Antifasiszták holokausztja

A vészkorszak koncentrációs táboraiban a foglyoknak jól láthatóan kellett viselniük a különböző színű háromszögeket. Például a sárga háromszög a zsidókat jelölte, a cigányokat a fekete és a barna, a melegeket a fekete és a rózsaszín.

Akik nem származási alapon, hanem az antifasiszta ellenállást választva kerültek a haláltáborokba (közöttük sok zsidó, cigány, meleg, szabadkőműves, szociáldemokrata, kommunista, szakszervezeti, újságíró, egyházi is volt), azoknak a piros háromszöget kellett kitűzniük. Magyarországon jól ismerik a katolikus Jahn Ferenc nevét, akit a szegények orvosának is hívtak, Dachauban végezte antifasiszta ellenállóként. Karl Leisner katolikus pap pedig Hitler-ellenes kijelentései miatt került a sachsenhauseni, majd a dachaui koncentrációs táborba.

Idén emlékezünk meg a holokauszt 70 évfordulójáról. Arról a kegyetlen népírtásról, amelyet ember-ember ellen követett el. Arról a kegyetlen népirtásról, amelynek a legnagyobb számú áldozatai zsidó emberek voltak, de éppen a fasiszta-náci eszme kíméletlen barbarizmusát jelzi, hogy nem kizárólag őket igyekezett megsemmisíteni, hanem mindenkit, akik nem fértek bele a saját maguk által kialakított "tiszta fajú árja" radikális nacionalista képbe.

Ennek a kirekesztő gondolkodásnak az erősödő nyomait napjainkban is tapasztalhatjuk, amikor az újnácik különféle bűnbakokban, különféle kisebbségekben találják meg a gyűlölködés célpontját. Magyarországon egy újnáci Európa Parlamenti képviselőnő is az embereket "magunk fajtákra" és "maguk fajtákra" osztotta, de 2002-ben Orbán Viktor leköszönő miniszterelnök is kijelentette az elvesztett választás után, hogy "a haza nem lehet ellenzékben, mert a haza akkor is van, ha idegen befolyás alá kerül", vagyis ő és tábora képviseli a "tisztafajú" magyarokat, a 2002-es választás győztesei pedig az idegenek.

A holokauszt 70 évfordulójára az Orbán-kormány civil szervezetek számára közel 2 milliárd forintos pályázatot írt ki. Ez több mint 6 millió euro, ami hatalmas összeg. Ebből a hatalmas összegből a MEASZ nem kapott támogatást. Ez önmagában is minősíti a mai magyar kormány mentalitását, történelmi emlékezetgyakorlatát a holokausztról. Sajnos ez nem meglepő, mert beleillik abba a képbe, amelyet megvalósít az antifasiszta ellenállók emlékének eltüntetési kísérleteivel, amikor a hazáért mártírhalált halt ellenállók neveit megörökítő utcanév-táblákat megszünteti, példájukat kiírtja a tankönyvekből, s közben szervezetünk működését is ellehetetleníteni igyekszik.

A mai kormány a szimbólumok terén visszanyúl a II. világháborút megelőző horthysta időkre. Akkorra, amikor a magyarországi hivatalos politika Hitlerrel kollaborált. A Honvédelmi Minisztérium a Hitler oldalán harcolt magyar katonákat dicsőíti az antifasiszta ellenállók helyett, újfasiszta eseményeket, programokat támogat. De az sem idegen tőle, hogy a náci német megszállás 70. évfordulójára náci emlékművet állítson, amelyről csak a nagy felzúdulás és a közelgő parlamenti választás miatt mondott le időlegesen.

Az Ellenállók Nemzetközi Szövetsége (FIR) végrehajtó bizottságának januári római ülésén meglátogattuk az ardeatinai barlangokat, ahol náci mészárlás történt. Ott is elmondtzam: "Azok a kormányok, amelyek a mai Európában a fasizmus ideológiájával rokonszenveznek, deheroizálni igyekeznek az egykori antifasiszta ellenálló hősöket, egyben elfeledkeznek a holokauszt politikai áldozatairól.". Sajnálatosan ez a mai magyar kormányra is igaz.

