Előfizetés

Ámokfutás Fort Hoodban

Publikálás dátuma
2014.04.04. 07:32
Mark A. Milley amerikai tábornok Fort Hoodban ismertette a lövöldözés részleteit FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/DREW ANTHONY SMITH
Iraki háborús veterán lövöldözött az Egyesült Államokban, a Texas állambeli Fort Hood-i katonai bázison. Három embert megölt, s 16-ot megsebesített. Végül magával is végzett. A férfi depresszió miatt orvosi kezelés alatt állt.

Egy katona tüzet nyitott társaira helyi idő szerint szerda délután négy órakor a Fort Hood katonai támaszponton, hárman életüket vesztették, s 16-an megsérültek, számolt be tegnap a történtekről a CNN amerikai hírtelevízió. Végül a 34 éves férfi magával is végzett.

Michael McCaul texasi képviselő, a képviselőház nemzetbiztonsági bizottságának elnöke helyszíni sajtótájékoztatóján közölte, vita tört ki katonák között, így kezdődött a lövöldözés. Az elkövető, Ivan Lopez 2011-es, négy hónapig tartó iraki bevetése óta súlyos pszichés problémákkal küzdött, mondta el Mark A. Milley tábornok Fort Hoodban. Az eset körülményeit - Lopez indítékait, s hogy ismerte-e áldozatait - még vizsgálják a hatóságok.

Lopez viszonylag újnak számított a bázison, februárban érkezett Fort Hoodba. Nős volt, feleségével és kislányával a lövöldözés előtt egy héttel költözött új lakásukba Killeenben. A lövöldözést nemrégiben vásárolt magánfegyverével hajtotta végre. Besétált a bázis orvosi épületébe, tüzet nyitott, egy autóból, majd a logisztikai központban adott le lövéseket.

Akkor hagyta abba a lövöldözést, amikor szembeszállt vele a katonai rendőrség egy "hősies" női tagja. A merénylő ekkor a fejéhez szegezte Smith&Wesson típusú félautomata fegyverét, s meghúzta a ravaszt. Összes áldozata amerikai katona volt.

“Félő, hogy az áldozatok száma tovább nő. Három sérült állapota ugyanis kritikus” - közölte a Scott & White Memorial Kórház tiszti főorvosa, Glen Couchman. Az intézményben nyolc súlyos sérültet kezelnek. A többi sérültet a Darnall Medical Centerbe szállították.

Az ámokfutásról értesítették a támaszponton tartózkodó, nagyrészt fegyvertelen katonákat, egyben arra utasították őket, keressenek biztonságos helyet, zárják be ajtajukat. Az incidens 15-20 percig tartott, ezt követően több mint egy órára lezárták a bázist, a katonák csak később térhettek haza családjukhoz.

A bázis kisváros nagyságú, 45 414 katona és 8900 polgári személy szolgál területén. A világ legnagyobb katonai bázisai közé tartozik. 214 hektáron terül el. Két divízió szolgál itt, sokan hozzátartozóikkal élnek itt.

Lopez felesége a híreket látva, sírva rohant ki a bejárat elé, mondta el szomszédjuk, Xanderia Morris. “Próbáltam megnyugtatni, de nagyon aggódott, egész nap nem tudta elérni férjét” - mondta. Mikor kiderült, ki az elkövető, a feleség “hisztérikussá” vált. Az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) tisztje szerint a nő együttműködő volt, mikor érte mentek.

A lövöldözés ugyanazon bázison történt, ahol Nidal Malik Hasan őrnagy 2009. november 5-én 13 katonatársát ölte meg, 32 személyt pedig megsebesített. A korábban pszichiáterként dolgozó férfi tüzet nyitott Afganisztánból és Irakból hazatért katonatársaira. Ez volt a legtöbb halálos áldozattal járó tömeggyilkosság, amelyet katonai támaszponton valaha elkövettek. A palesztin származású merénylőt tavaly halálra ítélték.

A mostani lövöldözés körülményei eltértek a négy évvel ezelőtti merényletétől. Ugyan Michael McCaul képviselő korábban úgy nyilatkozott, a közelmúlt eseményeiből arra lehet következtetni: Fort Food a dzsihadisták potenciális célpontjává válhat, a hírszerző szolgálatok Lopez környezetének vizsgálata alapján kizárták, hogy a férfinak terrorista kapcsolatai lettek volna.Mark A. Milley tábornok is kizárta a terrorizmus lehetőségét.

