"Öcsi bácsi" csapdája

A világszerte ismert és elismert szocreál Népstadion ünnepélyes átadására 1953. augusztus 20.-án került sor. Az akkori ünnepségek szellemét jól érzékelteti a szomszédos szoborpark, a Dromosz ránk maradt szobor együttese is. Aztán szép csendben betöltötte a hivatását, nem csak mint futballpálya. Az időközben kiüresedett épületmonstrummal pedig ma már nem tudunk mit kezdeni.

Ezt jól jelzik az időközben lezajlott tervpályázatok, a rá költött milliárdok, mert mint a közelmúltban kiderült 1,2 milliárd forintos tervezési keretösszeg ugyanis már nem csak a "Népstadion" és környéke felújításáról szól, az aktuális politikai megrendelés szerint ide egy nemzeti - kizárólag futball - arénát kellene felépíteni. Egy olyan "nemzeti arénát", amely 2018 nyarán garantáltan be tudná fogadni a Bajnokcsapatok Európa Kupája (BEK) budapesti döntőjét.

Megkezdődött a visszaszámlálás az Istvánmezei úton is, érthető hát a sietség és a nálunk mostanában annyira megszokott susmus a nagyberuházás körül. A jól megfizetett tervezői teamnek 2014 áprilisára már építési engedélyezési tervet kell(lene) produkálnia. Kiemelt státusú kormányberuházás lévén az engedély beszerzése - egyszerűsített eljárásban - már nem jelenthet gondot, ősszel pedig aká már buldózerek zaja ébresztheti a szomszédos Dromosz szoborpark szobrait mély történelmi álmukból.

A céldátum minden bizonnyal 2018. március 15-ike, mintegy 65 évvel a Népstadion átadása után, újabb húsvéti tornát rendezve a patinás pilonok között. Orbán Viktor fejében talán az is megfordult: ha lehet, még a sorsdöntő választásokra is beférjen az ominózus BEK döntő. "Öcsi bácsi" földjén azonban egyelőre rosszul állunk a focival. Hollandia-Magyarország: 8:1!

Stadion a stadionban

Mielőtt ezek hallatán megszólalna a baldal szokásos tiltakozása, szeretném előre leszögezni: sportrajongó építészként a stadionépítés pártolói közé tartozom. 2002-óta, amikor az akkori első Orbán kormány vendégül látta a NOB elnökét, Jacques Rogge-ot, és kiállt egy olimpia hazai megrendezése mellett. 2006-2010 között ennek szellemében lázas előkészületek is folytak az FPH-BOM szervezésben egy 2020-as budapesti olimpia rendezésének a bevállalásáról. E sorok írója is ennek a folyamatnak lehetett aktív részese, mint olimpiai témafelelős a Főpolgármesteri Hivatalon belül.

A tervezési folyamat egy időre abbamaradt. Csak később, 2012-2013-ban folytatódott, akkor felgyorsultak a stadionépítés fejleményei is. Kormánybiztost nevezték ki, tervpályázatot hirdettek. A 2021-es vizes világbajnokság elnyerése utáni eufóriában, 2013-ban a kormány úgy döntött, hogy megpályázza a 2019-es, olimpiánál nagyságrenddel olcsóbb Universiádé rendezési jogát is, ami köztudottan az olimpia előszobájának számít. De ez utóbbit kurtán-furcsán elvetették.

Nem mintha nem lett volna pénz a kandidálásra - annyi mindig akadt volna az orbáni zsebekben, ám sokkal inkább az lehetett az igazi ok, hogy egy 2019-es Universiádé a Népstadionnal, az egyetlen főstadionnal, ellehetetlenítette volna a Nemzeti (Futball) Aréna 2018-as (választási évben történő) átadását. Egy funkcionálisan átalakított futballstadion, ahol sem atlétikai pálya, sem a megnyitó- és záró ünnepségre alkalmas felvonulási terület nincs, nem alkalmas helyszínnek. Ha tehát Zuglóban, a "Népstadion" helyén épül meg az EU-konform, költséges Nemzeti (futball) Aréna, örökre lemondhatunk egy Universiádé vagy olimpia hazai megrendezéséről! Területi, funkcionális és közlekedési vizsgálataink ugyanis kimutatták, hogy egy zuglói Népstadion-pozíciót sehol másutt Budapesten - még Csepelen sem! - lehetne rekonstruálni.

A Népstadion megcsonkítása - "stadion a stadionban" - tehát drága és pótolhatatlan vesztesége lenne a távlati jövőnek. Mindezt feláldozni egy kétes távlati választási győzelem oltárán? Kétséges, noha van berlini példa rá, hogyan kell értékőrzően felújítani egy ilyen "műemléket".

