Előfizetés

Abnormálisan félnek az emberek

Publikálás dátuma
2014.04.07. 07:12
Sokan tanácstalanul keresték az átrajzolt szavazókerületekben saját megváltozott helyszínű szavazókörüket. Fotó: K2 Press/Népsza
Talán soha ilyen nehéz dolga nem volt riportereinknek, akik vasárnap a szavazófülkékből kijövő választókat faggatták. Kérdéseikre leginkább rémült tekintetekkel és megszaporázott léptekkel feleltek. Akadtak azért, akik vállalták mondandójukat. Ők elmondták, miért tartották fontosnak, hogy szavazzanak: lehet, hogy az ő voksukon fog múlni az eredmény.

A kinyújtott kéz nem egyszer és nem kétszer ott marad a levegőben, amikor egy belvárosi szavazókörzet előtt bemutatkozom, és azt is megmondom honnan jöttem, miért akarok szóba elegyedni az állampolgári jogukat gyakorlókkal. De az se ritka, hogy még nem is mondok semmit, csak közeledem, és már a megszaporázott léptek, a felvett nyúlcipő a reakció.

Van, aki azt állítja, nagyon siet, és van aki kötélnek áll, aztán, amikor egy magnót veszek elő, megkérdezi, miért kell ezt felvenni. Amikor elteszem a magnót, és azt felelem, papírt, tollat előhúzva, hogy írhatom is a diskurzusunkat, az illető középkorú úr mégsem mond semmit, és megint következnek a megszaporázott léptek. Többször készítettem már választások idején riportot, de ilyen rossz a szóba nem állók, a láthatóan zsigerileg megrémülők, akár egész testükben összerándulók aránya még nem volt. Érezhetően abnormálisan félnek az emberek.

Igazoljam magam

Aztán akadnak, akik vállalják mondandójukat. Anya és fia például magától értetődő természetességgel beszélnek. Elmondják, mindenképp fontosnak tartották, hogy szavazzanak, mert lehet, hogy az ő voksukon fog múlni az eredmény. A férfi úgy véli, hogy a sorsunkról nekünk kell dönteni. És reméli, ezt rajtuk kívül sokan így gondolják. Az édesanya azt mondja, neki már úgy sincs sok hátra. A fia rávágja, hogy még legyen sok. És hogy mindenképp érdemes beleszólni abba, kik képviseljenek bennünket.

Egy úr azt mondja, nagyon is fontosnak tartotta, hogy szavazni jöjjön, mert így bele tud szólni az ország ügyeibe, hogy ki kormányozzon minket. Arra a kérdésre, tetszett-e neki ami az elmúlt négy évben történt, a válasz: "Hát nézze, melyiknél nincsen hiba? Bármelyik kormánynál vannak hibák. Jót is csinálnak, rosszat is. Nem is tudom, hogy van-e olyan kormány, amelyik tökéletes, mindenkinek megfelelő. Voltak rosszak is az elmúlt időszakban, de többnyire azért mondjuk azt, hogy jó volt, vagy lesz is még, nem tudom."

A következő házaspár azt mondja, ha a Népszavától vagyok, akár nyilatkozhatnak is. Aztán, amire még soha nem volt példa, a férfi azt kéri, igazoljam magam. Előkotrom az újságíró igazolványom. Vizsgálgatja, majd azt tudakolja, hol derül ki ebből, hogy a Népszavánál dolgozom. Hát tényleg nem derül ki, de szerencsére van nálam olyan dokumentum is. "Nehogy már az ellenségnek nyilatkozzunk", mondja megnyugodva. Ezután viszont átszakad a gát és a két emberből szinte abbahagyhatatlan panaszáradat tör elő. A férfi kezdi. "Próbálok úgy fogalmazni, hogy azért ne legyen túl durva. A négy évvel tele volt az ember hócipője. A stadionépítéstől, a rokkantnyugdíj elvételtől lelkesedünk", fejtegeti ironikus hangsúllyal. A feleség hozzáfűzi, hogy "az adóval, ugye az amúgy is gazdagok jártak jól.