Barack Obama elnök megrendülését fejezte ki az eset kapcsán, s mint mondta, az eset újra felrántotta a 2009-es lövöldözés okozta sebeket. Ígéretet tett arra, hogy részletesen utánajárnak, mi vezetett az újabb véres akcióhoz. Egyben együttérzését fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak. Chuck Hagel amerikai védelmi miniszter szörnyű tragédiáról tett említést.

Kiiratkozás a civilizált Európából

Publikálás dátuma
2014.04.04. 07:00
Helmut Kohl a múlt század egyik legjelentősebb európai politikusa FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/SEAN GALLUP
Március 18-án egy Orbán Viktor miniszterelnökhöz címzett, Helmut Kohl aláírású levelet tett közzé a Miniszterelnökség. A szerző "teljes támogatásáról" biztosítja Orbánt és a Fideszt, a vasárnapi választások alkalmából. A levél tartalma, stílusa, az aláíró személye, azóta számos találgatásra adott okot.

A ma 83 éves Helmut Kohl a múlt század egyik legjelentősebb európai politikusa. 2002-ig tizenhat éven át volt Németország kancellárja. Nevéhez fűződik a két Németország újraegyesítése. Jelentős szerepe volt az Európai Unió életre hívásában, a kontinens évszázadok óta ellenséges viszonyban álló országainak kibékítésében, a nacionalizmus háttérbe szorításában. 2008-ban agyvérzést szenvedett.

Lábai megbénultak, beszédzavarai vannak, nem tud összefüggő mondatokat kimondani. Harmincnégy évvel fiatalabb felesége ápolja, aki egykori tekintélyének megőrzése érdekében teljesen elzárja a külvilágtól. Még első házasságából származó két fiával sem hagyja érintkezni.

Kohl utoljára két évvel ezelőtt, kerekesszékben jelent meg a nyilvánosság előtt. Pártja, a CDU fogadást adott számára első kancellárrá választása harmincadik évfordulója lakalmából. A laudációt rövid, nagyrészt érthetetlen beszédben köszönte meg.

Rossz egészségi állapotával, kommunikációs zavaraival magyarázható az a kétely, amelyet a most közzétett, az ő nevéhez kötött írás váltott ki. Mindenek előtt meglepő a németül és magyarul nyilvánosságra hozott szöveg stílusa, amely "Kedves Viktor, Kedves Barátom!" megszólítással kezdődik.

Az aláíró végig tegezi a címzettet. Aki évtizedek óta Németországban él, tudja, hogy ott a tegeződés - ellentétben a balkáni, vagy akár magyar gyakorlattal - szűk családi, baráti körre, esetleg szoros munkatársai viszonyra korlátozódik. Nagyon ritka, hogy vezető politikusok tegeződnek. Különösen Helmut Kohl esetében lenne ez feltűnő, hiszen őt, politikusként is merev, tartózkodó egyéniségként tartottak számon.

Ugyancsak különös, hogy a Helmut Kohl aláírású szerző "Kedves Barátom"-nak szólítja Orbánt. A magyar miniszterelnök 32 évvel fiatalabb a volt német kancellárnál. A barátomnak nevezés elvben lehet udvarias gesztus, de a kettőjük viszonyát nem fejezheti ki. Kormányfői minőségben soha nem találkoztak. Kohl 1998-ban fejezte be tizenhat éves kancellárságát.

Abban az évben, amikor Orbán első miniszterelnöki periódusa kezdődött. Későbbi személyes találkozásukról egy feljegyzést találtam Orbán honlapján 2002 áprilisából, amely szerint Győrben találkoztak egy választási gyűlésen. Kohl ekkor már teljesen visszavonult a politikai életből. 

Ennyi személyes ismeretség - Kohl zárkózott modora ismeretében - nem indokolja a "Kedves Barátom" megszólítást tizenkét évvel később, egy több mint három évtizeddel fiatalabb személy esetében. 

A szerző szerint "országod az elmúlt években kormányzásod alatt gazdaságilag is örvendetes fejlődésbe kezdett". A mondat azt jelenti, hogy Kohl figyelemmel kísérte az elmúlt évek gazdasági és politikai eseményeit Magyarországon. Mi is történt az elmúlt négy évben, amit Kohl állítólag örvendetes fejlődésnek minősít? Orbán politikája egyre inkább eltávolodott az Európai Unióétól. Az EU-t azzal vádolja, gyarmatosítani akarja Magyarországot.

Az európai közösség gazdaságpolitikáját, a magyar érdekeket alantasnak minősítő Habsburgok, és a kommunista KGST gazdaságpolitikájához hasonlítja. Kijelentette, hogy mi keleti nép vagyunk, elfordul a nyugattól, és kelet felé nyit. Évtizedekre kiszolgáltatja a magyar energiaellátást, a Krímet éppen annektáló Oroszországnak. Belpolitikában az a nacionalista, soviniszta politikát folytatja, amely évszázadok óta nem csak Magyarország, hanem egész Európa rákfenéje volt.

