Lélektan és demagógia

Ezeket a sorokat egy idős orvos írja elsősorban azokhoz a fiatal szavazók címezve, akiknek a fejében még nem csontosodott meg az előítéletek, tévedések és tudatos történelem-hamisítások valamilyen rendszere, akik még tudnak és törekednek önállóan gondolkozni a világról. Talán elgondolkodnak azon, amit a politikai demagógiáról, s ehhez kapcsolódóan a politikusok személyiségéről tapasztaltam. 

A politikai demagógia hatását önmagamon és családomon is észlelhettem. Az 1943-44-es tanévben voltam első elemista. S ahogy illett, az osztályteremben a táblától jobbra függesztették ki Horthy Miklós kormányzó úr fényképét. Éppen oda, ahova pár év múlva Lenin, Sztálin és Rákosi képeit tették. Be kell vallanom, a széles vállú, markáns arcú, férfias és egyben atyai tekintetű Horthy őfőméltósága sokkal impozánsabb volt hófehér egyenruhájában, sok kitüntetésével, aranyozott váll-lapjával, széles mellén ferdén lefelé futó vállszalagjával, mint az utána következők. Hét évesen, Bocskai sapkával a fejemen és sárga csillaggal a mellemen elhatároztam, hogy ha megnövök én is Horthy Miklós leszek (a név és a rang közötti különbséget, akkor még nem értettem). S amíg a fényes jövőmről ábrándoztam, a csodálatos ellentengernagy-őfőméltósága belegyezésével és közreműködésével összes vidéki rokonomat marhavagonokban a haláltáborokba deportálták. Tudomásom szerint ekkora méretű tömeggyilkosságot a magyar történelemben addig nem követtek el. A külső események néhány szerencsés fordulata folytán, ránk, budapestiekre már nem került sor.

Pár évvel később, angyalföldi iskolámból a Váci-úton, a gyárak és ócskavas-telepek mentén, hazafelé bandukolva elhaladtam egy tömeggyűlés mellett, ahol Rákosi éppen azt kiabálta: "fizássánek a gázdagok". (Ízes Bácska-bánáti tájszólása ma is a fülembe cseng, mintha csak tegnap hallottam volna, s nem közel 70 évvel ezelőtt.) "Hát persze, ez nyilvánvaló, bizony mennyire igaza van!" - gondoltam. Otthon tüstént el is mondtam a nagynénémnek, hogy útközben milyen "okosságokat" hallottam. "Aha, na és tudod-e, hogy kik azok a gazdagok"? "Akik, a belvárosban, azokban a szép nagy palotákban laknak" - dadogtam. "Szó sincs róla. Mi vagyunk a gazdagok, hiszen saját házunk, műhelyünk és üzletünk van. Te fogsz fizetni, Józsikám!". Pár év múlva valóban fizettünk, amikor államosították a családi műhelyt, az üzletet, majd a lakásunkat is. Ezek voltak az első leckéim a politikai demagógiából, de hála hazánk eseményekben gazdag történelmének, azóta sok további "tanórát" kaptam.

Később, orvosként nemcsak a demagógiát, hanem a politikusok személyiségének látható jegyeit is tanulmányozhattam. Az orvosi titok törvénye tiltja, hogy bárkit is néven nevezzek. Azt azonban nem, hogy emlékeztessem az olvasót néhány bárki által ellenőrizhető magatartási külsőségre, amelyekről a közönség által is hozzáférhető pszichiátriai tankönyvek részletesen írnak. Az első említendő személyiségzavarra utaló jel az úgynevezett "grandiózus téves-eszme", ami gyakran egyfajta mánia tünete. A mániás betegekre jellemző, hogy szinte hetente változó, irreális, hosszú időre szóló, s egymásnak ellentmondó nagy tervekbe fognak. Nincsenek igazi barátaik, csak "alattvalóik", mert mindenki fölébe akarnak kerülni, ezért gyakran környezetüket is terrorizálják. Semmiféle kritikát, ellentmondást, de még apró kiigazítást sem tűrnek el.