Én közmunkás vagyok például, 50 ezer forintért söpröm az utcát. Most éppen betegállományban vagyok, mert levegőt alig kapok a rengeteg portól, de ez a sok bunkót ott bent nem érdekli." A férfi azzal folytatja, hogy "még van munkahelyem, olyan helyen, ahol teljesen fideszes a vezérkar. Egyébként a közszférához tartozó cég. A csőd szélén áll, viszont megy a hurráoptimizmus, hogy Magyarország jobban teljesít. Az összes főnököt lecserélték. Azóta természetesen a 200 ezer forintot keresők létszáma föl van duzzasztva, míg a többség - én, vagy a többiek - 80-120 ezer forint körül keresünk. Egy fillér béremelést nem kaptunk, de már az előző kormány idején is, 2008 óta be volt fagyasztva a bérünk.

De ígérgettek, és aztán még a cafetériát is elvették, úgyhogy nem csoda, hogy az ember eljön ide, és kifejezi a háláját." Az asszony azt mondja, hogy "én utcaseprőként nagyon sok mindent hallok az utcán, és annyit szidják a Fideszt, hogy nem is hiszi el." Rég kikapcsolom a magnót, de még akkor is, újabb és újabb dolgok jutnak eszükbe, abbahagyhatatlanul mondják a magukét, ahogy feltehetően nem kevesen, csak jelentős részük megkukul az ijedtségtől, ha ezt a véleményét a nyilvánosság előtt is vállalnia kellene.

Ötszáz méteres sor

A főváros XIII. kerülete a rendszerváltás óta a szocialisták erős bástyája. A polgármester és a két parlamenti képviselő is baloldali politikus, bár az új választási szisztémában a kerületnek már csak egy országygyűlési képviselője lesz. A Tomori utca 2. alatt található a 85-ös számú szavazókör, egy általános iskolában, a Rákos-pataktól északra, nem messze a Váci úttól, parkos, 60-as években épült emeletes házakkal ölelve.

Egy negyvenes, energikus, gyorsbeszédű férfi mintha egy óvodás csoportot kísérne. "Nem titok, én a Fideszre szavaztam. Mint látható hét gyernmekünk van, kilenc szájat kell rendszeresen etetni. Ha nem ez a családi jellegű adórendszer lenne, ami most van, nem tudnánk megélni. Bár, ha kétszer ennyit keresnék is lenne helye a pénznek, és majd' milliós folyószámla tartozást görgetek hónapról-hónapra magam előtt. De ha újrakezdeném is bevállalnánk a hét gyereket, másrészt hálás vagyok a mostani kormánynak, hogy több pénz marad nálunk".

Egy harmincas, amolyan töltött galamb típusú mosolygós hölgy, gondolom a férfiaktól megszokott gyakori leszólítások miatt nem akar megállni, de amikor meggyőzöm, hogy nem randira akarom invitálni, megtorpan és meghallgat. "Úgy fogalmazza meg, ahogy magának tetszik, de nagyon szeretném, ha ez a mostani kormány eltakarodna. Azt gondolom, hogy az egyetlen olyan ellnzéki párt, amely képes lehet legyőzni őket, az az MSZP, ezért én rájuk voksoltam. Miért? Mert köszönöm szépen, de nem kérek többet Horthyból. Elegem van a gyűlöletből, a megosztásból, a szélsőjobboldali nézetektől való el nem zárkózástól. Másrészt nagyon igazságtalannak tartom az egykulcsos személyi jövedelemadó-rendszert.

Aki egymilliót keres havonta attól miért ugyanannyi százalékot vonnak le, mint aki 100 ezret keres. Ez vicc. Mintha a törvények a millió felett keresők érdekét szolgálnák. Az is kiakaszt, hogy túl sok pénz megy el a vezér hobbijára, a focira. Mintha a befizetett adónkat kénye-kedve szerint használná fel, amire akarja. Ebből elég. Harmadrészt nagyon nem szeretem a narancssárga színt. Irritál. Meg nem is áll jól nekem. Azt gondolom, a rezsicsökkentés is egy nagy kamu, piárfogás. Ha meglátom a közületi számlán, hogy ennyivel kevesebbet kellett fizetnem, hát elönt a méreg. Miközben minden hétköznapi élelmiszer ára folyamatosan emelkedik. Szerintem a BKV-s felújítások is össze lettek csapva, hogy még a választás előtt át lehessen adni őket, hogy minél többet tetszeleghessen a kamerák előtt Orbán."

