Előfizetés

Biszku Béla nem érti

Publikálás dátuma
2014.04.15. 10:33
Fotó: Népszava, Bielik István
Tanúmeghallgatással és iratismertetéssel folytatódott az 1956 utáni megtorlások miatt háborús bűntettel vádolt Biszku Béla nyugdíjas pártvezető, volt belügyminiszter büntetőpere kedden a Fővárosi Törvényszéken.

A bíróság a Duna Tv Közbeszéd című műsorának felelős szerkesztőjét hallgatta meg a vádlottal készült, 2010. augusztus 4-én adásba került interjúval kapcsolatban.

Az ügyészség a tévének adott nyilatkozata miatt is megvádolta Biszkut. A vád szerint a nyugdíjas pártvezető az említett műsorban a kommunista rendszer által elkövetett népirtás és más emberiség elleni cselekmény tényét nyilvánosan tagadta.

A szerkesztő elmondta, hogy két felvétel készült, de az elsőt nem, csak a másodikat hagyta jóvá Biszku Béla, ezért az került vágatlanul adásba.

A bíróság lejátszotta a interjút, amelyben egyebek mellett Biszku Béla az 1956-os forradalomról beszélve kijelentette, hogy azt ellenforradalomnak tartja, és az '56 a magyar nép tragédiája volt. Továbbá elmondta, hogy 1957 és 1961 között belügyminiszterként a törvények betartásán dolgozott, valamint, hogy az '56-os forradalmat követően azzal kapcsolatosan nem koncepciós perek zajlottak le.

Az interjúban azt mondta, nem volt közvetlen köze ahhoz, hogy mennyi embert végeztek ki, hányan kerültek börtönbe és menekültek külföldre.

A interjú lejátszása után az ügyész indítványozta, hogy a bíróság ismertessen egy 1958-as politikai bizottsági határozatot, amely - mint mondta - azt hivatott alátámasztani: a vádlottat bízták meg azzal, hogy hogyan befolyásolja a Nagy Imre-per menetét.

Az ügyész szerint a határozat Biszku Béla a Közbeszéd műsorban tett állításait egyértelműen cáfolja.

A bíróság nem adott helyt Biszku Béla védője azon indítványának, amelyben többek mellett az 1989-ben elhunyt Kádár János tanúként való meghallgatását kérte.

Az ügyvéd azt mondta, azért tette az indítványt, hogy rámutasson: azért is tisztességtelen az eljárás, mert megfosztották a vádlottat az érdemi védekezés lehetőségétől azzal, hogy az esetlegesen mellette vallomást tehető emberek halálát követően indították az eljárást. Nincs ésszerű oka annak, hogy 23 évet várt a vádhatóság Biszku Béla bíróság elé állításával - tette hozzá.

A bíró elmondta várhatóan május 13-án elhangzanak a perbeszédek, majd ezeket követően hozhat ítéletet a bíróság.

A vád szerint az 1956-os forradalom leverése után Biszku Béla tagja volt az 1956. november elején megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) központi, irányító és döntéshozó testületének, az Ideiglenes Intéző Bizottságnak, amely létrehozta és irányította a karhatalmat.

A vád szerint a karhatalom a forradalom leverése után részben rendfenntartó, részben a megtorlásban közreműködő és a polgári lakosság ellen fellépő fegyveres csoport volt. A jogszabályi keretek nélkül létrehozott karhatalom a forradalmi munkás-paraszt kormány hatalmának jogellenes eszközökkel történő erőszakos megtartását és megerősítését szolgálta, eszköze lett a gyors és kegyetlen leszámolásnak.

A fegyveres alakulatok a polgári lakosságra leadott sortüzekkel szándékos emberöléseket követtek el: 1956. december 6-án Budapesten, a Nyugati pályaudvarnál lezajlott "vörös zászlós" tüntetésen hárman vesztették életüket, két nappal később Salgótarjánban a megyei rendőr-főkapitányság épülete előtt pedig a karhatalmisták és szovjet katonai erők fegyvereitől negyvenhatan, köztük nők és gyerekek, egyikük csupán 10 éves volt.

Biszku Béla az ügyészség szerint azért nem intézkedett a felelősségre vonás érdekében, mert a polgári lakosságra leadott sortüzekkel elkövetett emberölésekre a szűkebb pártvezetés más tagjaival együtt ő adott utasítást.

