Emlékező és éltető kövek

"Egyszerre megéreztük, alkalmunk volt megérezni, hogy jóvátehetetlen botrányt hagytunk magunk mögött. S ha a legszebb jövő állna is előttünk, a legszebb jövő is morális sivataggá válnék, ha nem éreznénk felelősséget azért, ami megtörtént. A szégyenért, a szörnyű szégyenért” – idézte Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere Pilinszky Jánost a Holokauszt 70. évfordulóján induló Óbudai Kövek programsorozat sajtótájékoztatóján.

Az egész évben tartó megemlékezésekből és kulturális programokból kiderül, hogy nem csupán a tragikus emlékek felelevenítése a cél, hanem annak bemutatása is, hogy Óbudán élt egykor Magyarország egyik legjelentősebb zsidó közössége. A 18. századtól a Zichy grófoktól kapott kiváltságoknak köszönhetően vált Óbuda fontos gazdasági és szellemi központtá: itt létesült 1784-ben az első magyarországi világi zsidó iskola, majd a 19. században a Goldberger, a Spitzer és a Freudiger-család révén világhírű textilipari központ alakult ki. Ezért is került sor a sajtótájékoztatóra a Goldberger Textil Múzeumban.

Mint a polgármester elmondta, Óbuda-Békásmegyer önkormányzata is pályázott e rendezvény-sorozathoz a „Civil Alap – 2014”-re, de a kértnél jóval kevesebbet, 3,7 millió forintot kapott, ezért a megvalósításhoz 7, 5 millió forintot különített el saját költségvetéséből. Bús Balázs megemlékezett a Holokauszt 3000 óbudai áldozatáról, de arra is felhívta a figyelmet, hogy Óbuda hosszú időn át olyan „multikulturális” város volt, amelynek különböző etnikai, vallási közösségei tudtak békében együtt élni.

A programok közül kiemelkedik az Óbudai Múzeum április 24-én nyíló, október 31-ig látható időszaki kiállítása, amely bemutatja az óbudai zsidóság történelmi gyökereit, intézményrendszerét, kulturális hagyományait, de betekintést nyújt a két világháború közötti, sokszor ma is élő, zsidókkal kapcsolatos „sztereotípiák” hátterébe is. A múzeum őszi tervei között szerepel egy tudományos konferencia is, amit általános iskolások számára rendeznének.

Az Óbudai Nyár keretében július 4-én a Muzsikás együttes mutatja be a Fő téren a Szól a kakas már című koncertjét, a Platán könyvtárban novemberben Bálint András lép fel Radnóti Miklós estjével. Az Óbudai Társaskörben májusban és júniusban játsszák a Rose című monodrámát, Vári Éva főszereplésével. Október 17-én Snétberger Ferenc adja elő a Liszt Ferenc kamarazenekarral Népem emlékére című művét, november 9-én Radnóti-emlékest lesz, míg decemberben a Szent Efrém férfikar Liszt Ferenc Dávid-zsoltárait és 19. századi bécsi zsidó zsoltárokat énekel Fekete László főkántor közreműködésével. Tervezik a deportálások gyűjtőtábora, az egykori óbudai téglagyár körüli emlékpark létrehozását is.

A Népszavának arra a kérdésére, hogy e „multikulturális hagyomány”, ami a mai napig él Óbudán, példát mutathat-e napjaink békétlen országának, Bús Balázs így válaszolt: „Követjük a múltbeli mintát. Ezt ma szokták emlegetni óbudai modellként is, aminek a lényege, hogy a helyi problémákra koncentrálunk. Óbuda valamikor nagyon szegény volt, és sajátos módon éppen ez alakította ki az együttműködést. Szeretnénk, ha Óbuda ma is olyan élő közösség lenne, amelyben mindenki megtalálja a maga szerepét. És örülünk, ha ezzel példát mutatunk”.