Tankönyvízű tanács

Megint eljött a civil kurázsi megmutatkozásának ideje. Nem tüntetni kell menni, nem bojkottálni kell valamit, vagy szolidaritást vállalni. A szülőknek csak meg kell kérdezni maguktól, hogy fontos-e számukra, milyen tankönyvből tanul a gyerekük.

Valljuk be, normális országban erre nincs szükség, hiszen a szülő nem ért a pedagógiához, és nyugodtan rábízhatja az efféle szakmai kérdéseket a pedagógusra, az iskolára, sőt, az államra. Egy olyan államra, amelyik nem akar mindent kézivezérlésre állítani, nem akar mindenbe belebeszélni, csak biztosítja az ingyenes és minőségi oktatás feltételeit mindenki számára. De ez a mostani nem ilyen állam.

Ennek vezetői úgy gondolják, hogy jó, hatékony, előremutató csak az a tankönyv lehet, amelyet ők választanak, pontosabban gyártanak. Ez az állam nem bízik a független tankönyvkiadókban, az iskolákban, a pedagógusokban, és a szülőkben sem. És mégis, a szülőknek ebben az államban kellene megbíznia, és erre az államra bízni a gyerekeiket.

Aki azt hiszi, hogy ebben a folyamatban "magától" változik majd valami, és az állam éhsége csillapodik majd, óriásit téved. Április 6-ikán változhatott volna, de a többség kinyilvánította: egyetért az oktatás államosításával. Nem borították ki őket a botrányok, a hazugságok, ők továbbra is bíznak abban az oktatáspolitikában, amelyet négy évig Hoffmann Rózsa, a következő négy évben pedig egy újabb negyedrangú Orbán-vazallus képvisel majd. Működnek az iskolák? Igen. Kaptak fizetésemelést a tanárok? Igen. Ingyen lesz a tankönyv felmenő rendszerben? Igen.

Csakhogy a közoktatás rothadásának és megszállásának következményei öt-tíz év múlva fognak először megmutatkozni. Akkor már késő lesz a fejekhez kapni. Nem feltétlenül arról lesz szó, hogy az állami tankönyvek átmossák a gyerekek agyát és orbánista zombikat csinálnak belőlük. Hanem az, hogy megint tort fog ülni az állampárti csókosok dilettantizmusa. Hogy megint bármelyik tehetségtelen idióta tankönyvet írhat, aki ismer néhány fideszes fejest. Hogy a mérce megint nem a szakmaiság, a kreativitás, a progresszió lesz, hanem a párt-, és ideológiahűség, illetve a bürokratamentalitás.

Mert ha a kedves szülők magasról tojnak arra, hogy miből tanul a gyerek, higgyék el, az állam is magasról le fogja, mert számára az állami iskola nem az új világ megszületésének színhelye, hanem a régi konzerválására, a meglévő gazdasági-társadalmi viszonyok fenntartására alkalmas biorobot-gyár. A közpénzekkel kitömött elitnek pedig lesz magánóvoda, magángimnázium.

Szóval kedves szülők, legyenek szívesek öt percet szánni a tankönyvjegyzék átnézésére, esetleg megkérdezni a pedagógust. És talán legyen egy-két keresetlen szavuk az igazgatóhoz vagy a tankerülethez.