A vádbeli cselekmények az ügyészség szerint háborús bűntettet valósítanak meg. A hivatalos megfogalmazás szerint a polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozó genfi egyezményben meghatározott súlyos jogsértésnek minősülő, felbujtóként aljas indokból és célból, több emberen elkövetett emberöléssel, valamint más bűncselekményekkel megvalósított háborús bűntett, amely akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető.

Nem értette a bírót

A volt belügyminiszter, ahogy eddig mindig, most is két női kísérővel érkezett a Fővárosi Törvényszék II. kerületi épületébe. Már a tárgyalás elején megkapta azt a fülhallgatót, amire szüksége van, hogy hallja, ami a tárgyaláson történik. Még a nyomozati anyagok felolvasásakor volt ebből egy kisebb probléma, Biszku ugyanis nem értette, amit a bíró mond.

Az Origo beszámolója szerint Biszku, mint a korábbi tárgyalási napokon, ezúttal rezzenéstelen arccal hallgatta végig, ahogy a bíró felolvasta, hogyan lőttek automata nehézfegyverekkel 1956 decemberében az utcán tüntető emberek közé, több száz ember halálát okozva.

A cél az volt, hogy lehetőleg gyorsan és kegyetlenül számoljanak le velük. A tárgyalás elején a bíró még egy adagot olvasott fel a nyomozati anyagokból. Ebből kiderült, hogy a Kádár-kormánynak rendkívül alacsony volt a legitimitása a lakosság körében, újabb felkelés fenyegetett, ezért elhatározták a különböző mozgalmak erőszakos leverését. A rendőrségben nem bíztak, ezért a megalakult karhatalom és a szovjet katonaság segítségével kívánták elfojtani a különböző felkeléseket.

Mint arra a Bors-online felhívta a  figyelmet, Biszku Béla a maga 93 évével Európa legidősebb, a kommunista rendszer idején elkövetett bűnökért felelősségre vont hajdani vezető. Két évvel előzi meg a 91 éves Wojciech Jaruzelski lengyel tábornokot, egykori államfőt. A két vádlott helyzete azonban lényegesen eltér egymástól.

Biszku, bár egészen 1978-ig az MSZMP legfőbb vezető testületének, a Politikai Bizottságnak tagja volt és a „keményvonalasok” táborába tartozott, soha nem volt olyan pozícióban, hogy egy ország sorsáról döntsön. Jaruzelski viszont 1981. december 13-án a Lengyelországban egyre fokozódó feszültség és rá nehezedő szovjet nyomás hatására elrendelte a szükségállapotot, hogy ennek értelmében törvényen kívül helyezhesse a nagy társadalmi támogatást élvező ellenzéki Szolidaritás szakszervezetet, és internáltathassa annak vezetőit, köztük elnökét, a későbbi államfő Lech Walesát.

Walesa azonban később megbékélt Jaruzelskivel, sőt, a tábornok perébe melléállt, mondván, hogy abban a helyzetben nem volt más választása, sőt, megakadályozott egy esetleges szovjet beavatkozást, amelynek – a több évszázados lengyel-orosz ellenségeskedés fényében – beláthatatlan következményei lettek volna.

Hasonló az esetük azonban a megtorlási ügyekben: Jaruzelski  volt ugyanis Lengyelország honvédelmi minisztere, amikor 1970. decemberében a hadsereg véresen leverte a gdanski munkások tüntetését. A tábornok később perében azt állította, hogy „becsapták”, amikor elrendeltették vele a hadsereg bevetését, éppen ezért nem is kért soha bocsánatot a vérontásért.

Jaruzelski pere megszakításokkal 2001 óta folyt, majd néhány éve a tábornok egészségi állapota miatt felfüggesztették az eljárást.

Amikor a főnök pszichopata

Publikálás dátuma
2014.04.15. 09:05
Fotó: Thinkstock, Gettyimages.
A vállalati nagykutyákról lehet néhány órára lenyűgöző filmet készíteni – gondoljunk Michael Douglasra, Gordon Gekkora a Tőzsdecápákban, vagy Leonardo di Capriora a „Wall Street farkasában”, a való életben azonban sokszor ártanak a dolgozóknak és az üzletnek – írja a BBC.

Miranda, egy holland hírügynökség újságírója volt 20 éven át. Nem akarja megmondani vezetéknevét, mert fél hogy kárt okoz a szakmai kapcsolatainak. Azt állítja, hogy egyszer dolgozott egy zsarnok, manipuláló vezetővel. „Mindenkit hibáztatott, ha a dolgok rosszul mentek. Éjszakánként e-mail-eket küldözgetett mindenkinek, hogy megalázza az embereket. Cselekedetei aláásták a stabilitást és a bizalmat.  A középvezetők és a kiadók egymással versengtek, hogy kedvencévé váljanak. Igazi Machiavelli volt, aki kijátszotta az embereket egymás ellen.”