Az Üteg utca 30. alatt található 65-ös szavazókör előtt dél körül mintegy 500 méteres sor kígyózott. A XIII. kerületben itt voksolhatnak az átjelentkezők. A tízemeletes panelházak árnyékában elhelyezkedő óvoda előtt több embert is megszólítottam, akik megdöbbentek a látványtól, sarkon fordultak és elmentek, mondván: nem fognak órákat sorban állni, inkább nem szavaznak.

Egy húszas évei elején járó egyetemista fiatalember a szokásos bizalmatlansággal mér végig, amikor mondom, ki vagyok és honnan, de legalább szóba áll velem. Ritka öröm ez a sorozatos elhárítások egyhangúságában. Bár állandó lakhelye egy Gödöllő környéki kistelepülésen van, évek óta Angyalföldön él. Négy éve volt első szavazó, a Jobbikra adta voksát, mert meggyőző volt számára a párt radikalizmusa. Azóta kiábrándult belőlük, mert szerinte a parlamentbe jutással elpuhultak. "Sokat gondolkodtam, kire szavazzak, és végül is az LMP-re tettem az X-t. Egyben biztos voltam, hogy a baloldali összefogásra nem voksolnék. A Schiffer András vezette párt számomra hiteles. Az is vonzó volt bennük, hogy kitartottak 2010-ben vallott elveik mellett, holott erős volt a csábítás, hogy betagozódjanak a Bajnai-féle csoportosulásba. Az is az LMP mellett szól, hogy a pártvezérről köztudott, hogy Vasas szurkoló".

Az átjelentkezés "nagyon könnyen ment az interneten keresztül, néhány kattintás elég volt, és pár óra múlva már érkezett is az emailes értesítés, hogy melyik választókörbe mehetek. Bár az egyéni választókerületi jelöltek közül csak az állandó lakhelyem szerintire szavazhatok. De ez a látvány megdöbbentett. Ennyit nekem nem ér meg az egész. Nem fogok 3-4 órát sorba állni, hogy szavazzak. Hazamegyek"- mondja a fiatalember, aki véleményével nincs egyedül. Ám a többség csendesen araszolgatott a Pitypang Óvoda térben és időben távoli bejárata felé.

A felszín és a mély

Kezdjük mondjuk szombattól. Az újságíró afféle felderítő is, márpedig a legfontosabb a terepmunka. Lássuk, mi történik a Lehel piacon, az agórán. Száznál is többen hallgatják az MSZP elnökét, Mesterházy Attilát, aki arra bíztatja a választókat, járuljanak az urnákhoz. Hogy minden technikai akadályt leküzdjenek, még tollakat is kap, aki kér. A szemben felállított jobbikos sátorból "hazaffyas" műdalokkal, ellenszónoklatokkal igyekeznek megzavarni Mesterházyt. Hiába. Frusztrálhatja őket, hogy meglehetősen magányosan álldogálnak asztalkájuk mögött.

Már a Váci út felé menet egyenzubbonyba öltözött DK-s zászlós fiatalok vesznek körül, s megajándékoznak egy kártyanaptárral. Elkísérem őket a mikrobuszukhoz. Közben szóba elegyedünk. Szőke lány meséli, hogy egy Fidesz-matricás autóból trágár szavak kíséretében fagylalttal dobták meg. Abban megegyezünk, még mindig jobban járt, mintha Orbán Viktor összes beszédeit vágták volna hozzá.

Vasárnap szűkebb pátriám, Újlipótváros szavazóköreit igyekszem bejárni. Már a választási plakátok is sokatmondóak. A jobbikos jelölt orra alá egy nem túl eredeti Hitler-bajuszt pingált az ismeretlen alkotó. A szakrendelő amúgy méltán köztiszteletben álló sebész főorvosa, a Fidesz képviselőjelöltje megúszta a "Soha többé" felirattal, ami nyilván nem neki, hanem pártjának szól. A kormányváltók plakátját viszont sehol nem jelölték meg. Ám ez csak a felszín. Mit rejt a mély?

A Gárdonyi Géza Általános Iskolában idős emberek, gyakran botokkal felszerelkezve küzdenek az emeletre vezető lépcsőkkel. Többen is tanácstalanul keresik az átrajzolt egyéni választókerületen belül átrendezett szavazókörüket. Bonyolítja a helyzetet, hogy a Gárdonyit összevonták egy másikkal, így két Gárdonyi is van, állítja egy "rendezőnek" tűnő amúgy készséges úr. A Tátra utcai rendelő kissé félhomályos folyósóján és előterében nem könnyű feladat még a jó szeműeknek sem eltalálni a preferált párt karikáját. Márpedig a kora délelőtti órákban főleg idős emberek igyekeznek a szavazókörökbe. Tömeg sehol, legföljebb 4-5 ember várakozik, hogy voksolhasson.

