Ép ésszel

Úgy megyünk a választások felé, hogy az ország jelentős része talán azt sem tudja, mikor lesz a választás napja, arról meg végképp nincs fogalma, hogy miért kellene elmennie. Az előttünk álló szavazás két szempontból van csak rendben: köztisztasági és közegészségügyi szempontból. Köztisztasági szempontból rendet rakott a Fidesz. Nincsenek falragaszok, falfirkák, nincsenek politikai hirdetések, nincsenek kézzel gyártott plakátok.

Szinte semmi nem utal arra, hogy az ország sorsát eldöntő esemény lesz április 6-án. Nem lesz probléma a választások után. Nem lesz mit eltávolítani a lámpatartókról, a kerítésekről, a kapukról, a hidak lábazatáról. Az utcák nyugodtak, csendesek. Csak a villamosok, buszok és trolibuszok hordozzák ímmel-ámmal az elmúlt évek értelmetlen intézkedéseit értelmetlenül feldicsérő, értelmetlen kormánypropagandát. A politikai reklámok száma az előző választásokhoz képest elenyésző. Ezeknek is a túlnyomó többsége a kormányzati üzeneteket hordozza. Közegészségügyi oldalról vizsgálva a választás napját, aki rosszul lesz az eseményektől, azért nem kár, mert biztos, hogy nem kormánypárti az illető.

Ép ésszel kell végiggondolni mindenkinek, elmegy-e szavazni, vagy hagyja, hogy bejöjjön a lebutított választási kampány nem titkolt célja: minél kevesebben menjenek el a voksolásra. A kormányhívők úgyis elmennek, s ők tudják, hol a helye az X-nek. Ép ésszel kell végiggondolni mindenkinek, elmegy-e szavazni, vagy hagyja, hogy érvényesüljön a választási jegyzékek felturbósításának szintén közismert célja: nehogy összeadódjon azoknak a szavazatai, akik ép ésszel gondolkoznak. A választó magára maradt. Mindenkinek el kell gondolkoznia azokon a tényeken, amelyek kormányzati eltitkolása nem volt sikeres. Nincs szükség diplomára, közgazdasági ismeretekre, számok és statisztikai adatok elemzésére néhány olyan kérdés végig gondolásához, amelyek hosszútávon meghatározzák a saját és szerettei sorsát.

Van még néhány nap annak eldöntéséhez, jó úton jár-e az a politikai erő, amelyik huszonöt év alatt kétszer akadályozta meg a nyugdíjrendszer átalakítását, s amelyik nem épít az öngondoskodás elvére egy olyan időszakban, amikor egy elöregedő társadalomban lassan több lesz a nyugdíjasok száma, mint azoké, akik dolgoznak és befizetnek a nyugdíjkasszába. Feltétlenül végig kell gondolnia azt is, honnan, miből, mikor fogja visszapótolni az állam azt a háromezer milliárd forintot, amelyet kiemelt az elkövetkező generáció nyugdíjalapjából. Esetleg nem pótolja vissza ezt az összeget, és alacsonyabb lesz a nyugdíja azoknak, akik később mennek nyugdíjba? Csökkenti a jelenlegi nyugdíjakat? Adót emel? Ami biztos: az összegyűjtött pénz nincs meg! Ami szintén biztos: az állam egyedül képtelen előteremteni a nyugdíjak kifizetésének teljes összegét. Az államnak nincs pénze, csak amit elvesz azoktól, akik itt élnek.

Van még néhány nap annak eldöntéséhez, jó úton jár-e az a politikai erő, amelyik azt ígéri, hogy nem áll le a rezsicsökkentésért vívott harcban. Azt kell végiggondolni, hogy a villany, gáz, víz fogyasztói árának csökkentése annak hoz nagy hasznot, aki sokat, minél többet vesz el e javakból. A nagyon szegények hozzá sem jutnak e szolgáltatásokhoz vagy ha igen, akkor nem tudják kifizetni az árát. Azt kell végiggondolnia, mi a helyesebb: a reális, a fejlesztést is finanszírozó árképzés és a körültekintő szociálpolitika, vagy a minél nagyobb fogyasztást támogató hatósági árrendszer.

Ami biztos az a következő: az energia jelentős részét vásárolni kell. Minél magasabbak a beszerzési árak, annál magasabb fogyasztói áron kell továbbadni, kivéve, ha az állam kifizeti a fogyasztó helyett. Az államnak azonban nincs pénze, kivéve amit elvesz azoktól, akik itt élnek. Minél több szolgáltatót vásárol meg az állam, annál nagyobb lesz az az összeg, amelyet karbantartásra, felújításra, fejlesztésre kell az állami költségvetésből fordítania. Ha nem teszi meg, akkor a rendszer néhány év alatt tönkremegy.

Van még néhány nap annak eldöntéséhez, jó úton jár-e az a politikai erő, amelyik úgy köt egy atomerőmű építésére háromezer milliárd forintos hitelszerződést, hogy nem mérlegeli, lehetséges-e más megoldás az energiafüggőség, az energiahiány megelőlegezésére. Mint ahogy az sem ismert, készült-e tanulmány arra vonatkozóan, hogy ekkora összegből milyen más megoldást lehetett volna találni. Ami biztos, az az, hogy atomerőműnél soha nem zárható ki egy baleset, egy katasztrófa esélye. Az is biztos, hogy a beruházás húsz éve alatt számtalan megoldás születhet. A megállapodás végrehajtása még nem kezdődött meg. A lehetséges alternatíva adott!

Van még néhány hét a legfontosabb kérdés eldöntéséhez: milyen államot akarunk? Lényegében, aki úgy gondolja, hogy az a helyes, ha a biztos öregség előkészítésében minden önmagáról gondoskodni képes személy részt vesz, a villany, gáz, víz fogyasztói árát a piaci körülmények határozzák, az állami nagyberuházásokról pedig az Országgyűlés döntsön - hatástanulmányok, szakértői vélemények, költségvetési kihatások ismeretében - , feltehetően eljut arra a következtetésre is, hogy esélyt teremtő, szolidáris államra van szüksége. Az esélyt teremtő, szolidáris állam lehetőségeket teremt, s a választás jogát az érdekeltre bízza, amikor kell, akkor segítséget ad.

Feltehetően a választás azokban a fejekben fog eldőlni, akik látják, érzékelik, hogy a tömegközlekedési eszközökre írt kampányhirdetések messze elrugaszkodtak a tényektől, a valóságtól. Akik érzik, hogy Magyarország nem jól teljesít. Akik emlékeznek arra, hogy ez a kormány mindenkitől csak elvett, s a haverjain kívül senkinek nem adott. Akik élnek a gyanúval, hogy ennek a kormánynak a megnyert választások után már nem lesz fontos teljesíteni az elmúlt hetek béremelési ígéreteit.

Akik élnek a gyanúval, hogy az elherdált milliárdok előteremtéséhez újabb és újabb bevételekre lesz szükség, amelyeket a közpénzek zárolásával, a közszféra létszámának csökkentésével, a megmaradók munkaterheinek növelésével, a megállapított nyugdíjak befagyasztásával, esetleg csökkentésével, az adóterhek növelésével próbál majd előteremteni a kormány. A választás azoknak a fejében fog eldőlni, akik nem szeretik, ha hülyének nézik őket. Akik végiggondolják mindazt, amit a hatalom szeretne a szőnyeg alá söpörni.