A kormányfő tájékoztatása szerint "Magyarország családi ezüstjének" visszaszerzési költsége 15 millió euró volt, az 1990-es kikiáltási ár mai értékének egyharmada. "Ha a mienk, jobb, ha nálunk van, mintha másnál. Ezért is döntöttünk a hazahozataláról", amely a múlt hét végén történt meg - fogalmazott Orbán Viktor, aki azt mondta: ha egy országnak van ereje és tekintélye, akkor képes visszaszerezni azt, ami az övé.
Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója lapunknak elmondta, egy angol testvérpártól vásárolták meg egy éves tárgyalássorozat után tavaly év végén a hét tárgyat. Más forrásból úgy értesültünk, ők vélhetően a Sotheby's korábbi vezetőjének, Peter Wilsonnak lehetnek a fiai. Ők évtizedekkel ezelőtt el akarták adni Lord Northamptonnak a tárgyakat, de vélhetően az arisztokrata nem fizette ki őket.
Baán hangsúlyozta, a magyar delegáció meggyőződött arról, hogy az eladók a jogszerű és vitán felül álló birtokosai a tárgyaknak. Fontosnak nevezte, hogy a műkincsek között van a névadó tál, és az a bronz üst, melyben a az ezüst tárgyakat annak idején elrejtették.
Utóbbi - Lassányi Gábor a Magyar Régész Szövetség vezetője szerint - azért fontos, mert elképzelhető, hogy még találnak rajta földmaradványokat, ami kétséget kizáró módon bebizonyíthatja, hogy a páratlan lelet Magyarországról, Polgárdiból került elő.
Természettudományi módszerekkel, azaz anyagvizsgálatokkal is össze lehet vetni a tálakat a Nemzeti Múzeumban őrzött, 1878-ban Polgárdiban talált, IV. századi, eredetileg négylábú állvánnyal, quadripusszal.
Ha kiderül, hogy anyaga megegyezik a tálakéval, az döntő bizonyíték lehet a kincs magyarországi származására. Művészettörténetileg már korábban bebizonyították, hogy a szintén ezüstből készült állvány a készlet darabja lehet.
Baán szerint azért a testvérpár tárgyait vásárolták meg, mert Lord Northamptonnal folytatott tárgyalások az évek során kudarccal zárultak, de ezt a szálat is újra fel lehet venni: a cél az, hogy a lord birtokában lévő további 7 csúcsdarab is Magyarországra kerüljön.
Szakértők szerint roppant fontos, hogy a kincs egy meghatározó része idehaza van, Baán hozzá tette, magyar és külföldi, köztük angol tudósok közreműködésével kutatási program indul, melynek a célja, hogy kétséget kizáróan bebizonyítsuk, hogy a teljes kollekció Magyarországról került elő.
Hogy mekkora a teljes együttes, arról a tudósok is vitatkoznak egymással, az bizonyos, hogy több tucatra tehető a száma, de tekintélyes szakemberek a 200-250 darabot sem zárják is. Baán szerint az asztal immár Magyarország felé lejt, csak idő kérdése, hogy ezek a tárgyak is haza érjenek. "Egyik szemem sír, a másik nevet" - kommentálta Hajdú
Éva a hírt - aki évekig miniszteri biztosként a kincsek megszerzésén dolgozott. Szerinte túl magas árat fizettünk a hét műtárgyért. Ő 2006-ban 10 millió euróért a tizenöt tárgy megvásárlásról tárgyalt, 2007-ben Magyarországra is érkezett a lord ügyvédje, ám az akkori kulturális politikát nem érdekelte a dolog.
Ekkor állt fel Hajdú a miniszteri biztosi székből. A szakember szerint az állam lépését, miszerint csak a csúcsdarabok felét vásároltuk meg, úgy is értelmezheti a nemzetközi műtárgypiac, hogy lemondtunk a többiről.
Baán szerint azonban a tárgyalás folyamán, s a mintegy ötven oldalas szerződésben a testvérpár elismerte Magyarország tulajdonosi státuszát, és mint a kincsek birtokosaiként léptek fel. A magyar tulajdonjogot a Nagy-Britannia is elismerte, hiszen másként nem adott volna kiviteli engedélyt.
Arra a kérdésünkre, hogy Horvátország soha nem vonta vissza jogigényét, ezért elképzelhető, hogy ők, vagy más valaki immár Magyarországgal szemben akarja érvényesíteni azt, Baán azt válaszolta, a horvát jogigény a per óta nem manifesztálódott.