A Hollán utcai zeneiskolában már változik a táj. Több a fiatal és némileg a sorok is megnyúlnak. Az emelet a meglett korúaknak itt is magas. A hangulat mindenhol nyugodt, senki nem türelmetlenkedik. A Herman Ottóról elnevezett általánosban minden eddiginél több a fiatal, megjelennek a babakocsis ifjú szülők is, a sorok kis híján a bejáratig myúlnak és a szavazópolgárok egyre csak jönnek. A kapu előtt beszélgető csoportok. Valaki arról mesél, barátja fia New Yorkban akart szavazni, de közölték vele, hiába kapott értesítést a névjegyzékbe vételről, nem találják: "Good Bye".

A középkorú hölgy szavai némi vihart kavarnak, őszes úr replikázik: "Bezzeg a határon túli magyaroknak az egyház gyűjtötte a levélcsomagokat, láttam az egyik tv-csatorna kolozsvári tudósításában. Ezt lehet?" Tóth Zoltán választási szakértő nincs a közelben, így a kérdés költői marad. Eszembe jut Reykjavikban élő unokahúgom, akinek Oslóba kellett repülnie, hogy szavazhasson. Forrnak az indulatok az igazságtalan megkülönböztetés miatt.

Megőrizve elfogulatlanságomat csöndben a Pozsonyi út felé irányítom lépteimet. A Katona-Pozsonyi sarkán kicsiny, de lelkes szocicsapat áll a vártán, kezembe nyomják kedvenc lapom választási különkiadását, valamint fridzsiderünk leendő díszét, egy mágneses matricát a kerület polgármestere - az MSZP mai képviselője - és helyettese - a vélhetően őt követő országgyűlési képviselő - baráti kézfogását ábrázoló fotóval. Azt mondják, sok az érdeklődő, atrocitás nem történt.

Egy ugrásra a Vígszínháztól, ahol szombat este egy fantasztikus Gogol Revizor-átiratot láthattunk, a Hollán utca sarkán az LMP asztalkája mellett Moldován László, a párt jelöltje és Szél Bernadett társelnök készségesen nyilatkoznak. Moldován realista, úgy véli az MSZP jelöltje nyer, talán a fideszes jelölt is megelőzi, de a jobbikost nem engedi maga elé. "Bent leszünk a parlamentben, csak azt nem tudom még, hogy hányan, de az ország érdeke, hogy erős LMP legyen. Az elmúlt időszakban azt tapasztaltam, hogy nem csak a fővárosban, de vidéken is egyre többen támogatnak minket és a választópolgárok igénylik, hogy olyan kampány legyen, ami arról szól, ki mire kér felhatalmazást" - osztja meg gondolatait az LMP társelnöke.

Talán ez az idő is eljön egyszer - búcsúzunk el egymástól.

Trabantos kampány és kordonbontás

Fazekas Ágnes
Publikálás dátuma
2014.04.07. 07:07
Bajnai Gordon és az elbontott kordon FOTÓ: K 2 PRESS
Két volt miniszterelnök is járta vasárnap a főváros és a környező települések utcáit, hogy voksolásra buzdítsanak. Gyurcsány Ferenc egy Trabanttal ment és az autóra az volt írva: "dudálj, ha Orbánnak mennie kell". Bajnai Gordon többek között a Madách téren is járt, ahol párttársaival együtt lebontotta az önkormányzat által hirtelen építési területnek nyilvánított részen a kordonokat. Riporterünk a két volt kormányfő nyomában járt.  

"Trabanttal szállni élvezet" - énekelte az Andrássy út sarkán Gyurcsány Ferenc, amikor tegnap déltájban kiszállt a DKP rendszámú kormányváltós "csotrogányból". A Demokratikus Koalíció (DK) elnöke vasárnap olyan Trabanttal járta a várost, amelyikre azt írták: "dudálj, ha Orbánnak mennie kell". Az Andrássy út és a Nagymező utca sarkán sokan várták a volt miniszterelnököt, aki bevallotta, hogy az öreg járgány azért már gondot okoz neki. Reggel legalább húsz percig kellett szivatózni, hogy elinduljon, később a Jókai utcában segítőkész emberek tolták be, mert amikor kiszállt, elfelejtette kikapcsolni a világítást. Saját bevallása szerint ennek ellenére szereti ezt az öreg a járgányt, mert kormányváltós.