"Öcsi bácsi" csapdáját elkerülendő, nincs más út: a Nemzeti (Futball) Arénának kell új, távlatos helyet találni Budapest térképén. Ha ezt annak rendje és módja szerint a szakszerűség, egy előzetes nyílt helykijelölő pályázat döntötte volna el, kiderült volna, hogy erre legalkalmasabb a patinás, de lepusztult Népliget, annak is dél-keleti vasúti szegélye, ahol manapság leginkább hajléktalanok vernek tanyát.

Akár meg is születhetett volna a döntés: a Nemzeti Arénát NÉPligetbe! Oda, ahol meglévő metró-, és jövendő vasúti megálló is van. A Fradi foci- és kézilabda birodalma között félúton. Itt egy Nemzeti (Futball) Aréna még társintézményekre is lelhetne: épülhetne itt edzőpálya (Építők), lehetne kézilabdára is alkalmas tízezres futsall csarnok, valamint tanpályák szálláslehetőséggel.

Mindezek egy Kőbányai Futball Akadémia (KÖFA) nélkülözhetetlen kellékei, ami aligha lenne beszorítható a zuglói BOK park szűkös keretei közé. Csak szétrobbantaná a patinás Istvánmezei úti olimpiai együttest, hogy annak deponált törmelékein buldózerek hada osztozzon. Az olimpiai főstadionnak eredendően kiszemelt egykori Népstadion - ha megvalósulna a népligeti eléképzelés - a helyén maradhatna, új szerepet kapna. Mert hol lenne másutt egy Universiádét is befogadni képes olimpiai főstadion helye, mint a Budapesti Olimpiai Központ (BOK) súlypontjában, páratlan közlekedési adottságokkal is megáldva?

Ebben az esetben nem kellene - 100 milliárdos - átépítésnek kitenni, sőt, egy középtávú Universiádé számára ennél nagyságrendekkel szerényebb felújítási költség is elegendő lenne. Egy olyan felújítás, amely csupán a nagykaréj lezárt felső szektorainak korrodált kereszttartóit cserélné le, és máris újra 60 ezer férőhelyessé nőne az "öreg stadion" kapacitása.

Távlatilag - egy esetleges buadpesti olimpia reményében - aztán indokolt lehet később hozzányúlni a kiskarély lelátóihoz is, de ezt már teljes átépítéssel és bővítéssel, hogy a létesítmény - legalább részlegesen - megfeleljen a NOB szigorú normáinak is. A közönségszektorokat természetesen utólag le lehet fedni. A most hangoztatott "stadion a stadionban" funkciócsonkító megoldás tehát felesleges luxus, ami helyett egy mértéktartó és ütemezhető felújítás-átépítés is elképzelhető, akár fél áron. A patinás értékmegőrzésről nem is beszélve.

Politikai spekulációk

Fent körvonalazott kedvező politikai csillagálás esetén tehát 2017-ben - a deáki nemzeti közmegegyezés 150 évfordulóján - nyugodt lelkiismerettel beadhatnánk kandidálásunkat a 2023-as Universiádé megrendezésére, ami nagyságrendekkel kisebb anyagi áldozattal járna, mint egy olimpia, annak viszont természetes "előszobája" lehetne. Másrészt a 2021-es hazai vizes vb. sikeres megtartásával a 2017-2023 közötti kívánatos sportdiplomáciai offenzíva kontinuitása is biztosítható lenne. A 2023-as Universiádé esetleges sikere alapján a felújított Népstadionnal, mint (olimpiai) főstadionnal viszont még 2023-ban eséllyel pályázhatnánk akár a 2032-es olimpiai játékok megrendezésére is.

Ennek azonban elsősorban gazdasági alapfeltételei vannak.

2023-ra el kellene érni egy stabil, legalább 4-5 sztázalékos GDP növekedést, ami, az EU fejlesztési forrásaival együtt garantálná a budapesti olimpiához is szükséges, előrehozott városi infrastrukturális beruházások - 2-3 ezermilliárd - fedezetét is. Hogy ennek a "csillagászati" költségnek a fajlagos hasznosításán javítsunk - duplázva annak hasznosulását - célszerű lenne egy másik nemzetközi nagyrendezvény esetleges távlati megtartásán is gondolkodni.

Például 2026-ban, az elvetélt 1996-os EXPO 30. évfordulójára bevállalhatnánk egy Bécs-Bratislava-Budapest-Belgrád (4B) tetrapol Duna-expo társrendezését, annak nemzetstratégiai és EU-s tartalmát - "déli bővítés" - is szem előtt tartva. Ennek budapesti helyszíne pedig már ma is adott: a már meglévő és bővíthető kőbányai Hungexpo területe, ami hálózatilag és területileg részben olimpiai hatásterületnek is tekinthető. Így egy költséggel nemzetstratégiailag, gazdaságilag és műszakilag két legyet is üthetnénk egy csapásra.