Elképzelhetetlen, hogy az ízig-vérig európai gondolkodású Kohl erre mondja: "az irányt követni kell". Azt gondolom, hogy a múlt század egyik legnagyobb európai politikusa nem csak sajnálatos egészségi állapota miatt nem írhatott ilyen levelet, hanem azért sem, mert annak tartalma, mondanivalója szöges ellentétben áll egész életében képviselt politikai és világnézeti felfogásával.

De ha nem a volt német kancellár, akkor ki írhatta nevében ezt a levelet? Volt, aki feltételezte, hogy Helmut Kohlt a világtól elszigetelő, nagy államférfiúi múltját így védeni akaró felesége áll a levél mögött. Mások feltételezik, hogy a CDU közeli Konrad Adenauer Alapítvány budapesti szekciójának Fidesszel jó kapcsolatban lévő munkatársai között kell keresni az elkövetőt.

Egyik feltételezésre sincs bizonyíték, így rágalomnak minősíthetőek. A CDU sajtóosztálya semmit nem tud a levélről, az érdeklődőket a családhoz irányítják. Kohl felesége újságírók számára elérhetetlen. A német sajtóban nem találkoztam még az állítólagos levél hírével sem.

Akkor ki? Közelítsük meg a problémát a klasszikus kérdéssel: Cui bono? Kinek használ a levél? Kétségtelenül Orbán Viktor választási esélyeit támogatja, ami természetesen nem jelenti, hogy ő a szerzője. De miután a Miniszterelnöki Hivatal tette közzé, kiindulhatunk abból, hogy tudott róla. Nem utasította vissza, mint otromba csalást.

De azt nem lehet kizárni, hogy a Fideszben, esetleg Orbán környezetében kell keresni a szerzőt. Erre utal az állítólagos levél szóhasználata is, hogy az Orbán által megkezdett "irányt kell követni". Sokaknak eszébe juttatja a "békemenet" egyik táblára írt jelszavát, hogy "Jó az irány kapitány!"

De bárki legyen is a szerző, egy 83 éves, beteg, tiltakozni már képtelen ember nevét írni egy ilyen szöveg alá, több mint személyi jogainak megsértése, több mint közbűntényes csalás. Ez már olyan erkölcsi vétség, amelynek elkövetője, vagy a cselekmény mögött álló személy, kiiratkozott a civilizált, demokratikus Európa társadalmaiból. Alulmúlhatatlan.

A király állt a csendőrpuccs mögött?

Publikálás dátuma
2014.04.04. 04:33
Forrás: Facebook
Súlyos árnyék vetül I. János Károlyra, aki 1975-ben foglalta el a spanyol trónt. Pilar Urano spanyol újságírónő - írónő A nagy emlékezetkiesés: amit Suárez elfelejtett és amire a király nem akar emlékezni című könyve felér egy atombombával – véli a spanyol sajtó.

A könyvből a jobboldali liberális El Mundo című spanyol lap közölt részleteket.

 A negyvenes éveiben járó Urano, pártállása szerint konzervatív, az Opus Dei tagja és a március 23-án elhunyt Adolfo Suárez néhai kormányfő volt barátja, nem kevesebbet állít könyvében, mint hogy 1980 és l98l között a király   “kormánycsínyt” szervezett az akkori centrista miniszterelnök, Suárez ellen, hogy helyébe ültesse saját jelöltjét, Alfonso Armada tábornokot, aki 17 évig volt a királyi kabinet vezetője.

A terv szerint a tábornoknak minden párt / kivéve a kommunista/ támogatásával kellett volna vezetni egy nemzeti egységkormányt, amelynek tagja lett volna még a szocialista Felipe González is. Suárez azonban egy váratlan húzással lemondott és az uralkodó talált egy jobb jelöltet Leopoldo Calvo-Sotelo személyében. Ám Armada ragaszkodott a beígért pozícióhoz és Antonio Tejero csendőralezredes közreműködésével puccsot hajtott végre 1981 február 23-án. Tejero 18 óra hosszat tartotta fogva a parlamentet és a király csak akkor lépett közbe, hogy megállítsa. János Károly akkori fellépését, kemény, hadsereg-főparancsnoki minőségében mondott tv-beszédét úgy értékelték, mint a király megingathatatlan kiállását a spanyol demokratikus folyamat mellett. Ez lett az egyik pillére I. János Károly máig tartó nagy népszerűségének, hiszen ő nemcsak azzal írta be magát a történelembe, hogy végrehajtotta a 36 évig tartó Franco-rezsim felszámolását és megteremtette a nemzeti megbékélés alapjait, hanem meg is védte azt.

