Még egy hét se telt el a választások óta és már elkezdődött a másikra mutogatás. "Te vesztetted el nekem a választásokat, pedig én előre megmondtam..." Undorító az ilyesmi, ha politikusok szájából hallani, bár az ő esetünkben foglalkozási betegség. De mit szóljunk az értelmiségiekhez, akik most elkezdik ugyanezt a nótát fújni?
Én a választási kampányban egy könyvbemutató moderálásával vettem részt. Akkor nem használtam a többes számot, ezért most úgy vélem jogosan használhatom: a választást elvesztettük, mi közösen, mindannyian. Hogy mennyire mindannyian, és mi mindent vesztettünk, a következő négy évben fog kiderülni.
A saját bukásukért másokat kárhoztató politikusok számára nincs mondanivalóm. Értelmiségi társaim - köztük hatvan egynéhány éve barátaim -, úgy vélem szerepet tévesztenek. Nem kicsit, nagyon. Ha a színház, vagy a film világából kölcsönzök hasonlatot, alkotó értelmiséginek, egész pontosan írófélének két szakmában veszik hasznát. Az egyik a dramaturg: össze nem tévesztendő a forgatókönyvíróval! Az ő feladata a bábához hasonlít, segíti a forgatókönyv megszületését. Tanácsokat adhat, alkalmasint bele is javíthat, de nem írhatja meg egyedül, és főleg nem a rendező ellenében. Második feladata az elemző-kritikusé. Itt már valóban azt tesz, amit akar, feldicsérheti, vagy lehúzhatja a filmet vagy az előadást, elmagyarázhatja, - ha tudja - a siker vagy a bukás okát.
Ha van esze, ennél többet nem tesz. Már csak azért sem, mert a többi erősen technikai jellegű. Rendezői, operatőri, vagy színészi pályára nem íróasztal mellett készülnek. A legrosszabb, amit tehet, hogy a szereposztásba is belekotyog, és ami ennél is rosszabb, ha a szereposztás jogára tör. Más kérdés persze, hogy az "előadást" azután a nézők együtt szenvedik el, akár megvették a belépőjegyet, akár nem. A vastaps, vagy a rohadt paradicsom kockázatát minden esetben a színész és a rendező vállalja - és nem a dramaturg!
Vasárnap este Mesterházy és Gyurcsány is kijelentette, hogy a bukás elemzése időigényes. Se ok, se igény arra, hogy rögtönítélő bíróság elé álljanak. Szerepet téveszt az is, aki, miután rendezésből kihagyták, most a kritikus helyét az ügyészével téveszti össze. Ha valamikor, most ideje annak, hogy íróasztala mögött gondolkodjon és ha akad néhány ép gondolata, megossza másokkal. Ezzel próbálkozom az alábbiakban.
A vélt felelősök megnevezése, azaz a bűnbakeresés elhomályosítja, háttérbe szorítja a valóságos kérdéseket. Mesterházy nyomult? Mi mást lehetett várni a legnagyobb ellenzéki párt első emberétől, aki életre keltette és csatarendbe állította? Gyurcsány több szavazatot vitt el, mint hozott? Tessék mán néhány számot mutatni, amely ezt bizonyítja! Bajnai rossz tanácsadókra hallgatott? Ott tetszett lenni? A Fidesz maffia rendszer okozta a bukást? Naná, pontosan erre találták ki! Az üres szék politikája jobb lett volna? Kinek? Amíg ilyen üres mondatok keringenek a közbeszédben, nincs mit tenni, hacsak nem szerzőiket figyelmeztetni, hogy ismét elszalasztottak egy kitűnő alkalmat a hallgatásra.
A maffia állam választási rendszere - adottság. Éppen olyan, mint a passzív, választásokra soha el nem menő tömeg. Vagy az ugyancsak négy millió funkcionális írástudatlan. A kettő feltehetőleg nem fedi teljesen egymást, de nagyon nagy része azonos. Egyelőre senki sem fedezte fel a csodaszert, amellyel ezeknek a tudatáig hatol és üzenetet - bármilyent -, kézbesít.
Korábban két és fél milliónál is többre mérték a Fidesz szavazótáborát, azokat, akik Orbán retorikájára megindulnak. Most a tényleges szavazatok száma néhány százezerrel kevesebb lett. Hová tűntek az előző választáson még rájuk voksoló szavazók és miért? Ami a baloldal veszteségeit illeti, kár volna egy tényezőt kutatni, a történet sokkal régebbi és sokkal több okra vezethető vissza. Idemásolom, amit ma reggel kaptam interneten:
"A választási rendszerünk rendkívül torz, és egyetlen pártot, a Fideszt támogatja, meglehetősen arcátlan módon. De ettől még tény, hogy begyűjtötték a szavazatok 45 százalékát. A szavazók döntő többségét ugyanis nem érdekelte sem a trafikok kérdése, sem a lopás többi változata. Nem érdekelte, mert annál sokkal alapvetőbb problémái vannak. A magyar lakosság ugyanis nagyon szegény. A Budapesten kívül lakók óriási százaléka küzd napi vagy havi szintű megélhetési problémákkal. A Fidesz pedig ezek kezelésében segített sokuknak. Igen, a nyugdíjemelésekkel és a rezsicsökkentéssel. Nem az a lényeg, hogy ezek a szavazók tudják-e, vagy értik-e Rogán Antal rejtélyes lakás- és nyaraló gyarapodásának implikációit, hanem az, hogy van ennél sokkal fontosabb problémájuk is, amelyre viszont a Fidesz legalább részleges megoldást kínál.
A szegénység nagyon sokat megmagyaráz a Jobbik sikeréből is. A Jobbik "szövegében" lényegesen baloldalibb, a szó "szociális" értelmében, mint az MSZP. Sőt, kedvenc témájuk, a cigánykérdés is elsősorban a szegény emberek problémája. Nem is kis problémája, amint azt a Jobbik kiugró észak-kelet-magyarországi sikerei mutatják". Az ismeretlen szerző nyilván nem "politológus", talán a szó közkeletű értelmében nem is értelmiségi. De súlyos, megszívlelendő igazságokat mond ki. Megvallom, ennél okosabbat nem hallottam. De lesz-e más, aki meghallja?
