Zsolozsmák hangban és képben

Manapság kis hazánkban megdőlni látszik az „ismétlés a tudás anyja” kezdetű, öröknek hitt igazság. Sokkal inkább azt halljuk-látjuk, hogy a szüntelen újrázás inkább agyunk túlterheltségének csökkentésére tett nem is eredménytelen erőfeszítés. Hangban és képben egyaránt.

„Rezsicsökkentés”, „szabadságharc”, „világuralmi központok”, „Magyarország jobban teljesít” – mindennapi zsolozsmákká váltak. A hívek és előimádkozóik úgy ismételgetik, hogy már automatikusan jön ki a szájukon, a hangokra, a hangsúlyokra beállt az ajkuk, nyelvük, szájpadlásuk. De a mantra nem merül ki ebben, audiovizuális világban élünk, kell valami állandóság a szemnek is.

Ezt az állandóságot pedig a köztévé amúgy még mindig legigényesebbnek mondható csatornája képviseli. Egy éven belül ezen a héten kb. tizedszer kezdik el újra a már újkorában is bűnrossz Rózsa Sándort (lásd még Hofi esetét a bakfittyal..) ugyancsak e héten pörgetik újra sokadszor a Sándor Mátyást, ismét lesz Lindaaaa! (abban legalább Bodrogi és Pécsi Ildikó zseniális), és ki tudja hányszor vetítették már szintén 365 napon belül a Fekete várost, az Abigélt, A Tenkes kapitányát (na jó, az ezredszer is megunhatatlan).

Egy idő után a választó közönség már ugyanúgy zsolozsmázza e jól bevált sorozatok minden képsorát és mondatát, és amikor meglátja a műsorban, már ahhoz igazítja a napját, ha pedig nem akarja nézni, de véletlenül oda zappingol, ott ragad. Ami százszor bevált, az százegyedszer is bejön, a szem rágógumi-effektusa eléri az agyat, és az ember csak nézi ugyanazt újra meg újra, és addig sem bogyózik a világ dolgain.

E héten zsolozsma-palettánk színesedik: szurkolhatunk Isauráért, hogy minél előbb szabaduljon meg rabszolgasorsától. Ha semmi nem jön közbe, még gyűjthetünk is neki, mint közel 30 évvel ezelőtt.  Közben majd csak lezajlanak a választások.  

Putyin elnök súlyos tévedése

Vlagyimir Putyin nélkül rendezik meg Hágában a hétfőn kezdődő nukleáris találkozót. Az orosz elnök ugyanis Szergej Lavrov külügyminisztert küldi maga helyett. Putyin így jelzi, megsértődött a világra, mert senki sem akarja elismerni Krím Oroszország általi elfoglalását, ráadásul Moszkvát még a Nyolcak gazdasági elitcsapatából is kizárhatják.

Putyin duzzog, s nem veszi észre azt, hogy távolmaradásával csak saját maga alatt vágja a fát, s óriási szívességet tesz Barack Obamának. Az amerikai elnök ugyanis kihasználva azt, hogy finoman fogalmazva Kína sem lelkesedik Putyin adminisztrációjának agresszív fellépéséért, egyértelműen közeledni próbál Peking felé. Kínát pedig mintha hájjal kenegetnék, önérzetének igen jót tesz az amerikaiak új stratégiája.

Az újfajta világpolitika kialakulásának egy állomása, hogy Obama neje, Michelle két kislányával múlt héten egy hétre Kínába érkezett, ahol Hszi Csin-ping elnök feleségének vendégei. Szintén egy bimbózó amerikai-kínai barátság jelzése lehet, hogy Obama elnök Hágában négyszemközti tárgyalást folytat Hszi elnökkel.

Sajátságos módon a krími konfliktus mellett a maláj gép balesete is segítette a két világhatalom közeledését. Peking ugyanis hálás az Egyesült Államoknak azért, hogy a lehető legmodernebb technikáját is beveti az eltűnt gép felkutatásáért. Közismert, hogy a maláj járat fedélzetén nagyrészt kínaiak voltak.

Az oroszok ugyan még ünneplik a Krím-félsziget megszerzését, a hurrá-hangulat azonban csakhamar alábbhagyhat. Moszkva ugyanis nemcsak gazdasági, hanem geostratégiai szempontból is rengeteget veszíthet.

Petőfi Viktor

Azt hittem, már mindent tudok a történelem einstandolásáról. Arról a törekvésről, ami a trafikok és földbérletek lenyúlásának sikerén felbuzdulva a történelmünket rabolja el. Az is kell nekik. Miért pont ez ne kellene? Nem hittem, hogy az arkangyalos emlékmű, a Károlyi-szobor Tisza Istvánra való várható becserélése után még meg tudnak lepni. De sikerült! Persze tehetség kellett hozzá, Orbán Viktor tagadhatatlan szónoki tehetsége.

Március 15-i beszédében egyenesen a Nemzeti dalt, annak szellemiségét igyekezett a nevére venni. Féltréfásan, de azért félkomolyan is azt mondta: "A Nemzeti dalban nem mutatna jól az a szó, hogy rezsicsökkentés, de azt könnyű belátni, hogy éppen úgy, mint ma, az igazságtalan és méltánytalan terhek csökkentése volt számukra az első és a legfontosabb feladat." Amiből kiderül: a lényeget tekintve a "rezsicsökkentés" mégiscsak jól mutatna a Nemzeti dalban. Írta Petőfi Viktor.Igaz, 2011-ben, a médiatörvények botránya idején is átszerkesztettek egy Petőfi verset, amely az ünnepségen a sajtószabadságról szóló, kínossá vált strófák nélkül hangzott el.