A személységzavarra jellemző betegségeknek vannak külső jelei is. Ha valakinek beszéd közben "kinn marad a nyelve", s ajkaival, vagy nyelvével akaratlan mozgásokat végez, az rendszerint a kezelésre alkalmazott szerekre utal, az úgynevezett neuroleptikumok jól látható, kellemetlen mellékhatása, amit szakzsargonban tardiv diszkinéziának neveznek (elnézést a sok görög-latin eredetű kifejezésért). A tankönyvek itt említik az indokolatlanul emelkedett hangulatot, a túlzott önbizalmat és aktivitást; a gyors felfogást, de az elkapkodott, nehezen, vagy egyáltalán nem követhető gondolatmenet. A mániás beteg önértékelése fokozott, azt hiszi, hogy szinte mindenhez ért, mindenre képesnek érzi magát, s bizonyos pozíciókban, hatalmát kihasználva, a valódi, profi szakemberek véleményét is felülbírálja, illetve nem veszi tekintetbe. Persze a mániás pszichopata főnökök lojális kiszolgálói általában teljesen normálisak, de "okosan", saját személyes érdekeik szolgálatára használják ki feljebbvalóik mentális gyengeségeit.

Bizonyos diagnózisokat csak intelligencia tesztek alapján lehet kimondani, van azonban néhány szabad szemmel is látható tünet, amelyet a szakemberek figyelmeztetésként használnak. Ilyen többek között a maszk-szerű, mimikaszegény arc, amelyen ritkán látható a gondolkodást, a töprengést kísérő jellegzetes arckifejezés. Beszélgetés közben nem látszik az arcán, hogy a beszélgetőtárs szavai érzelmeket, gondolatokat keltenének benne. Tekintete merev, ritkán néz beszélgetőtársa szemébe; beszédéből hiányzik az intonáció, a természetes hanglejtés, ezért monotonnak, "dünnyögőnek" érezzük.

A demagógia és személyiségzavar jelei időnként összefonódnak. Nehéz mevonni a határt, hol ér véget a politikai megfontolásból alkalmazott demagógia és hol kezdődnek azok a beteges személyiségjegyek, amelyek bizonyos poziciókban képesek befolyásolni a politikát.

Választópolgár

(Népszabadság, 2002. január 12.)Szent fogalom. Mert profán szentség is létezik. És ez ilyen. A francia forradalomtól számított demokratikus politikatörténet legfontosabb öröksége. Hiába létezett már voksoló "démosz" az antik Athénban meg Rómában is: a modern, mai értelemben vett választópolgár, aki a maga képviseleti demokráciájának (elvben) abszolút gazdája (lehet); ez a választópolgár az angol polgári átalakulást és a felvilágosodást követő forradalomban született (bármennyire is elfajult a forradalom), s a civilizációs Nyugat legfontosabb eleme. Büszke, civil aurával övezett fogalom, szuverén személyiséget, egyenes derekat és tartást szuggerál. Legalább is tiszta, eredeti értelmében.

Nálunk sovány becse és tradíciója van, minthogy valódi választópolgárról csupán általános, szabad és titkos választások esetében beszélhetünk. És mikor volt nálunk ilyen? 1990-ig jószerével soha. (Eléggé megdöbbentő, ha belegondolunk!) Mert Mikszáthtól és kortársaitól tudunk egyet-mást az 1867-es kiegyezés utáni, egyébként valóságos aranykornak mondható évtizedek választásairól. Ady és Jászi Oszkár, valamint kortársaik maradandó lenyomatokat hagytak az első világháborúval záruló korszak választásairól. A két világháború közötti Horthy-éra csonkított és manipulált választásairól sem lehetnek illúzióink. 1945 pedig felszabadulás volt ugyan, de egyszersmind megszállás, és árnyékában két évig amolyan "majdnem szabad" választásokról beszélhetünk, de már 1947-ben nem bírta ki a hatalomátvételért toporgó Rákosi-klikk (a háttérben szovjet gazdáival) ezt a kis pszeudoszabadságot sem, és megrendezték a politikatörténetbe "kékcédulás választásként" bevonuló, arcátlanul primitív csalásmanővert. Ami pedig a párttörténetben a "fordulat évének" becézett 1948-as Rákosi-puccsot követő álválasztásokat illeti, négy évtizeden át, az obligát 99 százalékos, majd a puhuló Kádár-időkben nagylelkűen 98 százalékra csökkentett győzelmekkel: mindez csupán a szabad döntésére büszke, eredeti értelemben vett választópolgár mivoltának megcsúfolása volt. 1990-ben Magyarországon először választottak szabadon. Szörnyű!

És nagyszerű. Mert történelmet élünk (persze minden korban mindenki ezt teszi). De mi nagy történelmet élünk! Nem lassúdan csordogáló, biztonságos és unalmas, biedermeier történelmet. Akármilyen gyötrelmes, mégis szenzációs színjáték ez, érdekes és felzaklató. Bár lehetséges, hogy e talán kissé perverznek tetsző lelkesedésemben sok a szakmai ártalom, hiszen az efféle, örökké csak feldolgozható nyersanyagra vadászó íróembernek, amilyen én vagyok, létezik-e nagyobb ajándék egy ilyen ronda évszázadnál? Micsoda kimeríthetetlen aranybánya! Pokoli és csodálatos.