 A “kormánypuccs” azonban sikerült.  Urbano, a tényfeltáró újságírás jeles alakja, a könyv megírása előtt az ügy számos szereplőjével készített interjút, információinak hitelességében nehéz kételkedni. „A király mentett meg bennünket végső soron az államcsínytől, amelyet maga indított el, mert nem a puccsot akarta, hanem annak eredményét” - idéz a lap a könyvből.

A helyzet Spanyolországban 1981 elején drámai volt. A baszk terroristái naponta követtek el atrocitásokat, a gazdaság válságban volt, a Franco után nosztalgiázó tábornokok kardjaikat élezték, Washington nyomást gyakorolt az országra, hogy lépjen be a NATO-ba. Suárez viszont az el nem kötelezettek mozgalma mellett állt. A király nem tudta, hogyan állítsa félre a miniszterelnököt. ”Politikailag nem tudta, mivel az uralkodó a Franco utáni, 1978-as alkotmány értelmében uralkodik, de nem kormányoz és a parlamentet sem tudja feloszlatni.”

 Az 1980-ban elindított Armada-operáció során a király többször találkozott a tábornokkal, aki informálta az általa tervezett kormány összetételéről és hangsúlyozta, hogy egy általa vezetett végrehajtó hatalommal el lehet kerülni egy katonai puccsot.

 Suarez azonban nem volt hajlandó lemondani, még azután sem, hogy, amikor 81 januárjában öt francoista tábornok kereste fel ezzel a nyomatékos kéréssel és arra a kérdésére, hogy milyen okból mondana le, egyikük pisztolyt szegezve rá megkérdezte”: Ez elég ok?” Suárezt az sem puhította meg, hogy a király is egyértelműen fogalmazott: „Kettőnk közül az egyik felesleges és megérted,hogy én egyáltalán nem gondolok arra, hogy lemondjak.”

A király közben szervezett egy bizalmatlansági indítványt, de egyes barátai azt tanácsolták neki, hogy inkább találjon egy másik, jobb jelöltet kedvenc Armadája helyett és javasolták Calvo-Sotelót,  Spanyolország Nato-tagságának hívét.

Suárez előrehozott választásokat akart, de a király közölte vele, hogy nem írja alá a feloszlatást / ezt törvényesen nem is tehette meg/.  Suárez azonban olyan kártyát húzott, amely mindenkit meglepett. Január 29-án egy tévébeszédben lemondott, de rögtön a puccs után véleményt változtatott és maradni akart. A király azonban nyersen közölte vele: “ Nem fogsz semmilyen kormányt alakítani. Politikailag halott vagy. Ne vond vissza a lemondásodat, ne próbálj visszajönni. Tudnod kell kimondani történeted utolsó szavát.”

Az újságírónő szerint János Károly február 10-én ejtette az Armada-hadműveletet. Ez 13 nappal Tejero akciója előtt volt. Miért következett be mégis a puccs? “Az uralkodó nem akarta már a tábornokot, aki viszont nem akart félreállni és Tejerót használta fel.” Hogy valami készülőben volt, azt Urbano a következőkkel is érzékelteti:” A király gyermekei február 23-án nem mentek iskolába, ahogy nem mentek a Torrejónban állomásozó amerikai katonák gyermekei sem. És ki tudja, igaz-e, a király felhívta aznap Barbara Rey színésznőt,, aki állítólag a szeretője volt, hogy figyelmeztesse, ne küldje aznap iskolába a gyermekeit, mert valami történhet.”

 Ezek a vádak bombaként hatnak a monarchiára, amelyet már alaposan megtépáztak a király vejének‚ Inaki Urdangarinnak a pénzügyi botrányai. Az újságírónő tudatában van annak, hogy mit fedett fel ás előre védekezik:” Én nem vádolok. Én nyomozok és informálok történelmi tényekről, amelyek ránk tartoznak, amelyeket megváltoztattak, illetve rosszul hitelesítettek. Az újságíróknak nemcsak történeteket, hanem igaz történeteket kell elmondaniuk.” A könyv új fényben tünteti fel Alexander Haig egy furcsa és sokat mondó mondatát. Kommentálva a puccsot, amely tiltakozást és elítélést váltott ki az egész világon, a NATO európai haderőinek főparancsnoka csak ennyit mondott: „Ez spanyol belügy”.

 A hét elején I. János Károly és az egész királyi család jelen volt Adolfo Suárez gyászszertartásán a madridi Almudena katedrálisban.