Ha a holokausztról beszélünk, emberi tisztességünk diktálja, hogy azokról is szóljunk, akiknek sok esetben választási lehetőségük volt: vagy elbújnak a bűnös fasiszta-náci eszmét követők elől, esetleg kollaborálnak velük, vagy akár a halállal szembe nézve a humanizmust képviselve, szavaikat és tetteiket tudatosan vállalva szembe szállnak az ordas eszmével. Az ő helytállásuk, áldozatuk is hozzájárult ahhoz, hogy hosszú évtizedekre le tudta az emberiség küzdeni a fasizmust.

A FIR tavaly nyáron a belga Veterán Intézettel közösen a brüsszeli Európa Parlamentből indította útjára azt a hatalmas kiállítási anyagot, amely bemutatja az európai országok antifasiszta ellenállását. Mi, magyarok is büszkék lehetünk elődeinkre, hiszen a magyar diaszpóra tagjai 22 országban fegyveres és politikai harcot is folytattak a nácizmussal.

Róluk, az antifasiszta ellenállók holokausztjáról is meg kell emlékeznünk egy-egy villanás erejéig. A téma tudományos igényű feltárása még várat magára.

A FIR azt szeretné, ha az antifasiszta ellenállók hősies helytállása példát mutatna a fiatalabb generációk számára, hiszen napjainkban, ha békés keretek között is, antifasiszta ellenállásra van ismét szükség a demokrácia vívmányainak a megvédéséért.

Magyarországon és azon kívül egyaránt. Mondjunk közösen nemet az újraéledő fasizmusra!

("Az antifasiszta ellenállók holokausztja" című nemzetközi konferencián március 22-ikén a MÚOSZ-székházban elmondott bevezető előadás szerkesztett változata.)

Szerző

Állam, vagy mifene

Nagyon fura, ahogy szinte a választásra időzítve aljasul le az állam. Meglepő, mert ilyenkor alighanem a világ demokráciát játszó nemzeteinek letéteményesei inkább arra törekszenek, hogy az állam tiszteletre méltó legyen. Mert akkor az irányítói is azok, és érdemes újraválasztani őket.

Hogyan fordulhat elő, hogy a pedagógusokra és a gyerekekre rákényszerített központ kicseréli egy szerződés első oldalát, hogy annak alapján “jogosan” adjon csekélyebb juttatást a pedagógusoknak? A dolog kiderül, és Hoffmann Rózsa - aki az etika tanítását beleerőltette a tanmenetbe - még mindig államtitkár vagy mifene. Mert nincs se becsület, se méltóság.

A hadügyminiszter vagy mifene azt hazudja nyilvánosan, hogy egy bizonyos Vadai Ágnes ellen már ügyészkednek az ő feljelentése alapján, aztán kiderül, hogy dehogy. Nem mond le, nem vezetik el praktikus zubbonyban. Akkor se, amikor kiderül: azt is hazudta, hogy ezentúl mi látjuk el Horvátország légvédelmét. Hogy miért kell ilyesmiket beszélni, azt nem értem, de azt végképp nem, hogy a miniszterelnök miért nem bocsátja el. Mert nincs se becsület, se méltóság.

Az ügyészség úgy viselkedik, mint a lyukas óvszerszéria: naponta termékenyíti titkos információkkal a médiát. A barátit, persze. Már az első alkalommal el kellett volna zavarni a főügyészt, mert egy állam biztonsága, és a személyes jogbiztonság sem tűrheti el a szivárogtatást. Még egy velőig romlott médiarendszerben sem, amelyben nem csak a szakembereket küldték el, az etikai minimumot sem lelik. Évtizedek kellenek majd, mire kigyógyítjuk a megrontott, ma még fiatal, betanított újságírókat De itt nincs se becsület, se méltóság.

Nem véletlen ám, hogy nálunk az utóbbi hónapokban minden “nemzeti” lett, még a nemzetgyilkos dohányboltok is. Azért van szükség erre, mert Orbán és csapata pontosan tudja, hogy mindaddig erősen szuggerálni kell a nemzeti mivolt magas szintjét, amíg egy erős és büszkeségre okot és alkalmakat adó állam igazi nemzetté tesz minket. Ahogy a polgározástól nem lett polgári a Fidesz, úgy a nemzetizéstől se lesz sikeres nemzet a magyar. Ahhoz becsület és méltóság kell. Vagy mifene.

