Parlament;Szépművészeti Múzeum;Orbán Viktor;Seuso-kincs;Bár Baán László;Múzeum Negyed;

2014-03-27 06:45:00

Visszakerült a családi ezüst

A választási kampány hajrájában Orbán Viktor miniszterelnöke bejelentette, hogy az állam 15 millió euróért megvásárolta a Seuso-kincs egy részét. A műtárgyak három hónapig a Parlamentben, 2018-tól pedig a Múzeum Negyedben lesznek láthatók. Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója szerint ezzel megnyílik az út a több tucatnyi darabot tartalmazó teljes kincsegyüttes hazatértéhez. Hajdú Éva egykori miniszteri biztos szerint viszont túl sokat adtunk a forgalomképtelen műtárgyakért.

A kormányfő tájékoztatása szerint "Magyarország családi ezüstjének" visszaszerzési költsége 15 millió euró volt, az 1990-es kikiáltási ár mai értékének egyharmada. "Ha a mienk, jobb, ha nálunk van, mintha másnál. Ezért is döntöttünk a hazahozataláról", amely a múlt hét végén történt meg - fogalmazott Orbán Viktor, aki azt mondta: ha egy országnak van ereje és tekintélye, akkor képes visszaszerezni azt, ami az övé.

A  kincs útja a Parlamentig
A késő római ezüstművesség kiemelkedő darabja a készlet, melyet egykori tulajdonosáról neveznek Seuso-kincsnek. A magasrangú, germán származású katonatiszt a császártól kaphatta a tárgyakat nászajándékba. A nevét a legbecsesebb műtárgy, a kilenc kilogrammos Seuso-tál állatos jeleneteket tartalmazó medalionjának köriratában is feltüntették. Seuso az  akkor még nagyobb kiterjedésű, Balaton (ókori nevén Lacus Pelso) környékén élt a mai Polgárdi szőlőhegyén. Az egyik tárgyon egyébként szerepel a Pelso felirat is. A műkincs előkerülése máig tisztázatlan. A környéken sokan tudták, hogy Sümegh József amatőr régész 1975-1976-ban hatalmas színezüst tálakat, kancsókat talált. A leszerelés előtt álló kiskatonát 1980-ban holtan találták. Felakasztott holttestét egy kőszárhegyi pincében találták meg. A hivatalos vizsgálat öngyilkosságnak minősítette az esetet. A tárgyak másfél évtized múlva New York-ban a Sotheby's aukciósház árverés tűntek fel, melyeket Lord Northampton vezette konzorcium hamis libanoni iratokkal vásárolt meg.  2003-ban a Pápán raboskodó Lelkes József azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, hogy együtt ásta ki a kincseket Sümeghgel a Polgárdi melletti bányában, amelyeket két méter mély gödörben találtak két nagy üstbe rejtve. A negyven darabos leletet eladogatták. Lelkes elmondta azt is, hogy három másik, a titkot ismerő barátja is furcsa körülmények között halt meg. A magyar állam 1993-1994-ben négy pert indított Lord Northhampton ellen a tulajdonjoga bizonyítására. Minden per a lord javára dőlt el. A szakértők megalapozatlannak minősítették a magyarok által felhozott bizonyítékokat mely szerint az egyik tálon a Pelso felirat olvasható, illetve Szabadbattyánban római villát tártak fel, mely a feltételezések szerint a kincs tulajdonosáé, Seusóé lehetett. Harmadrészt a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött quadripus összehasonlító anyagvizsgálatától vártak perdöntő bizonyítékot. A magyar fél fenntartotta jogigényét, folyamatosan igyekezett újabb tudományos bizonyítékokkal előállni. A műtárgyak ennek hatására gyakorlatilag forgalomképtelenné váltak.

Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója lapunknak elmondta, egy angol testvérpártól vásárolták meg egy éves tárgyalássorozat után tavaly év végén a hét tárgyat. Más forrásból úgy értesültünk, ők vélhetően a Sotheby's korábbi vezetőjének, Peter Wilsonnak lehetnek a fiai. Ők évtizedekkel ezelőtt el akarták adni Lord Northamptonnak a tárgyakat, de vélhetően az arisztokrata nem fizette ki őket.

Baán hangsúlyozta, a magyar delegáció meggyőződött arról, hogy az eladók a jogszerű és vitán felül álló birtokosai a tárgyaknak. Fontosnak nevezte, hogy a műkincsek között van a névadó tál, és az a bronz üst, melyben a az ezüst tárgyakat annak idején elrejtették.

Utóbbi - Lassányi Gábor a Magyar Régész Szövetség vezetője szerint - azért fontos, mert elképzelhető, hogy még találnak rajta földmaradványokat, ami kétséget kizáró módon bebizonyíthatja, hogy a páratlan lelet Magyarországról, Polgárdiból került elő. 

Természettudományi módszerekkel, azaz anyagvizsgálatokkal is össze lehet vetni a tálakat a Nemzeti Múzeumban őrzött, 1878-ban Polgárdiban talált, IV. századi, eredetileg négylábú állvánnyal, quadripusszal.

Ha kiderül, hogy anyaga megegyezik a tálakéval, az döntő bizonyíték lehet a kincs magyarországi származására. Művészettörténetileg már korábban bebizonyították, hogy a szintén ezüstből készült állvány a készlet darabja lehet. 

Baán szerint azért a testvérpár tárgyait vásárolták meg, mert Lord Northamptonnal folytatott tárgyalások az évek során kudarccal zárultak, de ezt a szálat is újra fel lehet venni: a cél az, hogy a lord birtokában lévő további 7 csúcsdarab is Magyarországra kerüljön.

Szakértők szerint roppant fontos, hogy a kincs egy meghatározó része idehaza van, Baán hozzá tette, magyar és külföldi, köztük angol tudósok közreműködésével kutatási program indul, melynek a célja, hogy kétséget kizáróan bebizonyítsuk, hogy a teljes kollekció Magyarországról került elő.

Hogy mekkora a teljes együttes, arról a tudósok is vitatkoznak egymással, az bizonyos, hogy több tucatra tehető a száma, de tekintélyes szakemberek a 200-250 darabot sem zárják is. Baán szerint az asztal immár Magyarország felé lejt, csak idő kérdése, hogy ezek a tárgyak is haza érjenek. "Egyik szemem sír, a másik nevet" - kommentálta Hajdú

Éva a hírt - aki évekig miniszteri biztosként a kincsek megszerzésén dolgozott. Szerinte túl magas árat fizettünk a hét műtárgyért. Ő 2006-ban 10 millió euróért a tizenöt tárgy megvásárlásról tárgyalt, 2007-ben Magyarországra is érkezett a lord ügyvédje, ám az akkori kulturális politikát nem érdekelte a dolog.

Ekkor állt fel Hajdú a miniszteri biztosi székből. A szakember szerint az állam lépését, miszerint csak a csúcsdarabok felét vásároltuk meg, úgy is értelmezheti a nemzetközi műtárgypiac, hogy lemondtunk a többiről.

Baán szerint azonban a tárgyalás folyamán, s a mintegy ötven oldalas szerződésben a testvérpár elismerte Magyarország tulajdonosi státuszát, és mint a kincsek birtokosaiként léptek fel. A magyar tulajdonjogot a Nagy-Britannia is elismerte, hiszen másként nem adott volna kiviteli engedélyt.

Arra a kérdésünkre, hogy Horvátország soha nem vonta vissza jogigényét, ezért elképzelhető, hogy ők, vagy más valaki immár Magyarországgal szemben akarja érvényesíteni azt, Baán azt válaszolta, a horvát jogigény a per óta nem manifesztálódott.