Fodor János: Szólhat még a Pacsirta

A politika ma olyan, mint a szerelem: aki érzelmileg elkötelezett, annak nem kérdés, kire szavaz, de egy szerelmes embernek senki nem tudja megmagyarázni, hogy a szíve választottja ronda - mondja a Pacsirta Rádió ötletgazdája, Fodor János újságíró. A választási részvételre buzdító rádió, nem egészen egy héttel a voksolás után, április 12-én elhallgat, mint Fodor mondja, fog dolgozni a folytatásért, de egyelőre most vége. Az eltelt több mint két hónap így is abszolút sikernek nevezhető, ami a munkát ingyen vállaló, így erőn felül teljesítő munkatársaiknak, és a több mint 400 megszólalónak egyaránt köszönhető. A közszolgálatiság azonban nem tartható el piaci alapon, különösen nem, ha egy internetes rádióról van szó.

- A választások után egy héttel, április 12-én elhallgat a Pacsirta. Teljesen biztos?

- Egyáltalán nem kell elhallgatnia. De eleve így indultunk neki. Tavaly nyár végén egy határozott idejű projektre kértem fel a kollégákat, hogy mutassuk meg, igenis lehet közszolgálati műsort készíteni, szükség van arra, hogy árnyaltabb képet kaphassanak a választók a magyar valóságról. Ezt a vállalást, úgy gondolom, nagyobb hibák nélkül, professzionálisan és magas szakmai színvonalon teljesítettük, és abszolút siker is, ami eddig történt. De mindannyian ingyen vállalták, vállaltuk ezt a munkát, nem csak azok a műsorkészítők, akik olykor csak heti egy adást csinálnak, de azok a munkatársak is, akik napi 10 órát dolgoznak a rádióban, mindennap. A február 1-jei indulás óta több százan - a mostani állás szerint 468-an - szólaltak meg a műsorokban, a magyar értelmiség színe-java, 89 munkatárs adott bele mindent, miközben ők is tudják, hogy a véleménynek nyilvánosságot adni ma nem veszélytelen. Ezért is, nagyon büszkék vagyunk mindenkire, akik vállalták, hogy dolgoznak vagy megszólalnak a rádióban.

- De ha minden adott volna, megfelelő anyagi feltételek mellett, látna esélyt a folytatásra?

- Az itt dolgozók jelentős részének ez az élete, és az együtt töltött idő alatt kiderült, hogy mindez akár egy új közszolgálati rádió alapjait is jelenthetné. Így persze. Ám ehhez gazdasági, nem utolsó sorban politikai akarat is kell. A közszolgálat nem tartható el piaci alapon, és nem várható el az sem, hogy emberek egyfolytában, gyakorlatilag önmaguk elemi érdekei ellen is dolgozzanak. Van a munkatársaink között, aki amúgy motoros futárként dolgozik, van, aki közmunkásként, van, aki a nyugdíjából próbálja fenntartani magát, de olyan is, akinek a bérletére, hogy be tudjon jönni a szerkesztőségbe, mi adunk pénzt. Ez így viszont nem folytatható. Még akkor sem, ha a kollégák és én is elkezdtünk érzelmileg kötődni a rádióhoz. Ráadásul az internetes rádiózásnak Magyarországon nincs hagyománya, és sokba is kerül. Ha persze működne az előfizetéses rendszer, más lenne a helyzet, vagy lenne erős mecenatúra - én ennek elérésére fogok erőfeszítéseket tenni. De majd ha elérünk a hídhoz, eldöntjük, hogy átmenjünk-e rajta, én most nem látom ezt a hidat. Egyelőre tehát most bezárunk, és adunk magunknak valamennyi időt, hogy akár ősztől, ha a körülmények adottak, esetleg folytassuk.

- Annyi látható, hogy stabil hallgató bázis alakult ki, de milyenek a hallgatottsági mutatók? Egyre többen akadtak rá a rádióra?

- Egy fillérünk sem volt a reklámra, úgyhogy én egyszerűen ámulok és bámulok, hogy végül igen, hihetetlen jó eredményeket értünk el. Ebben a Facebook is sokat segített. De kicsit olyan ez, mint egy tanárnak, ha az osztályból csak tízen figyelnek rá, már akkor is elért valamit. A legtöbben egyébként talán a Gyurcsány Ferenccel készült műsorunkat hallgatták, ami meg is lepett, mert még a nyitónapon volt olyan magas a hallgatottság.

Szilágy János és Fodor János FOTÓ: Pacsirta Rádió

- Még a pacsirtaradio.hu-n elérhetők az adások, de ez a megszűnés után is így lesz?

- Igen, egy ideig még karban tartjuk az oldalt, a hangtárban minden megtalálható.

- A rádió eredeti célja az volt, hogy minél több embert a szavazásra buzdítsanak. Ez mennyire sikerült? Volt hallgató, aki tépelődött, de a rádió lökést adott neki arra, hogy mégis elmenjen?

- Nagyon tudatosan nem egy interaktív rádiót akartunk, így ilyen visszajelzésekről nem tudok beszámolni. Nyilván a mi hallgatóink döntő többsége elkötelezett valamely oldal mellett, ezzel együtt úgy gondoltuk, nem tudunk valamely párt mögé besorolni. Persze eközben határozott véleményünk van arról, hogy így nem mehetnek tovább a dolgok Magyarországon, és ezt sokan így gondolják. De sosem mondtuk meg a hallgatóknak, kire szavazzanak. Azt igen, hogy kire ne. Mert egy normális sajtóterméknek mindig ellenzékinek kell lennie. Reményeim szerint az ingadozók, akiknél a tények és az észérvek számítanak, az eddigi passzivitásukból kimozdulhattak, ha minket hallgattak.

- Látják már a választásnapi programjukat?

- Nálunk a hétvége alapvetően lazább, szórakoztatóbb programoké, de természetesen 18 órától lesz választási műsor is, követni fogjuk az eseményeket. Szakmai szempontból a másnap, illetve kedd, ami izgalmasabb lesz, akkor még abszolút nagyüzemben értékeljük majd az eredményeket. És főként azt, hogy mi vár ránk a következő négy évben. Még folyik a stáb összerakása, de a 7-i esti programban már biztos Hankiss Elemér és Csepeli György részvétele is. Azután szerdától péntekig ismétléseket sugárzunk, a legnépszerűbb adásainkból, szombaton pedig már búcsúzunk; minden egyes műsort készítő kolléga bent lesz reggel 9-től, egészen 18 óráig, a Pacsirta akkor elhallgat.

- Lehet-e csodára számítani április 6-án?

- Csodák nincsenek, úgyhogy semmiképp. Kérdés, hogy ma mi számít nem-csodának. Most nagyon nehéz felmérni, hogy az emberek jelentős része hajlandó-e egyáltalán elmenni szavazni. Aki érzelmileg kötődik egy oldalhoz, annál ez nem kérdés. Mint a szerelemben, egy szerelmes férfinek senki nem tudja elmagyarázni, hogy a szíve választottja ronda. Az a nő a szerelmes férfinek mindig szép, és ez így is van jól. A nagy kérdés, hogy akik nem szerelmesek, azok hajlandók-e elmenni szavazni.