Tehát én hálát adok a Gondviselésnek, hogy éppen ott vagyok, ahová pottyantott. Annak ellenére, hogy családommal együtt bőven volt alkalmam kiélvezni szinte minden megpróbáltatást az elmúlt fél évszázad pokolbugyraiból. S bár eszembe nem jutna megkövetelni bármely honfitársamtól, hogy ugyanezt érezze, de arra azért minden lehető alkalommal felhívom a figyelmet, hogy érdemes nemcsak megélni, hanem tudatosan át is élni a történelmi időt, melyben élünk. Erről szól egyik 1994-es könyvem is, a rendszerváltás krónikája, címe szerint Waterloo kellős közepén. A cím ifjúkorom egyik nagy regényélményére utal, Stendhal Pármai kolostorára, a könyv híres alaphelyzetére, amikor a főhős, Fabrizio del Dongo ott van a Waterlooi csatában, de fogalma sincs róla, hogy ez most az Európa jövőjét hosszú időre meghatározó Waterlooi csata. Csak annyit érzékel belőle, hogy ott van valami zűrzavar kellős közepén.

Mi is ott vagyunk valamennyien Waterloo kellős közepén. Kaotikus események közepette születik egy új világrend. De közben nyakig belemerülünk a szürke hétköznapokba, ami a legnagyobb mértékben érthető és természetes, hiszen aki a pillanatnyi túlélésért, fedélért meg kenyérért küzd, nem ér rá a nagy történelmi folyamatokra odafigyelni. De néha, egy-egy lélegzetvételnyi szünetben, mégiscsak rá kellene döbbennünk, hogy ezek a kaotikus hétköznapok egy történelmi vajúdás hétköznapjai. A nélkülözőnek vagy a napi egzisztenciát teremtőnek ettől a tudástól még nem lesz jobb az élete. De attól talán jobb lehet előbb-utóbb, ha nemcsak sodródik, hanem észreveszi, hogy esetleg ő is, a maga szűk körében, történelmi tényező lehet. Hátha mégis beleszólhat valamennyire kora történelmébe. Például aktív választópolgárként.

Az elmúlt évtized legnagyobb csalódása az a pálfordulás volt, melyet a rendszerváltás egykori tüneményes, fiatal, friss, tehetséges csapata produkált. Hideg fejjel kispekulálták: ha az egyik oldalon nem megy, akkor majd megy a merőben ellenkező oldalon. Az elvek nem számítanak, fő a hatalom megragadása. Ez machiavellista és bolsevik gondolkodás: a hatalom érdekében nem válogatni az eszközökben, a szent(nek deklarált) cél érdekében minden megengedhető. És ha megvan a hatalom, akkor ez az elvtelen elv még inkább érvényes. A küldetés (maximális, azaz egész pályás politikai és gazdasági hatalom) akkor teljesíthető, ha prolongálódik a hatalmi helyzet, akár a rendszerváltás legnagyobb és legszentebb vívmányainak megbénításával, újraállamosítással, rebolsevizálással. Semmiféle ár nem drága a túlságosan is édesnek bizonyult hatalom megtartásáért. A múlttalan és bűntelen, a legszabadabbnak hirdetett fiúk centralizáló, etatista, diktatúrával kokettáló, hatalommegszállott lelki aggastyánok lettek.

A tavasszal beköszöntő választások tétje éppen ezért óriási. Az elmúlt tizenkét évben már kipróbáltunk mindent: MDF-kereszténydemokrata, szocialista-liberális, konzervatívvá vedlett Fidesz és őskövületté silányított kisgazda kormányzatot. Ez a paletta. Nincs tovább. A most következő választás tétje azért nagyobb, mint az első, rendszerváltó szabad választásé, mert 1989-ben, hosszú tárgyalások után, nem volt kétséges, hogy vége az egypárti uralomnak, tudni lehetett, az egykori állampárt megállapodás szerint visszaszolgáltatja a nép legszentebb jogát a népnek, szabad választások lesznek. A 2002-es választás tétje viszont az, hogy az Antall József és legkiválóbb munkatársai által szilárdan megalapozott demokratikus intézményrendszert a kezdeti rombolás után az alapokig lebonthatja-e egy új állampárt, illetve a vágyálom e párt totális megvalósítására? A tét tehát, hogy mindazt, amire a nemzet milliói reménykedve vártak négy évtizeden át, 1956-ban vért is ontva az ügyért, egy hataloméhes etatista társaság ismét veszélyeztetné.

