjúkori vidám játékkedv, Csajkovszkij hegedűdarabjai előadása közben pedig már Vengerov jutott olyan állapotba, és hozta ilyenbe muzsikustársait is, hogy némiképp a föld felett lebegtek, miközben nagyon is figyelniük kellett a pokolian nehéz futamokra.

És újabb és újabb rohamok következtek, ráadásként sikerdarabok, magyar tánc, csárdás, abszolút újraértelmezve, fergetegesen. Már egészen a felhők felett jártunk.

Szerző

Vörös szőnyeg nélkül

Publikálás dátuma
2014.03.24. 06:45
Kiss Diána Magdolna és Takács Nóra Diána a Ház című hallgatói suspense-filmben, melynek rendezője Badits Ákos FORRÁS: FILMMŰVÉSZ
Bemutatkozott a Színház és Filmművészeti Egyetem első 6x6 filmes évfolyama: vörös szőnyeg nem volt, de a dugig telt nézőtér hosszan és lelkesen ünnepelte a harmadéves alkotókat és Janisch Attila témavezető tanárt.

Nem csak feszültség, rejtély, izgalom és titok, hanem egészséges humor is színezte azt a hat rövidfilmet, amellyel a Színház- és Filmművészeti Egyetem harmadéves filmesei mutatkoztak be az Urániában. Ők az első olyan filmes évfolyam, amely az évfolyam vezetője, Szász János filmrendező által elindított új képzési struktúrában sajátítja el a filmkészítés szakmai ismereteit.

Lényege, hogy a különböző filmes szakágak hallgatói a tanrendjüket tekintve teljesen összehangoltan tanulják együtt az évfolyamon a szakmájukat. Az új képzés 2011-ben indult, a most harmadéves hallgatók egy-egy stábot alkotva készítették el az évfolyamzáró filmjeiket.

Rendező, forgatókönyvíró, operatőr, vágó, hangmérnök, látványtervező és gyártásvezető hallgató dolgozott együtt a kisfilmek megszületésén. Innen a bemutatkozásuk címe: Minimum fura - 6X6.

Az Uránia-beli vetítés igazi örömünnep volt. A fiatal alkotók olyan filmekkel léptek elő, amelyekben a jó szakmai felkészültség, az ügyes történetmesélés és a friss ötletek találkoztak. Nem hibátlanul, de határozottan eredeti hangon mesél az évfolyam. Mesél azzal a nyilvánvaló céllal, hogy szórakoztassa nézőjét, de egy jottányit sem adva alább az igényes minőségből.

Feltűnően jól működik a filmekben a magyar mozira olyannyira nem jellemző abszurd és a fekete humor, s ez határozottan friss hangot hozott. A filmrendező szak vezető rendezőtanára, Janisch Attila merész ötlettel olyan rövidfilmek elkészítését adta feladatul, amelyek a suspense-re épülnek. (Tudjuk, a suspense az a Hitchcock-féle feszültségre épülő filmcsoda, amitől izgalmunkban lerágjuk a körmünket.)

A rendező-tanoncoknak olyan témát illetve műfajt kellett saját kútfejükből kidolgozniuk, amelyben középpontban áll a bűn, a feszültség, a rejtély. A témán később együtt dolgozták a forgatókönyvírókkal s az évfolyam többi szakágának hallgatóival.

A hallgatók önállóságára építő, egy éven át tartó alkotói munkát Janisch Attila és a megvalósításhoz meghívott Németh Gábor író, forgatókönyvíró közösen vezette. A bemutatkozó vetítés az ötletet és a munkát fényesen visszaigazolta.

A hat film hatféle alkotói egyéniséget mutat, de a rendezők mindegyike egyaránt remekül irányítja a színészeit. Határozottan élvezetes alakításokat látunk nagynevű és kevésbé ismert szereplőktől egyaránt. A hat film közül a maga nemében két és fél kiválóan sikerült. A Csúszópénz a bűnfilm és a fekete humor jól kiszámított ötvözete frászt hozó feszültséggel, miközben dőlünk a nevetéstől.

Az ügyetlen borbélysegéd és a félelmetes maffiózó párosa feszes, hatásos, jó arányú. A vérben felpöndörödő húszezres képével még a lezárást is hatásosan oldja meg, ami nem mindegyik filmről mondható el. (Rendező: Kovács István, forgatókönyv: Gasztonyi Kálmán, operatőr Kiss Gravi András, vágó:Mezei Áron, hangmérnök: Péterffy Máté, látvány: Miklós Dániel, gyártásvezető: Éder Mariann).

A Ház a klasszikus bűnfilmekből ismert folyamatot, egy köznapi apróságból kirobbanó, szürreális végítéletbe torkolló őrületet visz el az abszurditásig, miközben finomra hangolt parodisztikus színt is kap az örökségen hajba kapó két nővér. Ügyes digitális effektek emelik a hatást, nagyszerű a vágás, a látvány is. (r: Badits Ákos, fk: Benedek B. Ágota, o: Balázs István Balázs, v: Bacskai Brigitta, l: Tasnádi Zsófi, h: Lente Viktor, gy:Vogel Eszter.)

Csak egy kicsi hiányzott, hogy hibátlanul hideglelős legyen az Amig anyám ideér című hátborzongás is. A fenyegetettség, a félelem, a rejtély hangulatát tökéletesen elővezető történetben hibátlanul benne van a "bármi megtörténhet" robbanás előtti feszültsége - de végül hoppon marad a néző. Nincs kitalálva a befejezés. (r: Szabó Mátyás, fk: Gasztonyi Kálmán, o: Dévényi Zoltán, v: Bodoky Eszter, h: Érsek Lajos, l: Tasnádi Zsófi, gy: Molnár Dániel, Reich Ida.)

A suspens lehetőségei közül az Ischler című film (v: Duszka Péter Gábor) komoly történelmi témát választott. A fenyegetettséget és a bűnt a nyilas hatalom jeleníti a négy falon kívül, a négy falon belül pedig az emberi aljasság. A feszültség abból robban ki, hogy három bujkáló zsidó lány kiszolgáltatottságát az őket bújtató férfi kegytelenül kihasználja.

Tiszteletre méltó az alkotói komolyság, amellyel a film véleményt mond a világról. (r: Hartung Attila, fk: Csaba Bálint, o: Kürti István, v: Duszka Péter, h: Zolnai Eliza, gy: Molnár Dániel.) A ház alatt, a fák alatt kis abszurd történet az emberi butaságról és gyanakvásról, kellő humorral, bár kissé terjengősen. (r: Kemény Lili, fk: Szöllősi Barnabás, o: Tóth Evelin Judit, v: Szabó Tamás, h: Horváth Andor, gy: Albert Zoltán.)

Vladislav Kundera egy novellája is besegített a szerelem bolond játékainak fordulataihoz a Játszótársak című filmben. Hagyományos történetmesélés remek színészekkel. Feszültségforrás, hogy a szerelem életveszélyes üzemmód férfi és nő számára egyaránt. (r:Visky Ábel, fk:Szántó Fanni, o: Nagy Marcell, v: Tálas Zsófia, h: Bohács Tamás, l: Pázmány Virág.)

A bemutatkozáskor vörös szőnyeg nem volt, de volt ennél fontosabb. Az a meglepetés, hogy ezeket a filmeket így együtt akár nagyközönség elé is lehetne vinni. A szakmai minőség biztonsága és a tehetség kézjegye ott van mind a hatban, együtt friss szellemi játékot kínálnak.

Szerző