Lázár megint hazudik

Orbán Viktor egyik magyar hangja, ezúttal Lázár János, megint hazudott. Miután ennek már különösebb hírértéke nincsen -  hiszen az efféle  dolgok mindennaposak – inkább csak a jegyzőkönyv kedvéért említjük.

Hazudott, amikor azt állította, hogy legitim és fair a magyar választási rendszer. Mert az minden csak nem fair. Minden lehetséges módon a Fidesznek kedvez, ráadásul nem tudták a lázárok elhessegetni azt a gyanút sem maguktól, hogy úgy alakították ki a szabályokat, hogy ha kedvük szottyan rá, akkor kényelmesen csalhassanak.

Aztán kedden az is kiderült, hogy aláírta Moszkva és Budapest a paksi atomerőmű-építésre szánt 10 milliárd euró hitelről szóló kormányközi megállapodást. Természetesen orosz forrásból értesültünk elsőre. És ahhoz még különösebb memória sem kell, hogy felidézhessük, március közepén még azt ígérte ugyanez a Lázár, hogy ha az orosz kormány elfogadja a hitelről szóló javaslatot, akkor a magyar parlament is megvitathatja a kérdést. A kedd kora délután álláspont szerint, most esetleg utólag majd lehet vitatkozni róla, de reggelig ez az álláspont még párszor rugalmasan módosulhat.

 „Ma a magyar energiafelhasználás 80–90 százaléka egy irányból, keletről, Oroszországból érkezik, és ez kényszerpályára állítja a magyar gazdaságpolitikát, a magyar energiapolitikát. Fontos célkitűzéseket fogalmaztunk meg a következő 20 évre vonatkozólag. Próbálunk függetlenedni. De ez egy nagyon nehézkes feladat. […] Az Oroszországhoz való viszony történelmi aspektusból nézve az elmúlt évtizedekben mindig értékválasztást is jelentett. Értékválasztást jelentett 1849-ben, értékválasztást jelentett 1918-ban és 19-ben, értékválasztást jelentett 1945-ben, értékválasztást jelentett 1958-ban Nagy Imre kivégzésekor, értékválasztást jelentett az elmúlt 20 év minden kormánykifizetése alkalmából. Aki Oroszországhoz közeledik, lehet, hogy gazdasági értelemben ennek a közeledésnek, ennek a korrekt kapcsolatnak nyertese, győztese, zsebei gyarapítója lesz, de fölad valamit a demokrácia, a szabadság, a szabadságjogok gyakorlása tekintetében. (…) Egy dolog soha nem jött keletről: a keleti szelek Európának ebbe a térségébe demokráciát és szabadságjogokat soha nem fújtak.”

Bizony, 2010-ben mondta ezt Lázár János. Vagy akkor, vagy most hazudott. Bár az akkori utolsó mondatában azért van igazság.

Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!

Szerző
Dési János

Megérdemled

Nem láttalak a Hősök terén, amikor napokig demonstráltak a rettenetes melegben azok, akiktől elvették a rokkant-járandóságukat. Vihettél volna nekik egy palack vizet.

Nem láttalak azon a tüntetésen, ahol azok tiltakoztak, akiktől elvették a nyugdíj-megtakarításukat. Ezren, ha voltunk a 300 ezerből. Nem láttalak ott, ahol azért pörlekedtünk, mert elkobozták a tűzoltók és a fegyveresek szerzett jogait. Pedig valaha tűzoltónak álmodtad magad. De aztán gyávácskának bizonyultál. Talán ez volt az első jel.

Nem tiltakoztál, amikor kitalálták, hogy náci szerzők műveivel rontják meg a gyerekeinket. Meg azzal, hogy egy gonosz hatalom erkölcstanát kell majd tanulniuk. Mert a gyerekeidet is odaveted a hatalomnak, annyira gyáva vagy.

