fűtés;kéményseprő;szén-monoxid;

2014-04-08 12:32:00

Ha jön a kéményseprés

Magyarországon minimum egymillió lakásban van egy vagy több kéményes gáz- és/vagy szilárdtüzelésű berendezés. Ezek túlnyomó része az elmúlt 30-40 évben úgy került telepítésre, hogy az égéshez szükséges oxigént tartalmazó levegő a lakáson kívüli szabad térből, az ajtó- és ablakréseken keresztül jutott be a lakásba, lakótérbe. (Egy emberi tartózkodásra szolgáló helyiségben egy felnőtt embernek óránként min. 20 köbméter friss levegőre van szüksége, ehhez jön még a gázkészülékek igénye.)

A tömeges méretűnek mondható nyílászáró-cserék miatt ez a helyzet alapvetően megváltozott.

A tüzelőberendezések létesítésére szigorú előírások vonatkoztak, amelyekben közös elv, hogy az egészségre ártalmas égéstermék miatt minden esetben előzetes engedélyhez kötött a létesítésük. A nyílászárók szigetelése, hermetikusan záródókra történő cseréjük ezzel szemben semmiféle engedélyhez nem kötött, sőt támogatott, és a támogatás sincs műszaki feltételekhez kötve. A gázszolgáltató szinte csak akkor értesül a tényekről, ha már baj van, a kéményseprő közszolgáltató is csak az éves ellenőrzések során, ha elég lelkiismeretes a kéményseprő, és sajnos a jelenlegi baleseti statisztika alapján néha már későn.

Amikor a kéményseprő észleli a légellátás hiányát, kötelessége a tüzelőberendezés használatát megtiltani, azonban a tiltás sokszor eredménytelen, a lakossági reakció pedig gyakran az, hogy legközelebb már be sem engedik a kéményseprőt.

A 2012 végén életbelépett új Kéményseprő Rendelet a tüzelőberendezések levegőellátásának ellenőrzését kötelezettségévé is tette, azonban a kéményseprő csak azt tudja megállapítani, hogy van-e szellőzőnyílás vagy légbevezető, de azt már nem, hogy az elégséges-e.

A szén-monoxid-mérgezések szaporodása azonban csak a jéghegy csúcsa, még ha a legtragikusabb is. A fokozott légzárású nyílászárók rohamos terjedésével párhuzamosan rohamosan romlik az emberi tartózkodásra szolgáló terek levegőminősége.

Ahol a légcsere hiánya párásodást, penészesedét eredményez, ott az rontja a külső határoló szerkezetek állagát, illetve asztmás és egyéb légúti megbetegedéseket okoz, ahol pedig nyílt égésterű tüzelőberendezések vannak (amelyek a lakás levegőjét használják), ott az enyhétől a halálosig terjedő mérgezést okozhat.

A modern tömegépítészet egyik kedvelt megoldása, amikor a négyzet vagy téglalap alaprajzú házban helyezik el a garázst is, amely bizonyíthatóan a határértéket többszörösen meghaladó mennyiségű rákkeltő anyagot (pl. benzol) "termel" folyamatosan.

Éppen ezért beépített garázs kialakítását levegőhigiénés szempontból a szakemberek nem javasolják.

Teremgarázs esetében megfelelő szigeteléssel biztosítani kell, hogy a szennyező anyagok ne áramolhassanak a garázsból a felette elhelyezkedő lakások légterébe. A további egészségügyi ártalom megelőzése érdekében a teremgarázsokban mesterséges szellőzést szükséges kialakítani, úgy, hogy a közvetlen közelében (mellette, felette) lévő lakások levegőjének benzol- és szén-monoxid-szennyezettsége a javasolt határérték alatt maradjon. A szellőztető rendszer telepítésénél ügyelni kell arra is, hogy a kivezetett szennyezett levegő se befolyásolhassa a lakások levegőminőségét.