Erőszakosságuk, magabiztosságuk ne tévesszen meg senkit. Nem biztonságtudat, hanem félelem van mögötte. Rémület és pánik. Mindenekelőtt az értelmiséget látom bedőlni e megtévesztő magabiztosságnak, bosszankodva hallom, amikor mondják: "Elég rémes, de sajnos győzni fognak". Erre pedig én azt felelem, amit nyáron Szárszón is elmondtam: Vigyázat, tisztelt deprimált értelmiségi polgártársaim! Létezik egy régi szent szöveg, meglehetősen maradandó világsikert aratott, mely szerint "az íge testté lön és közöttünk lakozék!" A mai helyzetre profanizálva, tisztelt deprimált értelmiségi polgártársaim, ez azt jelenti, hogy amit nagyon sokszor mondunk, az végül megtestesül, azaz bekövetkezik! Tehát hiába fűzzük hozzá, hogy milyen szörnyű, a reménytelen beletörődés ismételgetése lefegyverez. És a végén megtörténik, a sok óvatlan szó testet ölt. Én viszont bízom a nemzet kollektív bölcsességében!

A szélsőjobb és a szélsőbal militáns fegyelmezettséggel ott lesz a választófülkében. A Fidesz-MDF jobboldal szintén nagy százalékban elmegy majd. A szocialista választókra is valószínűleg elmondható ez, csupán a laza szimpatizánsok tömegében képzelem, hogy sokan unnak elmenni, lesz, ami lesz alapon. És a liberálisok, illetve szimpatizánsaik között lehetnek sokan, akik lezserségből, értelmiségi manírból fütyülnek a bugris választási macerára. Itt, és a közvélemény-kutatási grafikonok 40-50 százalékos szürke oszlopaiban ("bizonytalan, nem tudja") bújik meg az a potenciális tömeg, mely eldönti a nemzet következő nyolc évét.

Visszatérve tehát mondandóm bevezetőjére: most, ebben az újabb történelmi pillanatban, amikor valószínűleg több ciklusra győz, aki győz, ébredjen rá mindenki, hogy a magyar nemzet történetében a mostani generációk tagjai az első igazán szabad választók e honban. Büszke, szuverén akaratú választópolgárok. Mármint ők, akik akarják, hogy azok legyenek! Minden egyes választópolgár az egész nemzetért felelős. Mindenki, aki nem megy választani, nem csupán a maga nevében passzív, hanem passzivitása következményeit felelőtlenül ráterheli a nemzet többi részére, azokra is, akik élnek újra fölfedezett választójogukkal.

Legyen mindenki büszke arra, hogy végre beleszólhat a történelembe. És szóljon bele a maga voksával!

Tüntetés az Orbán-rezsim ellen

Publikálás dátuma
2014.03.29. 06:05
Mesterházy Attila a siófoki kampánygyűlésen péntek este. FOTÓ: Tóth Gergő/Népszava
Finisébe érkezett a kampány; ma délután a Fidesz a Hősök terére várja híveit, holnap pedig a kormányváltó pártok rendeznek tüntetést az Operaház előtt. "Akinek elege van az Orbán-rezsimből, jöjjön el március 30-án és mondjon rá hangos nemet, hogy április 6-án már igent is mondhassunk egy új korszakra!" - így hirdetik a Facebookon a kormányváltók nagygyűlését, amelyen a választási szövetség mind az öt vezetője felszólal. A demonstrációt Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt beszéde zárja. Az MSZP elnöke tegnap Keszthelyen ismét ismét elmondta, hogy kormányra kerülve négy év alatt negyedmillió valódi munkahelyet teremt majd a baloldal.

Nagygyűlések hétvégéje lesz a mostani. Ma délután 15 órára Orbán Viktor a Hősök terére szólította híveit, ide érkeznek a Fidesz által szervezett békemenet résztvevői is. Bár a békemenet mögött álló CÖF eddig azt állította, hogy nem fogadnak el segítséget a Fidesztől, kampányaikat és rendezvényeiket önállóan, magánadományokból fedezik, ennek az ellenkezője derült ki. A nyugat.hu oldalon hallható két telefonbeszélgetés például azt bizonyítja, hogy a szombathelyi Fidesz-irodában is fel lehetett iratkozni a békemenetre induló ingyenes buszokra, az irodai ügyintéző szerint az indulási helyszíneket "a kolléganő szervezi". Zalaegerszegről ezer forintért lehet szervezetten utazni, az ottani fideszesek a szimpatizánsokat tegnap arra figyelmeztették: "a helyek már nagyon fogynak". A Fidesz sms-ben is toborzott a békemenetre, amit kezdetben tagadott a párt, később azonban Zsigó Róbert, szóvivő ezt elismerte. Miután nem csak olyanok kaptak üzenetet, akik szerepelhettek a Fidesz-szimpatizánsok listáján, az ügyben a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, illetve a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság is vizsgálatot indított.