Nem álltál ki a tanárok mellett, akiket úgy államosítottak, mint a birkákat. Otthon hümmögtél, amikor kiderült, hogy senki nem kíváncsi arra, hogy akarsz-e atomerőművet, stadionokat annyi pénzért, amennyit elképzelni se tudsz. Egy szavad se volt, amikor a barátod apját láttad zokogni, mert elvették a földjét, amiről az állatait etette, hogy ezután kevély emberek  szipolyozzák róla a hasznot. Kussoltál, amikor sunyi módon vitték az Alkotmányt, és odalett  köztársaságod. Magzatpózban kussoltál az ágyadban, amikor kirugdosták a barátaidat.

És mekkorát hallgattál, amikor bezárt a trafik, amelyikben már gyerekkorodban is sósborszeszes cukorkát és színészképeket vásároltál, aztán meg szálanként, hitelre a cigit! És két nap után besunnyogtál az immár “nemzeti” drogboltba!

Nem mertél elmenni gyűlésekre, mert attól tartottál, hogy lekameráznak. És még magyaráztad is: nem magadat, hanem  a gyerekedet félted. Nem mertél ordítani, amikor a fiad meg az unokád fölszállt a gépre, hogy örökre elmenjen innen. Egy vécében zokogtál a repülőtéren.

Hogyan lettél ilyen ember?

Legalább néha eszedbe jutott, hogy megérdemled a sorsodat? Sőt: még négy évet ebből a hatalomból! Bár mi a negyvenig is jól elvagyunk jogfosztottan. Ez a mi hazafiságunk: jól ellenni.

Megérdemled, ha Orbán Viktor marad. Mert még szavazni is tunya és gyáva vagy. Mert ugye minek az, és különben is: hátha fölírnak.

Kár érted.

Szerző

ATTAK

Ez a címe annak a műsornak, amelyet az ATV és a Népszabadság indított el közösen, mégpedig annak érdekében, hogy a választók tisztábban lássanak, több információhoz jussanak, illetve hallják, lássák, miként képesek a pártok képviselői érvelni, megállni a helyüket a kamerák és az újságírók kereszttüzében.

A keddtől szombatig tartó folyamban azonban a Fidesz nem hajlandó részt venni – nyilván jó okkal. De persze, ha a választók ezért nem büntetik meg, ha a magyar társadalom ezt is elviseli, tudniillik, hogy az Orbán-csapat magasról tojik rá, akkor persze igazuk van: minek teregessék ki saját gyengeségeiket, programnélküliségüket, vitaképtelenségüket a nagyközönség előtt.

Mondhatjuk tehát: ez eddig a Fidesz dolga. Az azonban, amit a Nemzeti Választási Bizottságnak elkeresztelt testület művel – mellesleg hasonló szellemtől vezérelve, mint az összes Fidesz által átitatott, amúgy függetlennek szánt intézmény - , nos az egészen elképesztő.

Ez a társaság – az NVB – jogerős határozatban tiltotta el az ATV-t és a Népszabadságot attól, hogy vitát rendezzen, mert arra nem hívta meg a Jobbikot, illetve az összes, hirtelen született, a Fidesz jóvoltából pénzben fürdő „pártokat”. Vagyis a választási bizottság nem Orbánékat szólította fel, akik fölött talán még van is jogköre, hogy tessék eleget tenni a közönség óhajának és részt venni a vitában, hanem a televíziót, újságot tiltotta el a műsor megrendezésétől. 

Műsor persze, van és lesz, mint jeleztem, Attak néven. De a támadás, az össztűz nem a fellépőket érte, hanem megint csak a demokráciát. Azt láthatjuk, hogy egy látszólag törvényes intézmény hogyan terjeszkedik túl tényleges hatáskörén és hogyan áll be az aktuális hatalom szolgálatába. Ebben a mondatban egyébként, remélem, az aktuálison van a hangsúly.

 

Szerző
Németh Péter