Szerző
Andrassew Iván

Hogy is van ez, Edvin?

Néhai Welsz Tamás talán még azt sem tudta, hogy létezik Bissau-Guinea nevű ország, hiszen szinte gyermek volt még a szélhámossághoz, amikor jártam ott. Akkor éppen puccs volt (de mikor nem volt puccs abban a szétesett államban…?), így az akkor (pár napig) kormányzó elit egyik tagja elkalauzolt az elnöki hivatalba is. Abba, ahová köztudomásúlag Simon Gábor is be volt jelentve állandó lakosként.

Akkor még (ott) nem találkoztam vele. Egy kiégett, lerabolt kúriaszerű építményről beszélünk, senki ne gondoljon áderi luxusra a Sándor-palotában. A "trónteremben" egy XIV. Lajos korabeli szék állt, amennyire három lábán tudott. A negyediket ismeretlen forradalmárok hazavitték vagy eltüzelték.

A valahai elnök hatalmas kristálycsillára - tető híján - a padlón hevert. Kaptam belőle ajándékba egy darabot, azóta is a szobám falán függ. Az értékesebb holmik - ha voltak egyáltalán - sajnos nem vártak meg.

Jóval később tudtam meg, hogy Welsz Tamás időközben bissaui konzulnak adta ki magát. 2008-ban írtam egy cikket, melyben öt fantom-képviseletet derítettem föl Budapesten. Az egyik volt Bissau-Guinea, amelynek "konzulja" a Logodi utcában, Budán székelt. A kaputelefonon a Consul gombot kellett megnyomni, de tapasztalataink szerint hiába. A földszinti ablakban bissau-guineai zászló csüngött. Kiderült: hivatalosan 2002-ben tettek javaslatot a képviselet létesítésére, ami azonban a szükséges adatszolgáltatás elmaradása miatt már akkor meghiúsult, aztán már nem is forszírozták.

Azért az útlevél-osztogatás/árusítás működött. Jutott belőle bizonyos Csűry Lajosnak is, aki 2008-ban arról számolt be a Tv2 Aktív című műsorában, hogy bissaui állampolgárságot (és luxusautójára rendszámot - a szerk.) kapott, mert együtt érez a szegény, AIDS és malária sújtotta vidéken élőkkel, sőt, csomagokat is küld a nyomorgóknak. Bizonyosnak véljük, hogy adóelkerülés az esetében szóba sem jöhetett. (Ha valaki nem tudná: a mi Lajosunk Edvin Marton néven hegedüli körül a szűk világot, és gondolom bánja már, hogy egyszer is találkozott Welsz Tamással.) A NAV meg most örülhet igazán.

Amikor mindezt megírtam, Welsz, és két társa megkeresett. Bár akkor épp vidéki szabadságon voltam, azonnal odautaztak, vagy 250 kilométert, fura volt. Nem ma kezdtem a gazemberséget én sem, így az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy a beszélgetést "titokban" legalább három magnóval rögzítik. Welszék azt igyekeztek megtudni, hogy honnan származik az információ, amely szerint hamis a diplomáciai státusz. És, hogy a leleplezés "kinek az érdekében" történt.

A beszélgetés során "kecsegtető" ígéretek is elhangzottak, s provokatív kérdéseket is feltettek. Röhög a máj, mondtam utólag, de azért nem igazán komfortos érzés, ha nemzetközi szélhámosok szemébe kerül szálkaként az ember. Ezt követően is többször kaptam "üzenetet", amely szerint nem lenne szerencsés a hamis konzulátus ügyeit bolygatni. (Bolygattam.) Megírtam: a kulfoldibankszamla.info szerint a bissaui állampolgárság ára 36 ezer euró. Ugyanezt Welsz állítólag 100 ezerért is kínálta. De piacról él az ember…

Amúgy Simon Gábor után az ügyészek Edvin Martonnak is feltehetnének néhány kérdést. És elő a többiekkel is!

Szerző
Veress Jenő