Gyurcsány az Andrássy út sarkán széles mosollyal mesélte, milyen jót futottak kora reggel a Margitszigeten. Természetesen "kormányváltó futás" volt: Molnár Csabával, a DK ügyvezető elnökhelyettesével, Oláh Lajossal, Erzsébetváros és Terézváros baloldali képviselőjelöltjével, illetve Rogán Antal baloldali kihívójával, Kerék-Bárczy Szabolccsal adták egymásnak a stafétabotot. Oláh lapunk tudósítójának bevallotta, hogy megterhelte ez a futás, mert bár "békeidőben" 6-8 kilométert sem érez meg, mostanában azonban a kampány miatt nem volt ideje edzeni. "Sebaj - mondta - ezt az akadályt is legyőztem, remélem a választáson is győzni fogok" - bíztatta önmagát és a körülötte állókat a képviselőjelölt.

"Reggel a fodrásznál kezdtem, remélem, látják" - fordult később szimpatizánsaihoz a kormányváltók Oláh Lajost népszerűsítő Andrássy úti standjánál a volt miniszterelnök. Gyurcsány tartott attól, hogy ezen a napon fideszes aktivisták járják majd az utcákat és megfélemlítik az embereket, de a belvárosban egyetlen kormánypárti politikust, kampánypultot sem látott. A kormányváltók viszont kint voltak, bár a DK elnöke az urnazárás előtt azt nem tudta megmondani, hány embert tudtak így mozgósítani. De utalt a szakértők véleményére, mely szerint a bizonytalanokat ilyenkor lehet meggyőzni.

Gyurcsány Ferenc és a Trabant FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

Gyurcsány Ferenc és a Trabant FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

A trabantos vasárnap amúgy is jó levezetése a kemény kampánynak - mondta. Gyurcsány azt tervezte, hogy délután öt óráig biztosan kint lesz az utcán és kampányol. A VI. és a VII. kerületből Kerék-Bárczyhoz látogatott az V. kerületbe. Azután akart hazamenni, este 9 óra körül a DK alkalmi kampányközpontjában lesz, onnan pedig Mesterházy Attilához megy, az MSZP Jókai utcai székházába. A volt miniszterelnök lapunknak büszkén újságolta, hogy amikor választani ment, illetve sorban állt a szavazóhelyiség előtt a hagyományosan jobboldalinak számító II. kerületben, annyi bíztatást, kedvességet kapott, mint talán még soha.

A tudósító már a Madách térnél járt, hogy megnézze, állnak-e az Együtt-PM kampánysátrai azon a területen, amelyet szombatra virradóra építkezésre hivatkozva lezártak, amikor Molnár Csaba telefonon jelentkezett, hogy elmondja, a Szondi utcai szavazókörből elzavarták az őt kísérő fotósokat, akik csak azt akarták lefényképezi, ahogy a voksát bedobja az urnába. "Penetráns hangnemben parancsolták ki a fotós kollégákat" - mondta.

A Szabadság téren, ahol kora délután Bajnai Gordon igyekezett még szavazókat gyűjteni Kerék-Bárczy Szabolcsnak, már délelőtt harsogott a kampánydal és a hangosbeszélőn keresztül Mesterházy üzenete: "Szavazzon a demokráciára, szavazzon a kormányváltásra!". A baloldali miniszterelnök-jelölt arra bíztatta az arra járókat, hogy szánják rá azt a fél órát, menjenek el választani és voksoljanak a 17-es listára - az öt kormányváltó párt közös listájára -, mert csak így lehet a kormányt leváltani. Akkor még inkább csak külföldi turisták fényképezték a kampánystandot, akadt, aki a fehér lufik közül is elfogadott egyet. Kerék-Bárczy még másfelé járt, a stábja azonban igyekezett szavazásra buzdítani, akit csak lehetett.