A kormányváltó pártok szimbolikus helyszínen, az Operaház előtt demonstrálnak holnap délután 14 óra 30 perctől. Ott, ahol 2012. január 2-án először tüntettek közösen az ellenzéki szervezetek és mozgalmak a hatályba lépő új alaptörvény ellen. A kormány ugyanis az Operaházban ünnepelte az alkotmányt, eközben az Andrássy úton a 2010-es kormányváltás utáni talán legnagyobb demonstrációt tartották Orbán Viktor rendszere ellen. A tüntetés szónokai között annak idején nem voltak pártpolitikusok, azóta azonban létrejött a kormányváltó szövetség, így a holnapi tüntetésen a baloldali közös lista első öt helyén álló politikusok mondanak beszédet. A felszólalók sorrendje: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke, Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke, Szabó Tímea, az Együtt-PM társelnöke, Bajnai Gordon, az Együtt-PM szövetség vezetője és Mesterházy Attila, a MSZP elnöke. Az eseményt Kónya Péter, a 2012. január 2-i tüntetés főszervezője nyitja meg. Tóbiás József, az MSZP frakcióigazgatója a napokban közölte, a tüntetésre mindenkit várnak, aki kormányváltást akar és azt szeretné, hogy "a társadalom többsége ne legyen kirekesztve a hatalomból". A Facebookon így hirdetik a nagygyűlést: "Akinek elege van az Orbán-rezsimből, jöjjön el március 30-án és mondjon rá hangos nemet, hogy április 6-án már igent is mondhassunk egy új korszakra! (...) Mutassuk meg a hatalomnak, hogy ez itt a mi hazánk!". A rendezvényre érkezőket arra figyelmeztetik, hogy az Oktogon felől érkezzenek, a kisföldalatti a demonstráció ideje alatt nem áll meg az Operaháznál.

Mesterházy Attila tegnap Keszthelyen, Körmenden, majd Siófokon igyekezett meggyőzni a helyieket arról, hogy ha a kormányváltók győznek, jobb, igazságosabb Magyarországot teremtenek. A városban, ahol Szermek Zsolt baloldali képviselő-jelöltet ajánlotta a választók figyelmébe, Mesterházy a szegénységről, a munkanélküliségről beszélt és elmondta, milyen orvosságot kínál ezekre a bajokra az ellenzéki választási szövetség. Kormányra jutva négy év alatt 250 ezer valódi munkahelyet teremtenek, a fiataloknak pedig munkát vagy képzést adnak. Másfélszeresére, 100 ezer forintra emelik a nettó minimálbért úgy, hogy közben a munkáltatók bérterhei nem növekednek, a legkisebb vállalkozások pedig a társasági adóból leírhatják majd a bérekre rakódó közterheket, így ugyanis fehéredik a gazdaság és újabb munkahelyek létesülhetnek. Jelentősen csökkentik az alapvető élelmiszerek árát, igazságossá és fenntarthatóvá teszik a rezsicsökkentést, megszüntetik az elviselhetetlenül hosszú várólistákat, 100 ezer forintos nyugdíjig pedig minden 65 év feletti évente 24 ezer forint pluszpénzt kap, hogy meg tudja fizetni a gyógyszereit. Emellett felszámolják a gyermekéhezést Magyarországon - fogalmazott a kormányváltó erő miniszterelnök-jelöltje. Mesterházy ma Jászberényben, Kisújszálláson és Szolnokon győz meg újabb szavazókat.

Sötét jövőt ígér Magyarország számára Orbán Viktor egyszavas programja. Ezt Bajnai Gordon, az Együtt-PM vezetője mondta tegnap Székesfehérváron. Hozzátette: a "Folytatjuk!" program azt jelentheti, hogy a "magán-nyugdíjpénztári lenyúlás után átvenné a Fidesz a bankbetéteket is állami megőrzésre, mert esetleg ők jobban gazdálkodnak vele". Szerinte a szlogen azt is jelentheti, hogy "tovább erősítik az eurót" 350 vagy 400 forintig, miközben négy év alatt 265 forintos euróárfolyamról mostanra 313-ra gyengítették azt. A volt kormányfő szerint nincs semmilyen valós statisztikán alapuló teljesítmény, aminek folytatásához Orbán joggal kérne bizalmat.

Szerző