 A globális pénzügyi válságot követően egy kutató csoport összegyűjtötte az úgynevezett nagykutyáknak milyen negatív magatartásuk van, különösen a bankszektorban. A kutatást azokkal a tulajdonságokkal kezdték, amelyeket már nem utálatosnak, vagy bomlasztónak, ítélnek meg hanem, a szakértők szerint, már pszichopatikusak.

 A pszichopaták közös vonásai, amelyek magukban foglalják a lelkiismeret furdalás hiányát, a hol eltűnő, hol megjelenő kedvességet, az egocentrizmust, a hazugságot, a manipulációs készséget, a lobbanékonyságot és az érzelmi szegénységet, túlnyomóan a hatalmi pozícióba jutott embereknél figyelhetők meg.

 Nagyon fontos különbséget tenni a pszichopatikus és a pszichotikus magatartás között. A pszichózis a mentális betegség szimptómája, röviden azt jelenti, hogy valaki elveszítette a kapcsolatát a valósággal. Ezzel együtt, amikor a pszichológusok a pszichopatákról beszélnek, olyan zavart személyt neveznek pszichopatának, aki nem tud különbséget tenni a kegyetlenség, a kedvesség és a rendkívüli közömbösség, valamint az empátia hiánya között.

Elie Wiesel Béke Nobel-díjas szerint a „pszichopata túl szép kifejezés” annak az amerikai férfinak a jellemzésére, aki jelenleg az Egyesült Államok történetének legnagyobb pénzügyi csalásáért ül a börtönben.

Nehéz megmondani, hogy a jelentős személyek hogyan tanúsítanak pszichopata magatartást a munkahelyükön. Néhány tudományos kutatás szerint, amelyeket főleg az on-line-on végeznek, a pszichopaták száma magasabb a vállalti tárgyaló termekben. A Great British Psychopath Survey című szakfolyóiratot 2011-ben indította el az oxfordi egyetem Kevin Dutton vezetésével. Dutton készített egy felmérést 5 500 személlyel, akiknek feltette a kérdést, hogy milyen mértékben értenek egyet, vagy nem az olyan kijelentésekkel, mint: „a mai világban mindenben, amit teszek, igazolva érzem magam,.  Megúszhatok minden következményt. Szeretem, ha túlértékelnek.”

Bár a felmérés nem tudományos értékű, az eredményeiből kiderül, hogy a pszichopaták listájának élén a vállalati vezérigazgatók állnak, őket követik a jogászok, a televíziókban dolgozók, a kereskedők és a sebész orvosok. Ezután következnek az újságírók, a rendőrtisztek és a magas rangú papság, a séfek és közalkalmazottak. Politikusokról nem szól a fáma, lehet, hogy azt nem tekintik külön foglalkozásnak? A legkevesebb pszichopatát viszont a gondozók, az ápolónők, a terapeuták, a színészek és a tanárok között találjuk.

Az úgynevezett funkcionális pszichopaták, akik akaratlanul fenyegetik pszichológiailag kollegáikat, nagyon hatékonyak tudnak lenni néhány vállalati ügyben, mivel egy percig sem szűnnek meg a kollégákat „fúrni”, ellopják mások ötleteit, miközben saját gyengeségeiket mások hibájának állítják be.

Oliver James szerint: „a mohó globális gazdaságban szükség van a csúcson olyan emberekre, akik átkozottul kegyetlenek tudnak lenni, különösen akkor, amikor olyan súlyos üzleti döntéseket kell hozni, mint a leépítések, vagy a munkahelyek csökkentése. De ugyanez a kegyetlenség, ha ellenőrizetlenül hagyják, igen nagy kockázatot jelent és csődbe viheti a vállalatot.  Vannak olyan főnökök, akiknek narcisztikus, vagy machiavellista tulajdonságaik vannak, de lehet velük dolgozni. Az előbbieknek hízelegni kell, az utóbbiak számára hasznossá kell tenni magunkat. Azonban sokak számára az ilyen helyzet elviselhetetlen” – állítja James. 

Amikor a főnök pszichopata

Publikálás dátuma
2014.04.15. 09:05
Fotó: Thinkstock, Gettyimages.
A vállalati nagykutyákról lehet néhány órára lenyűgöző filmet készíteni – gondoljunk Michael Douglasra, Gordon Gekkora a Tőzsdecápákban, vagy Leonardo di Capriora a „Wall Street farkasában”, a való életben azonban sokszor ártanak a dolgozóknak és az üzletnek – írja a BBC.

