Papcsák törvénye

Ha négy-öt ügyvéd összehajol, nagy dolgok születnek. Így vélte Papcsák Ferenc is, aki - öt jogvégzett képviselőtársával egyetemben -, már 2010 őszén törvényjavaslatot nyújtott be a közbeszerzési törvény módosítására. Mindössze egy mondatot akart beszúrni a terjedelmes kódexbe, ámde ezzel a kurta mondattal (akarva-akaratlan?) megalapozta egzisztenciáját.

Képviselői vagyonbevallása utóbb fényesen igazolta e számítást. Nem cáfolva a közkeletű hiedelmet sem, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Mert Papcsák dr. szentül hitte és expozéjában parlamenti szószékről is hirdette: egy ilyen zsebbevágó kérdés mielőbbi rendezése a az országnak és hozzá közelálló hivatásrendnek, az ügyvédi karnak is eminens érdeke. "A 4. melléklet szerinti jogi szolgáltatások megrendelése esetében az ajánlatkérőnek nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatnia" - szólt a fideszes honatya által beterjesztett lakonikus tömörségű javaslat, amit szülőatya csak technikai módosításként aposztrofált. A plenáris vitában azonban egykettőre lehullott a lepel a törvényhozói buzgalom mozgatórugóiról. Ami, mint kiderült, a közpénzfelhasználás előtt tornyosuló bürokratikus akadályok sürgős lebontása volt.

Mára az ominózus paragrafus, ez vitathatatlan, "termőre fordult". Érdemes tehát felvillantani a törvény politikai "genezisét". Bepillantást nyerve annak az elfeledett parlamenti vitának a részleteibe, melynek eredménye évekre meghatározza a közpénzek "kitalicskázásának" nyomvonalát. Különösen annak fényében időszerű ez, hogy maga az előterjesztő, Papcsák Ferenc egy ügyvédi irodából tavaly bruttó 160 millió forintos osztalékot vett ki. (A zuglói fideszes polgármester ellen egyesek vagyonosodási eljárást kértek, ám a mentelmi bizottság elnökét Papcsák Ferenc válaszai megnyugtatták; azt pedig a Rubovszky György sem vizsgálhatja, hogy a titoktartásra kényes ügyvéd kollega irodája milyen megbízásokat kapott.)

"Ne kelljen közbeszereztetni!"

Papcsák Ferenc parlamenti expozéjában szinte távirati stílusban foglalta össze mondanivalóját: "Most egy olyan jogszabályt tárgyalunk, amelynek egy technikai módosítását indítványoztuk, indítványoztam képviselőtársammal, hiszen a jogalkotó 2008-ban 2009. április 1-jei hatálybalépéssel kötelezővé tette a közösségi értékhatárt elérő, vagy az azt meghaladó értékű jogi szolgáltatás igénybevétele esetén a közbeszerzési eljárás lefolytatását. Ez a szabály nem váltotta be a hozzá fűzött elvárásokat, lassítja, illetőleg feleslegesen megnehezítette, megnehezíti a közpénzfelhasználás folyamatát"- vallott szint a fideszes honatya, a végére tartva a csattanót: "a jogi szolgáltatást tegyük vissza az eredeti rendszerébe, azaz ne kelljen közbeszereztetni!"

A Fidesz képviseletében elsőként megszólaló Vas Imre (úgy is, mint a törvényjavaslatot jegyző öt kormánypárti képviselő egyike) a szabad ügyvédválasztás ethoszát emelte magasba, mondván: "a dolog lényege az, hogy az ügyvéd és az ügyfél között egy bizalmi viszony van, egy megbízási jogviszony, ahol nincs olyan értékmérő, ami megmutatná, hogy az egyik ügyvéd tevékenysége ennyit, a másik ügyvéd tevékenysége pedig más összeget szolgál. Egyedül az árban lehetne versenyezni, viszont vannak olyan ügyvédek, akiknek a tevékenysége a másik tevékenységénél akár tízszer is többet érhet."

Becsületükre legyen mondva, a tízszeres szorzó fölött nem nyitottak vitát, a kormánypártok soraiban a hivatásrend tagjai elégedett tapssal nyugtázták a hozzászólást. Így elsőként Göndör István szocialista honatyának jutott a háládatlan szerep, hogy kritika tárgyává tegye a kis terjedelmű, de annál több kockázatot rejtő törvényt. Az előterjesztők és a kormánypárti többség arra készülnek, hogy az átláthatóságot, a verseny tisztaságát lábbal tapossák, tudatosan nyitnak zöld utat néhány kiválasztott ügyvédi irodának - pörölt, felszólítva az előterjesztőket, vonják vissza a javaslatot, mert a T. Ház egyszerűen nem vállalhatja be, hogy törvényt alkosson pusztán azért, hogy néhány ügyvédi irodát kiváltságos helyzetbe hozzon.

A klientúrát hizlalják?