A BON-TEAM 33 civil kezdeményezés Kőbányára és Csepelre elkészített kiállítási tablói is e csodálatos Duna-menti metropolisz páratlan városépítészeti kínálatáról tanúskodnak, legyen szó Universiádéról, Olimpiáról, vagy Olimpexpo-Világkiállításról. A 2006-2010 között hivatalosan preferált megalomán "Duna szigetek olimpiája" viszont egyébként magasztos törekvései mellett nem mellékesen egyéb célt is szolgált: a tervezett csepeli Metró által ugrásszerűen kilátásba helyezett értéknövekedés vállalkozói, tulajdonosi érdekét. Ahol az olimpia csak egy nemzeti szalaggal átkötött masni volt a külföldi vállalkozók kalapján. A 2010-es választásokkal ki is pukkant a spekulációs lufi, hogy helyet adjon, újabb, más érzelmű politikai spekulációknak a stadionépítéssel kapcsolatban.

A politobürokrácia mindenható értelmiségi hatalma azonban nem változott. A nagyszabású vállalkozásokhoz szükség volna a városföldrajz rejtőző mélyrétegeinek feltárására is. Ahol Budapest logója nem csupán a turista kedvenc Duna-szalag belvárosa, hanem a budapesti zöld gyűrű is, különösen ennek pesti, külvárosi karéjával, a Margit szigettől Kőbányán át a Csepel szigetig. Ahol zöldmezők és ipari barnamezők páratlan váltakozásban várják negyedszázada sorsuk jobbra fordulását, a fejlesztést. Egy-egy jelentősebb nagyrendezvényi fejlesztésnek tehát mindenekelőtt ezt a városfejlesztési célt kellene szolgálnia.

De hol vannak a kerületek, a külvárosok, hol vannak a műszakiak a döntéshozatal "demokratikus" asztalánál? Sehol. Ezért is állunk ebek harmincadján - széttartásban, amnéziában, acsarkodásban. Hacsak ezt orvosolná mielőbb egy 2017-32-es fővárosi nagyprojekt, már akkor is megérte a több százmilliárd forintos befektetéseket.

Van mit örökölnünk

Sok szempont vitatható egy majdani budapesti olimpiával kapcsolatban - "merjünk nagyok lenni"? - egy azonban nem: a tények tükre. Kevesek által ismert például, hogy az 1920-as olimpia rendezési jogát még 1914-ben Párizsban Budapestnek ítélték. "Csak" egy világháború jött közbe, meg Trianon, ami miatt helyettünk Antwerpen lett az 1920-as olimpia házigazdája, ahová a magyar versenyzőket politikai okokból be sem engedték. (A lehetséges 100. évfordulót pedig 2006-2010 között eltotyogtuk). Másrészt az eddig szerzett 160 arany-, 143 ezüst- és 160 bronzérmünkkel még ma is az előkelő 9. helyen állunk az ösznemzeti eredménylistán, egyedüliként az első 10 között, akik még nem rendezhettek ("vizes") olimpiát. Mindemellett a legutóbbi szerepléseink, például az athéni és londoni "érem felhozatal" sem volt akármi.

Folytatás következhet? Egyelőre stadionépítéssel. A BOK központ az Istvánmezei úton már nagy erővel készül, leginkább azonban, egy elhibázott sportkoncepció alapján, egy megalomán futball arénával. Ami ha megvalósul, távlatilag lehetetleníti majd el egy hazai Universiádé-Olimpia infrastrukturális kiépítését. Mindemellett a budapesti olimpiai területekre eddig hivatalból és civil módon elkészített térség alkalmassági hatásvizsgálatok is bizonyítják, hogy Budapest ("vizes") terület- és létesítmény kínálatának sincs mit szégyenkeznie a NOB bíráló bizottsága és a nemzetközi turizmus ítélőszéke előtt.

Persze, ha a stadionépítés politikai kampányszólamain túllépve leszállhatnánk végre az anyaföldre. Ha felnőnénk múltunk és jövőnk páratlan örökségének a kihívásához. Mert van mit örökölnünk. Ahogy Széchenyi István fogalmazott a Hitelben: "S ha kishitűen, makacson, minden javítást kirekeszt, a nemzetség halálát óhatatlanul sietteti, a legszebb, leghasznosabb, legszükségesebb előmenetelnek lesz gátja, hiábavalóságon, szemfényvesztésen alapul, s annál veszedelmesebb, mennél erősebben ragaszkodik hozzá a sokaság".

Addig is, mígnem ez a mániákus buldózeres bontás 2014 őszén be nem következik.