Közvetlenségével, elbűvölő személyiségével, könnyen befogadható, mégis roppant igényes dalaival, s természetesen elsősorban összetéveszthetetlen hangjával azonnal a budapesti közönség szívébe lopta magát. Virtuózan kísérte magát zongorán, gitáron, de hangszeres kíséret nélkül is megcsodálhattuk hangját.
Erwin Schrott a Vígszínházban lépett fel. A Rojotango live című esten Astor Piazzolla és Pablo Ziegler tangóit, valamint argentin és brazil népdalokat kínált az uruguayi születésű művész, és együttese, a The Rojotango Ensemble. A kiváló operaénekes nemcsak éneket, hanem rengeteget beszélt is a színpadon, s, hogy mondandóját mindeni értse, még tolmácsot is igénybe vett.
Korábban arra kérte például a közönséget, hogy az autizmussal élők világnapja tiszteletére viseljenek kék szalagot, vagy kék ruhadarabot. Mindezt annyira fesztelenül, elegánsan és magával ragadóan tette, hogy ezek a percek is épp annyira élvezetesek voltak, mint amikor sötét, fantasztikus árnyalatokra képes énekhangját hallhattuk.
Néhány szám erejéig a színpadra lépett Lidia Baich hegedűművész is, de az igazi világszám az volt, amikor Claudio Constantini az együttes harmonikása úgy adta elő saját friss szerzeményét, hogy egyik kezével zongorázott, a másikkal pedig harmonika-szerű hangszerén játszott.
Dulce Pontes a világhírű portugál énekesnő és dalszerző Müpában tartott koncertjén bizonyította, hogy gyakorlatilag minden műfajban otthonos. De leginkább a fado műfajában lefegyverző.
