Hogy is van ez, Edvin?

Néhai Welsz Tamás talán még azt sem tudta, hogy létezik Bissau-Guinea nevű ország, hiszen szinte gyermek volt még a szélhámossághoz, amikor jártam ott. Akkor éppen puccs volt (de mikor nem volt puccs abban a szétesett államban…?), így az akkor (pár napig) kormányzó elit egyik tagja elkalauzolt az elnöki hivatalba is. Abba, ahová köztudomásúlag Simon Gábor is be volt jelentve állandó lakosként.

Akkor még (ott) nem találkoztam vele. Egy kiégett, lerabolt kúriaszerű építményről beszélünk, senki ne gondoljon áderi luxusra a Sándor-palotában. A "trónteremben" egy XIV. Lajos korabeli szék állt, amennyire három lábán tudott. A negyediket ismeretlen forradalmárok hazavitték vagy eltüzelték.

A valahai elnök hatalmas kristálycsillára - tető híján - a padlón hevert. Kaptam belőle ajándékba egy darabot, azóta is a szobám falán függ. Az értékesebb holmik - ha voltak egyáltalán - sajnos nem vártak meg.

Jóval később tudtam meg, hogy Welsz Tamás időközben bissaui konzulnak adta ki magát. 2008-ban írtam egy cikket, melyben öt fantom-képviseletet derítettem föl Budapesten. Az egyik volt Bissau-Guinea, amelynek "konzulja" a Logodi utcában, Budán székelt. A kaputelefonon a Consul gombot kellett megnyomni, de tapasztalataink szerint hiába. A földszinti ablakban bissau-guineai zászló csüngött. Kiderült: hivatalosan 2002-ben tettek javaslatot a képviselet létesítésére, ami azonban a szükséges adatszolgáltatás elmaradása miatt már akkor meghiúsult, aztán már nem is forszírozták.

Azért az útlevél-osztogatás/árusítás működött. Jutott belőle bizonyos Csűry Lajosnak is, aki 2008-ban arról számolt be a Tv2 Aktív című műsorában, hogy bissaui állampolgárságot (és luxusautójára rendszámot - a szerk.) kapott, mert együtt érez a szegény, AIDS és malária sújtotta vidéken élőkkel, sőt, csomagokat is küld a nyomorgóknak. Bizonyosnak véljük, hogy adóelkerülés az esetében szóba sem jöhetett. (Ha valaki nem tudná: a mi Lajosunk Edvin Marton néven hegedüli körül a szűk világot, és gondolom bánja már, hogy egyszer is találkozott Welsz Tamással.) A NAV meg most örülhet igazán.

Amikor mindezt megírtam, Welsz, és két társa megkeresett. Bár akkor épp vidéki szabadságon voltam, azonnal odautaztak, vagy 250 kilométert, fura volt. Nem ma kezdtem a gazemberséget én sem, így az első pillanatban nyilvánvaló volt, hogy a beszélgetést "titokban" legalább három magnóval rögzítik. Welszék azt igyekeztek megtudni, hogy honnan származik az információ, amely szerint hamis a diplomáciai státusz. És, hogy a leleplezés "kinek az érdekében" történt.

A beszélgetés során "kecsegtető" ígéretek is elhangzottak, s provokatív kérdéseket is feltettek. Röhög a máj, mondtam utólag, de azért nem igazán komfortos érzés, ha nemzetközi szélhámosok szemébe kerül szálkaként az ember. Ezt követően is többször kaptam "üzenetet", amely szerint nem lenne szerencsés a hamis konzulátus ügyeit bolygatni. (Bolygattam.) Megírtam: a kulfoldibankszamla.info szerint a bissaui állampolgárság ára 36 ezer euró. Ugyanezt Welsz állítólag 100 ezerért is kínálta. De piacról él az ember…

Amúgy Simon Gábor után az ügyészek Edvin Martonnak is feltehetnének néhány kérdést. És elő a többiekkel is!

Szerző
Veress Jenő

Filléres ponyva

Képzeletszegény a Fidesz propagandája, ugyanakkor gyakran gorombán primitív is. Szóvivő hölgye humortalanul komor, de amit mond, azt szürkén és érdektelenül fejti ki. Az urak pedig nagyon igyekeznek hiteleseknek és hivatalosak lenni, a legtöbbször sikertelenül.