Bajnai délután fáradtan érkezett ehhez a standhoz, mert addigra már több Pest megyei településen, külső kerületben is járt. Az Együtt-PM vezetője reggel, miután leadta a szavazatát, a Madách sétányra ment, hogy az aktivistákkal közösen lebontsa azt a kordont, amit annak ellenére állíttatott fel a VII. kerület, hogy ők szabályosan, időben bejelentették a rendőrségnek: ott kívánják várni a választási eredményeket. Bajnaiék szombaton délutánig adtak határidőt arra, hogy az önkormányzat eltüntesse a kerítést, de mert nem tették, az Együtt-PM aktivistái kényszerültek lebontani.

"Azt szeretném, hogy mindenki értse, most többen kell lennünk, mint négy évvel ezelőtt ahhoz, hogy kormányváltás legyen Magyarországon" - fogalmazott a Szabadság téren a volt miniszterelnök. Azoknak, aki még nem voksoltak, azt üzente, utólag nem lehet reklamálni. "Aki nem megy el, az tartozik a többieknek" - mondta a körülötte állóknak hozzátéve, hogy aki másik pártokra voksol, az is Orbán hatalmon maradását támogatja. Arra kérte a jelenlévőket, értessék meg a környezetükben élőkkel, hogy mindenkire szüksége van a hazának és mindenkinek szüksége van egy élhető hazára.

Bajnai elmondta, hogy napközben több olyan emberrel beszélgetett, aki elutasítja ugyan az Orbán-kormányt, de nem tudta, hogy érdemes-e elmenni választani. Őket vélhetően sikerült meggyőzni, ezért a volt kormányfő szerint érdemes volt az utolsó pillanatig kampányolni.

Trabantos kampány és kordonbontás

Fazekas Ágnes
Publikálás dátuma
2014.04.07. 07:07
Bajnai Gordon és az elbontott kordon FOTÓ: K 2 PRESS
Két volt miniszterelnök is járta vasárnap a főváros és a környező települések utcáit, hogy voksolásra buzdítsanak. Gyurcsány Ferenc egy Trabanttal ment és az autóra az volt írva: "dudálj, ha Orbánnak mennie kell". Bajnai Gordon többek között a Madách téren is járt, ahol párttársaival együtt lebontotta az önkormányzat által hirtelen építési területnek nyilvánított részen a kordonokat. Riporterünk a két volt kormányfő nyomában járt.  

"Trabanttal szállni élvezet" - énekelte az Andrássy út sarkán Gyurcsány Ferenc, amikor tegnap déltájban kiszállt a DKP rendszámú kormányváltós "csotrogányból". A Demokratikus Koalíció (DK) elnöke vasárnap olyan Trabanttal járta a várost, amelyikre azt írták: "dudálj, ha Orbánnak mennie kell". Az Andrássy út és a Nagymező utca sarkán sokan várták a volt miniszterelnököt, aki bevallotta, hogy az öreg járgány azért már gondot okoz neki. Reggel legalább húsz percig kellett szivatózni, hogy elinduljon, később a Jókai utcában segítőkész emberek tolták be, mert amikor kiszállt, elfelejtette kikapcsolni a világítást. Saját bevallása szerint ennek ellenére szereti ezt az öreg a járgányt, mert kormányváltós.

Gyurcsány az Andrássy út sarkán széles mosollyal mesélte, milyen jót futottak kora reggel a Margitszigeten. Természetesen "kormányváltó futás" volt: Molnár Csabával, a DK ügyvezető elnökhelyettesével, Oláh Lajossal, Erzsébetváros és Terézváros baloldali képviselőjelöltjével, illetve Rogán Antal baloldali kihívójával, Kerék-Bárczy Szabolccsal adták egymásnak a stafétabotot. Oláh lapunk tudósítójának bevallotta, hogy megterhelte ez a futás, mert bár "békeidőben" 6-8 kilométert sem érez meg, mostanában azonban a kampány miatt nem volt ideje edzeni. "Sebaj - mondta - ezt az akadályt is legyőztem, remélem a választáson is győzni fogok" - bíztatta önmagát és a körülötte állókat a képviselőjelölt.