Nem ennek az írásnak a tárgya, hogy a rezsicsökkentés nemcsak a Nemzeti dalban, hanem a számláinkon sem mutat elég jól, ha azokat a 2010 előttiekkel vetjük össze. A rezsiháború fényes győzelmei után valahogy mégis többet fizetünk, mint a választások előtt. A hivatalos adatok szerint a vezetékes gáz köbméterének ára a 2009-es év átlagában 107 forint, 2013-ban a többszörös csökkentés után is 122 forint. A palackos propán-bután gáz 3760 forint volt, 2013-ban 5490. De erről majd máskor.

Most térjünk vissza a költészet hímes mezejére. A rezsicsökkentés megverselésének már nekifutott a kormányközeli kutatóintézet stratégiai igazgatója, G. Fodor Gábor is. Ahogy valaha az uralkodókat megelőzve a főkóstoló mesternek kellett meggyőződni arról: ehető-e a fogás. Úgy látszik, G. Fodor versét ehetőnek találták: "Megint jöttek, fenekedtek. - Újabb és újabb kötelezettségszegési eljárással fenyegettek. - De mi meg fogjuk védeni a világ legfaszagányosabb rezsicsökkentését" Szép, ugye? Csak remélni tudom, hogy nem egészen komolyan gondolta, de a mű mindenesetre napvilágot látott.

Hát, ha ez a világ "legfaszagányosabb rezsicsökkentése", akkor nincs mit csodálkozni, hogy bevonul a Nemzeti dalba. Az élelmesebbek előre sejthették ezt, hiszen az interneten már körözték az új 12 pontot, amelyben a "Mit kíván a magyar nemzet?" kérdésre mind a 12 pontban ugyanaz a válasz: "Rezsicsökkentést!"

Nem tévedtek nagyot. Az ünnepi beszéd szerint "mi, a szabadság magyar hívei ugyanazt a forradalmat vívjuk 1848 óta", "lett belőle hol rendszerváltás" (hát mégis?), "hol lázadás" (gondolom, ez a TV-székház ostromát jelenti), "hol pedig kétharmados földrengető győzelem". Most ne merüljünk el annak rejtelmeibe, hogy ezek szerint 2010-ben mégiscsak fülkeforradalom volt, noha időközben egy tájékoztatón a miniszterelnök ezt már szerényen visszavonta. Hogy Parti Nagy Lajost idézzem, I.Fülkefor időnként meg szokott fordulni a talapzatán. Egy biztos: a kormány 1848 forradalmának, sőt az áprilisi törvényeknek is egyenes folytatója. Orbán maga mondja: akkor is és most is "talpra ugrott egy bátor nemzedék, amelynek volt mersze törvényt adni magának". A kormány azért képes ilyen sokra, "mert óriások vállán áll".

A módszer ismerős a vurstlikból. Ott lefényképeztetheti magát bárki daliás jelmezben, úgy, hogy a papírmasé képnek csak a feje van kivágva. A lukba odaillesztheti ki-ki a saját ábrázatát. A kevésbé délceg termet már nem látszik, takarja a dicsőséges tabló huszárról, western-hősről, királylányról. A mostani kurzuslovagok éppen ezt teszik. A fejüket bedugják a dicső történelmi képbe. Most tessék bámulni, most tessék fényképezni, most tessék tapsolni!

Az ellenzéket egy kevésbé tetszetős tablóba szuszakolnák be. Az ő fejüket a pufajkások, muszkavezetők jelmeze fölé kell applikálni, ha illenek oda, ha nem, ha kínos volt a beszédben Paks után épp a muszkavezetőket emlegetni, ha nem.

Azt még nem tapasztaltam, hogy valaki az így fényképezkedőről elhitte volna: ő tényleg János vitéz vagy Tündér Ilona. Pláne nem, ha megnézzük, milyenek voltak az igaziak, mondjuk például az igazi áprilisi törvények. Akkor a felelős magyar országgyűlést, az általános, titkos, tehát tisztességes választást, a sajtó- és szólásszabadságot iktatták törvénybe. És most? Akkor "hitelintézet felállításáról", és nem a hitelezés tönkretételéről volt szó. "Városi önkormányzatok létesítéséről", és nem a jogaik megnyirbálásáról. Igazságos közteherviselésről, nem felfelé kedvező adórendszerről. Jobbágy-felszabadításról, a szegények nemzetbe emeléséről, és nem a nemzet alatti létbe süllyesztésükről.

Baj van. Hiába próbálkoznak, nem illik a képbe a fej. A kormány feje sem. Talán ezért van, hogy Orbán Viktor már el sem ment egy másik nemzeti megemlékezésre március 19-én. Valószínűleg túl sok időbe és macerába került volna lemászni "a hősök válláról". Különben is minek beszéljen annyit. Megmondta, a programjuk egyetlen szóból áll: "Folytatjuk!"

Mint egy újságíró megjegyezte, akkor tényleg átkölthetnénk a Nemzeti dalt: "Ide veled, régi láncunk!"