Legutóbb, a titokzatos Welsz Tamás ügyben nem is ők szólaltak meg, hanem névtelen pártközlemény szólította föl Mesterházy Attilát, az MSZP elnökét, jelenne meg a parlament nemzetbiztonsági bizottsága előtt, és "adna számot" arról, tudomása szerint a párt vezetői közül netán ki rendelkezik afrikai útlevéllel. Mintha nyilvánvaló volna, hogy van ilyen.

A módszer csakugyan ostobán és otrombán primitív. Ha tisztelettel óhajtunk lenni a sajtó viszonyokra, azt mondanánk, az olcsó bulvár lapok, (mert azért akadnak köztük profik is) használt, de sokszor hamar kipukkadó gyakorlatát követi: bedobunk egy gyanút, amelyen néhány napig lehet rágódni.Ha nem igaz, elillan. Vagy a filléres ponyvát utánozza, falja az, akinek ez a műveltségi szintje, palifogásra netán alkalmas lehet. Van egy rejtélyes bűnügy, annak szerteágazó részletei, föltételezni lehet, akad, aki elhiszi, akad, aki nem.

Amolyan "bolha a fülbe" szándék, nem sokkal a választás előtt előrángatható, a vakhitű még lépre is mehet. Éppen ez a célja. Nem mondom, hogy Nyugaton nem létezik olyan párt, amelyik alkalmazná, de azok amolyan hiteltelen, erőlködő alakulatok. Futottak még szervezetek, amelynek kerül, amibe kerül, megpróbálják. Valamire való komoly demokratikus párt nem él vele, szüksége sincs rá, meg kompromittáló.

Nálunk nem meglepő, hogy a Fidesz alkalmazza. Visszaél azzal, hogy még a rendőrségi nyomozás is tapogatózó szakaszában tart, egyelőre nem tudható, szegény Welsz, afrikai kapcsolatából kapott-e hosszan ölő mérget, az végzett-e vele, vagy kuszább, netán egyszerűbb, közönségesebb az ügy. Mindenesetre jellemző arra, hogy egy párt, amely négy évig kormányzott, konzervatívnak, tehát mérsékeltnek hirdeti magát, a döntő pillanatban ilyen eszközökkel él. Ami arra utal, hiába igyekszik magabiztosnak mutatni magát, valójában erősen szorong. Őszinte beismerés.

Szerző
Várkonyi Tibor

Zsolozsmák hangban és képben

Manapság kis hazánkban megdőlni látszik az „ismétlés a tudás anyja” kezdetű, öröknek hitt igazság. Sokkal inkább azt halljuk-látjuk, hogy a szüntelen újrázás inkább agyunk túlterheltségének csökkentésére tett nem is eredménytelen erőfeszítés. Hangban és képben egyaránt.

„Rezsicsökkentés”, „szabadságharc”, „világuralmi központok”, „Magyarország jobban teljesít” – mindennapi zsolozsmákká váltak. A hívek és előimádkozóik úgy ismételgetik, hogy már automatikusan jön ki a szájukon, a hangokra, a hangsúlyokra beállt az ajkuk, nyelvük, szájpadlásuk. De a mantra nem merül ki ebben, audiovizuális világban élünk, kell valami állandóság a szemnek is.

Ezt az állandóságot pedig a köztévé amúgy még mindig legigényesebbnek mondható csatornája képviseli. Egy éven belül ezen a héten kb. tizedszer kezdik el újra a már újkorában is bűnrossz Rózsa Sándort (lásd még Hofi esetét a bakfittyal..) ugyancsak e héten pörgetik újra sokadszor a Sándor Mátyást, ismét lesz Lindaaaa! (abban legalább Bodrogi és Pécsi Ildikó zseniális), és ki tudja hányszor vetítették már szintén 365 napon belül a Fekete várost, az Abigélt, A Tenkes kapitányát (na jó, az ezredszer is megunhatatlan).

Egy idő után a választó közönség már ugyanúgy zsolozsmázza e jól bevált sorozatok minden képsorát és mondatát, és amikor meglátja a műsorban, már ahhoz igazítja a napját, ha pedig nem akarja nézni, de véletlenül oda zappingol, ott ragad. Ami százszor bevált, az százegyedszer is bejön, a szem rágógumi-effektusa eléri az agyat, és az ember csak nézi ugyanazt újra meg újra, és addig sem bogyózik a világ dolgain.

E héten zsolozsma-palettánk színesedik: szurkolhatunk Isauráért, hogy minél előbb szabaduljon meg rabszolgasorsától. Ha semmi nem jön közbe, még gyűjthetünk is neki, mint közel 30 évvel ezelőtt.  Közben majd csak lezajlanak a választások.