"Reggel a fodrásznál kezdtem, remélem, látják" - fordult később szimpatizánsaihoz a kormányváltók Oláh Lajost népszerűsítő Andrássy úti standjánál a volt miniszterelnök. Gyurcsány tartott attól, hogy ezen a napon fideszes aktivisták járják majd az utcákat és megfélemlítik az embereket, de a belvárosban egyetlen kormánypárti politikust, kampánypultot sem látott. A kormányváltók viszont kint voltak, bár a DK elnöke az urnazárás előtt azt nem tudta megmondani, hány embert tudtak így mozgósítani. De utalt a szakértők véleményére, mely szerint a bizonytalanokat ilyenkor lehet meggyőzni.

Gyurcsány Ferenc és a Trabant FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

Gyurcsány Ferenc és a Trabant FOTÓ: VAJDA JÓZSEF

A trabantos vasárnap amúgy is jó levezetése a kemény kampánynak - mondta. Gyurcsány azt tervezte, hogy délután öt óráig biztosan kint lesz az utcán és kampányol. A VI. és a VII. kerületből Kerék-Bárczyhoz látogatott az V. kerületbe. Azután akart hazamenni, este 9 óra körül a DK alkalmi kampányközpontjában lesz, onnan pedig Mesterházy Attilához megy, az MSZP Jókai utcai székházába. A volt miniszterelnök lapunknak büszkén újságolta, hogy amikor választani ment, illetve sorban állt a szavazóhelyiség előtt a hagyományosan jobboldalinak számító II. kerületben, annyi bíztatást, kedvességet kapott, mint talán még soha.

A tudósító már a Madách térnél járt, hogy megnézze, állnak-e az Együtt-PM kampánysátrai azon a területen, amelyet szombatra virradóra építkezésre hivatkozva lezártak, amikor Molnár Csaba telefonon jelentkezett, hogy elmondja, a Szondi utcai szavazókörből elzavarták az őt kísérő fotósokat, akik csak azt akarták lefényképezi, ahogy a voksát bedobja az urnába. "Penetráns hangnemben parancsolták ki a fotós kollégákat" - mondta.

A Szabadság téren, ahol kora délután Bajnai Gordon igyekezett még szavazókat gyűjteni Kerék-Bárczy Szabolcsnak, már délelőtt harsogott a kampánydal és a hangosbeszélőn keresztül Mesterházy üzenete: "Szavazzon a demokráciára, szavazzon a kormányváltásra!". A baloldali miniszterelnök-jelölt arra bíztatta az arra járókat, hogy szánják rá azt a fél órát, menjenek el választani és voksoljanak a 17-es listára - az öt kormányváltó párt közös listájára -, mert csak így lehet a kormányt leváltani. Akkor még inkább csak külföldi turisták fényképezték a kampánystandot, akadt, aki a fehér lufik közül is elfogadott egyet. Kerék-Bárczy még másfelé járt, a stábja azonban igyekezett szavazásra buzdítani, akit csak lehetett.

Bajnai délután fáradtan érkezett ehhez a standhoz, mert addigra már több Pest megyei településen, külső kerületben is járt. Az Együtt-PM vezetője reggel, miután leadta a szavazatát, a Madách sétányra ment, hogy az aktivistákkal közösen lebontsa azt a kordont, amit annak ellenére állíttatott fel a VII. kerület, hogy ők szabályosan, időben bejelentették a rendőrségnek: ott kívánják várni a választási eredményeket. Bajnaiék szombaton délutánig adtak határidőt arra, hogy az önkormányzat eltüntesse a kerítést, de mert nem tették, az Együtt-PM aktivistái kényszerültek lebontani.

"Azt szeretném, hogy mindenki értse, most többen kell lennünk, mint négy évvel ezelőtt ahhoz, hogy kormányváltás legyen Magyarországon" - fogalmazott a Szabadság téren a volt miniszterelnök. Azoknak, aki még nem voksoltak, azt üzente, utólag nem lehet reklamálni. "Aki nem megy el, az tartozik a többieknek" - mondta a körülötte állóknak hozzátéve, hogy aki másik pártokra voksol, az is Orbán hatalmon maradását támogatja. Arra kérte a jelenlévőket, értessék meg a környezetükben élőkkel, hogy mindenkire szüksége van a hazának és mindenkinek szüksége van egy élhető hazára.

Bajnai elmondta, hogy napközben több olyan emberrel beszélgetett, aki elutasítja ugyan az Orbán-kormányt, de nem tudta, hogy érdemes-e elmenni választani. Őket vélhetően sikerült meggyőzni, ezért a volt kormányfő szerint érdemes volt az utolsó pillanatig kampányolni.