Az „ügynökösdinek” szép hagyománya van hazánkban. Jelene és jövője is ígéretesnek látszik. Lehet, hogy ez is a történeti alkotmány vívmánya?
Az ország sorsát az oktatás rendszere határozza meg. Ennek egyik fontos szelete a szakképzés, de nem önmagában, s nem kiszakítva az egészből.
Az akol neve: óvoda, amelyben a jövőben csak nők láthatnak el nevelői feladatot. Erre utal egy elrejtett félmondat, amelyik óvónői, és nem óvodapedagógusi szakképesítést épít be egy paragrafusba.
Történelmi alkotmányunk vívmányai alapján az országot irányító pártelnök-miniszterelnöknek az egyesüléspárti csoport élén kellene állnia.
Sokmilliárdos kérdésekt vet fel egy emléktábla eltávolítása.
Kellene egy program, amely világossá teszi, hogy a tisztességes élethez való jog megillet mindenkit, s meg is mondja, mi jár a tisztességes élethez.
Saját érdekünkben az egészségügyet a nemzet szolgálatába kell állítani. Ez a kormány nem fogja megtenni.
Magyarországon hagyomány, hogy az iskolarendszert kézben tartja az állam, s a lehető legszűkebbre szabja szakmai, gazdasági, döntési szabadságát.
„Az alaptörvény hetedik módosításába az Országgyűlés belefogalmazta a bírói függetlenség halálos ítéletét.”
Engels nagyot tévedett, amikor azt írta, az állam elhal, múzeumba kerül a kőbalta mellé. Szükség van a társadalom megszervezésére, de nem a társadalom nélkül, s főleg nem ellenére.