Fel kéne szabadulni már!

Ismerek sok olyan kortársamat, és nálam fiatalabbakat, akik annak idején a Felszab’-on gengeltek, és ma is úgy hívják a Ferenciek terét. Ismerek olyan dunántúli falut, ahol tíz évvel ezelőtt meg akarták szavaztatni, hogy az Április 4 utca nevét megváltoztassák, de a helyiek ragaszkodtak a régi névhez.

Április 4, akár tetszik, akár nem, akár ünnepeljük, akár nem, a náci hadsereg és a nyilas hordák alóli felszabadulás napja 69 éve. Erre figyelmeztetett a Magyar Antifasiszták és Ellenállók Szövetsége, amikor csütörtökön este megemlékezést hívott össze a Gellért-hegyen, a Szabadság-szobornál.

„Együtt a szélsőjobb ellen.” „Jobbik = Fidesz: Ne szavazz a gyűlöletre.” No pasarán”. „Mi vagyunk a többség”. Néhány tucatnyi magyar, akikhez az eseményre érkezett lengyelek, görögök, franciák, németek csatlakoztak, sőt, a helyszínen voltak olyan japán turisták, akik elfogadtak a szervezőktől egy-egy magyar zászlót és fáklyát.

A tüntetés életre hívói emlékeztettek minket arra, hogy az ő békemenetük volt az első, 2011-ben, ugyancsak a Felszabadulás ünnepén, amit aztán „jó anyagi háttérrel rendelkező erők” kisajátítottak maguknak. Hirschler Tamás, az Antifasiszta Liga elnöke felidézte, hogy 18 ezer szovjet katona vesztette életét csak Budapesten, hogy „elsöpörje a szittya förgeteget”, és bár a Szabadság-szobor tövéből hiányzik a szovjet harcos, emléke nem feledhető. Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke az 1968. április 4-én meggyilkolt Martin Luther Kinggel szólt: „Egy hegycsúcson voltam és láttam az ígéret földjét” és hozzátette: az „Ígéret földje egy boldog, igazságos, szabad, demokratikus köztársaság”. Felháborítónak nevezte, hogy a Fidesz-alaptörvénybe nem került bele a felszabadulás emléke, miként azt is, hogy több ismerőse, köztük pedagógusok, önkormányzati dolgozók, nem mertek eljönni erre a megmozdulásra, mert félnek. „A választás az új fasizmus ellen is szól. Antifasisztának lenni nem jobb, vagy baloldaliság, hanem humanizmus kérdése” – mondta a MEASZ elnöke. Egy lengyel vendég úgy vélekedett, hogy „csak az igazi baloldal képes felébreszteni a magyarokat abból a hipnózisból, amelyben jelenleg élnek.”

A megemlékezés második részében a miskolci Romano Teatro műsorát láthattuk a szegénység, a kirekesztés ellen szóltak hol tréfás-ironikus formában, hol pedig komolyabban. A közönséget legjobban az olasz partizándal, a Bella Ciao átirata és Leonard Cohen himnusza, a Halleluja hatotta meg, mindkettőt együtt énekelték a művészekkel a leszálló éjszakában.

Hanti Vilmos reményének adott hangot, hogy jövőre már nem fognak elférni a megemlékező antifasiszták a Szabadság-szobor alatt. Remélhetően az is eljön majd, akinek az idén még félnie kellett.