Szakmabeliként emelt szót a javaslat ellen Schiffer András (LMP), elöljáróban megkérdőjelezve az előterjesztők indítékait. "Természetesen azokból az érvekből, amiket Papcsák képviselőtársam elmondott, egy szó sem igaz. Azok az érvek, amelyeket ennek a törvényjavaslatnak az indokául felhoztak, arcátlan, cinikus érvek. Ezt pontosan tudják önök is. Önök pontosan tudják, sőt Papcsák képviselőtársam tudja a leginkább, hogy az elmúlt évek különböző botrányos ügyei - Budapest Airport, BKV, sorolhatjuk tovább -, ezeknek az ügyeknek a középpontjában pontosan jogi szolgáltatások álltak, hogy az elmúlt évek különböző korrupciógyanús ügyei pontosan azt fedezték nagyon sokszor, hogy jogi szolgáltatásokon, ügyvédi irodákon keresztül próbáltak meg közpénzeket kitalicskázni." A képviselő figyelmeztetett: amennyiben a szóban forgó pici féket is kiiktatják, gyakorlatilag korlátlan tér nyílik arra, hogy "jogi szolgáltatásokon keresztül közhatalmi szervek, köztulajdonban álló cégek az éppen aktuális többség klientúráját hizlalják".

De opponálta a kormánypárti padsorokból elhangzott érveket a Jobbik is, emlékeztetve: a hatályos közbeszerzési törvény értelmében a jogi szolgáltatás 206 ezer euróig, tehát nagyságrendileg 50 millió forintig egyébként is mentes a kötelezettség alól.(!) Ez bőséges mozgásteret enged a minisztériumoknak, a mindenkori kormánynak vagy államnak, a klasszikus ajánlatkérőknek is arra, hogy a szabad ügyvédválasztás jogával éljenek - dörgölte az előterjesztők orra alá Apáti István. Megkockáztatva a szónoki kérdést: a 206 ezer euró érték fölött miért ne kellene folytatni közbeszerzési eljárást? Frakciótársa, Kiss Sándor indítványozta, a kormánytöbbség tegyen le az asztalra egy olyan módosítást, amelynek értelmében az országgyűlési képviselők vagy valamelyik párt érdekeltségébe tartozó ügyvédi irodákat eleve kizárnák a közpénzek felhasználásából. (Indítványát a hamvába holt kísérletek közt "iktatták".)

Rokonok és ismerősök…

Az ellenzéki térfélről záporozó aggályok sem térítették el eredeti szándékától a kormányoldalt. A törvényjavaslatot szintén jegyző Vejkey Imre (KDNP) egyenesen a megrendelő, vagyis az állam oldaláról próbálta védeni a talár becsületét. "Az új kormányzat a kormányrúd átvételekor azzal szembesült, hogy az állami szervezetek, vállalatok pénzügyi vezetői szinte egyenesen azt jelentették az új szervezet vezetőjének, hogy ügyvédet csak közbeszerzés útján lehet igénybe venni. Történt ez abban a helyzetben, amikor is a gazdaság és a társadalmi élet számos területén gyors és átfogó változásokra volt szükség, mégpedig azért, mert a szavazók több mint kétharmada a gyors és átfogó változásokat ígérő politikai erőt helyezte hatalomra."

Az iménti idézet magért beszél. Lázár János (Fidesz) is hasonlóan stílusban érvelt. Egykori ügyvédjelölti múltjában kutatva, a magyar ügyvédtársadalom nevében a leghatározottabban visszautasította az ellenzék "rágalmazó, gyanúsítgató" kijelentéseit. "Egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket: senki ne áltassa magát azzal, hogy amióta közbeszerzési törvény van Magyarországon, azóta nincs korrupció"- tette hozzá. Amivel persze nem tekinthetjük igazoltnak az intézményes jogi garanciák hiányát.

Mindezek után Papcsák Ferencnek zárszavában már könnyű dolga volt. Ha nem is nyerte meg az ellenzékkel szemben a vitát, maga mögött tudhatta a kormányoldal feltétlen támogatását. "Nem vonjuk vissza ezt a javaslatot, és nem tartjuk veszélyesnek!"- tette le a garast, elejét véve minden további hiábavaló huzavonának… Így a későbbi részletes vitában Vágó Gábor (LMP) már csak morális, közéleti összegezését adhatott, magyar klasszikusoktól is idézve. "Amikor a jogi szolgáltatásokat nem versenyeztetjük, hanem zárt ajtók mögött sógor-koma-jóbaráti viszonyokra bízzuk ezeket a szerződéseket, akkor ismét a Rokonok irodalmi képe lesz a magyar valóság mintája. Sajnálom, hogy a XX. század elejének viszonyai kezdődnek ismét a XXI. században, de úgy tűnik, ez a kormány visszatér a Rokonok világába."

De hiába is tört pálcát a parlamenti ellenzék a módosítás fölött, azóta a magyar jogirodalomba is bevonult "Papcsák törvénye".