A társadalmi egyenlőtlenségek ellen küzdő brit székhelyű nemzetközi szervezet, az Oxfam szerdán közölte: a 67 leggazdagabb ember vagyona akkora, mint amennyi a Föld szegényebb lakóinak összesen van. Igazságtalan a világ, ez van, akár mehetnénk is a dolgunkra, ha nem írt volna tanulmányt Matthew Lynn, a CNBC-től. De írt.
A 2008-as gazdasági válság utáni megszorítások kezdenek beérni. A csődtől megmenekülni látszik Európa, az élet lassan visszatér a régi kerékvágásba. De: féllábas ez a régi nyom. Hatalmas szociális válság van ugyanis kibontakozóban. Az eurózóna átlagos munkanélküliségi rátája 11,9 százalék. Három-négy százalékos növekedésre lenne szükség, aminek semmi nyoma. Egy elhúzódó szociális válság pedig mindent lerombolhat, ha a földrész polgárai nem viselik el tovább a nyomort. Az Oxfam fel is szólítja a Nemzetközi valutaalapot (IMF) és a Világbankot, hagyjon fel megszorító politikájával. Félig, de csak félig nyitottak a döngetett kapuk, mert a két szervezet felismerte ezt. Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója egyenesen 40 százalékkal növelné a legszegényebbek bevételeit, hogy elkerülhető legyen a szociális robbanás.
Hol állunk mi? Az egyik nyom: négymillió ember nadrágszíj-nyomora. A másik: valódi növekedés sehol. A kettő közti szociális feszültséget még levezeti a nacionalista, megszorítás-ellenes retorika, a rezsimorzsa, másfelől a Jobbik radikális "jövőreménye". Ha mindez szertefoszlik, és a baloldal sem kap erőre, a spontán utca kezébe kerül a jövő.
