Titokzatos művész a Nemzeti Galériában

A modern magyar művészet és az avantgárd egyik legjelentősebb alakjának, Bálint Endrének – századunk egyik legtitokzatosabb művészének – az életmű-kiállítása még egy hónapig, május 11-ig látható a Magyar Nemzeti Galériában.

A titok egyik magyarázata Bálint sokoldalúságában rejlik: festő és grafikus volt, de készített objekteket, fotómontázst, kollázst, monotípiát, írt verset, önéletrajzot. A Nemzeti Galériában most látható közel 350 festmény, kollázs, monotípia, objekt között számos mű külföldi – főleg párizsi – gyűjteményekből érkezett a kiállításra.

Bálint művészi korszakait saját művei mellett magyar és külföldi kortársai – Vajda Lajos, Czóbel Béla, illetve Georges Braque, Marc Chagall, Pablo Picasso, Max Ernst – alkotásainak bemutatásával, dokumentumokkal, fotókkal, filmekkel, illetve alkotói miliőjével, párizsi műteremszobájának rekonstruálásával idézi fel a tárlat.

A kiállítás utolsó hónapjában számos program kíséri kiállítást, melyek segítenek értelmezni Bálint Endre titokzatos világát.  Április 12.-én 11 órától Bábok, Rácsok, Életfa – A Bálint-szótár családi tárlatvezetéslesz kicsiknek és nagyoknak. A kreatív műhelyben a látogatók megfigyelhetik a művész alkotásain visszatérő motívumokat, különleges technikákat és izgalmas anyaghasználatot.

Aznap délután 15 órától rendhagyó tárlatvezetés lesz kulisszatitkokkal. Három alkalommal, április 15-én, 29-én és május 6-án sajátos tárlatvezetéseken mutatják be a Bálint-életmű egy-egy fejezetét. Április 27-én Arany és fekete. Bálint Endre bibliája címmel Schilling Sára művészettörténész tart előadást.

Szerző
Frissítve: 2014.04.10. 22:07

A Müpa tizedik évada

Tizedik évadát ünnepli a 2014/2015-ös szezonban a Művészetek Palotája. Az évad muzsikusa Ránki Dezső zongoraművész, míg az évad együttese az Amadinda lesz - mondta el Káel Csaba vezérigazgató csütörtökön, a jubileumi programokról tartott sajtótájékoztatón.

Ránki Dezső és a 30 éves Amadinda Ütőegyüttes is több koncert főszereplője lesz a tizedik évadban. Ránki Dezső feleségével, Klukon Edittel és fiával, Ránki Fülöppel is fellép egy közös hangversenyen. Az Amadinda többek között a Ju Percussion Grouppal és a Muzsikással ad közös hangversenyt.

A Művészetek Palotája átadásának tizedik évfordulóján, 2015. március 14-én és 15-én az intézmény ünnepi rendezvénysorozatot tervez az első évtizedben fellépett világhírű magyar művészek közreműködésével. A jubileumi évadot - a párbeszéd jegyében - a Müpa műfajok és korosztályok iránti nyitottsága, az együttműködések, intézményi kapcsolatok erősítése és bővítése alapozza meg.

Az intézmény 18 féle bérletet hirdetett meg közönsége számára. A következő szezonban a világ legjelentősebb zenekarai és előadóművészei közül többen is megfordulnak majd a Művészetek Palotájában, köztük Sir Simon Rattle és Berlini Filharmonikusok, Zubin Mehta és az Izraeli Filharmonikusok, Sir John Eliot Gardiner és A Forradalom és Romantika Zenekara, Vladimir Jurowski.

Ezen kívül A Felvilágosodás Korának Zenekara, Helmuth Rilling, Michael Tilson Thomas, Herbert Blomstedt, Valerij Gergijev, Philippe Herreweghe, a King's Singers, a Take 6, Marianne Faithfull, Branford Marsalis és John Scofield, valamint a Finzi Pasca Társulat.

Szerző
Frissítve: 2014.04.10. 22:03

A Márki hazatalált

Publikálás dátuma
2014.04.11. 07:45
Franciaországban már De Sade-év van - Fotó: Gettyimages
Soha jobbkor nem találhatott volna haza Donatien de Sade, a 18. századvég elátkozott libertinusának százszor elátkozott műve, a Szodoma 120 napja: az idén emlékezik a világ a „Márki” halálának 200. évfordulójára.

A mű kéziratát Gérard Lheritier francia üzletember, az Aristophil kéziratokba invesztáló vállalkozás vezetője vásárolta meg és ki is állítja azt – írja a Le Nouvel Observateur.

A kézirat, amelybe Lheritier 7 millió eurót invesztált és a londoni Lloyds -nál 12 millióra biztosított, igen hányatott múltra tekinthet vissza: elveszett, megtalálták, eladták, ellopták. A 12 méter hosszú, 11,5 cm. széles tekercs, amelynek mindkét oldalára irt a szerző, most végre látható lesz a nagyközönség számára.

Egy tisztázatról van szó, amelyet Sade 1785-ben készített és a Bastille-i cellájában rejtett el. Papírlapokra írta, amelyeket úgy ragasztott össze, hogy a ragasztás a legkisebb felületet takarja el. (Hasonló módszerrel dolgozott közel másfél évtizeddel később Jack Kerouac, amikor az Útont írta). A papírral nyilván nagyon takarékoskodnia kellett, mert olyan mikroszkopikus betűkkel irt rá, hogy elolvasása kínszenvedés lesz a kíváncsiak számára.

Amikor a márkit nagy hirtelen átszállították egy másik börtönbe, már nem tudta magához venni, a cellában rejtette el és később elveszettnek hitte.

A kézirat elolvasása nemcsak az apró betűk miatt szörnyűséges, hanem a tartalma miatt is. A 90-es években magyarul is megjelent mű szereplője negyvenkét fiatal lány és ifjú, akit bezárnak egy magányos kastélyba és ott válogatott kínzásoknak vetik alá. A mű egyébként, szinte az unalomig módszeres, napokra, kodifikált rituálékra, büntetésekre van bontva és ezek ismétlődnek. A nyelvezete azonban tökéletes, tiszta, elegáns, valódi felvilágosodás-kori francia.

 

Donatien de Sade-nak, aki élete nagy részét börtönben vagy bolondokházában töltötte,  az elmúlt 100 évben már többször volt reneszánsza. A szürrealisták valóságos szentként tisztelték, mint a korlátlan szabadság megtestesítőjét,  Luis Bunuel többször is megidézte szellemét műveiben. A 20. század egyik legnagyobb hatású színdarabja volt Peter Weiss Marat-Sade-ja (teljes címén Jean-Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet lakói előadják de Sade úr betanításában), amelynek Magyarországon is legendás előadásai voltak a Nemzeti Színházban és Kaposváron. A darabot filmen is megörökítették Peter Brook társulatával. A Szodoma 120 napja volt az alapja Pier Paolo Pasolini Saló című filmjének, amelyben a történetet az olasz fasizmus végnapjaiba, a „Salói Szociális Köztársaságba” helyezte, a fasizmust egyfajta végletes szexuális perverziónak beállítva. A film ugyanolyan elátkozott volt, mint az eredeti mű, többször is betiltották, és azóta bekerült „minden idők legborzalmasabb filmjei” közé sokkoló naturalizmusa miatt. Magáról a márkiról is több film készült az elmúlt évtizedekben, lehet, hogy most a 200. évforduló kapcsán ismét megjelenítik őt?  

 

 

Szerző