Miranda, egy holland hírügynökség újságírója volt 20 éven át. Nem akarja megmondani vezetéknevét, mert fél hogy kárt okoz a szakmai kapcsolatainak. Azt állítja, hogy egyszer dolgozott egy zsarnok, manipuláló vezetővel. „Mindenkit hibáztatott, ha a dolgok rosszul mentek. Éjszakánként e-mail-eket küldözgetett mindenkinek, hogy megalázza az embereket. Cselekedetei aláásták a stabilitást és a bizalmat.  A középvezetők és a kiadók egymással versengtek, hogy kedvencévé váljanak. Igazi Machiavelli volt, aki kijátszotta az embereket egymás ellen.”

 A globális pénzügyi válságot követően egy kutató csoport összegyűjtötte az úgynevezett nagykutyáknak milyen negatív magatartásuk van, különösen a bankszektorban. A kutatást azokkal a tulajdonságokkal kezdték, amelyeket már nem utálatosnak, vagy bomlasztónak, ítélnek meg hanem, a szakértők szerint, már pszichopatikusak.

 A pszichopaták közös vonásai, amelyek magukban foglalják a lelkiismeret furdalás hiányát, a hol eltűnő, hol megjelenő kedvességet, az egocentrizmust, a hazugságot, a manipulációs készséget, a lobbanékonyságot és az érzelmi szegénységet, túlnyomóan a hatalmi pozícióba jutott embereknél figyelhetők meg.

 Nagyon fontos különbséget tenni a pszichopatikus és a pszichotikus magatartás között. A pszichózis a mentális betegség szimptómája, röviden azt jelenti, hogy valaki elveszítette a kapcsolatát a valósággal. Ezzel együtt, amikor a pszichológusok a pszichopatákról beszélnek, olyan zavart személyt neveznek pszichopatának, aki nem tud különbséget tenni a kegyetlenség, a kedvesség és a rendkívüli közömbösség, valamint az empátia hiánya között.

Elie Wiesel Béke Nobel-díjas szerint a „pszichopata túl szép kifejezés” annak az amerikai férfinak a jellemzésére, aki jelenleg az Egyesült Államok történetének legnagyobb pénzügyi csalásáért ül a börtönben.

Nehéz megmondani, hogy a jelentős személyek hogyan tanúsítanak pszichopata magatartást a munkahelyükön. Néhány tudományos kutatás szerint, amelyeket főleg az on-line-on végeznek, a pszichopaták száma magasabb a vállalti tárgyaló termekben. A Great British Psychopath Survey című szakfolyóiratot 2011-ben indította el az oxfordi egyetem Kevin Dutton vezetésével. Dutton készített egy felmérést 5 500 személlyel, akiknek feltette a kérdést, hogy milyen mértékben értenek egyet, vagy nem az olyan kijelentésekkel, mint: „a mai világban mindenben, amit teszek, igazolva érzem magam,.  Megúszhatok minden következményt. Szeretem, ha túlértékelnek.”

Bár a felmérés nem tudományos értékű, az eredményeiből kiderül, hogy a pszichopaták listájának élén a vállalati vezérigazgatók állnak, őket követik a jogászok, a televíziókban dolgozók, a kereskedők és a sebész orvosok. Ezután következnek az újságírók, a rendőrtisztek és a magas rangú papság, a séfek és közalkalmazottak. Politikusokról nem szól a fáma, lehet, hogy azt nem tekintik külön foglalkozásnak? A legkevesebb pszichopatát viszont a gondozók, az ápolónők, a terapeuták, a színészek és a tanárok között találjuk.

Az úgynevezett funkcionális pszichopaták, akik akaratlanul fenyegetik pszichológiailag kollegáikat, nagyon hatékonyak tudnak lenni néhány vállalati ügyben, mivel egy percig sem szűnnek meg a kollégákat „fúrni”, ellopják mások ötleteit, miközben saját gyengeségeiket mások hibájának állítják be.

Oliver James szerint: „a mohó globális gazdaságban szükség van a csúcson olyan emberekre, akik átkozottul kegyetlenek tudnak lenni, különösen akkor, amikor olyan súlyos üzleti döntéseket kell hozni, mint a leépítések, vagy a munkahelyek csökkentése. De ugyanez a kegyetlenség, ha ellenőrizetlenül hagyják, igen nagy kockázatot jelent és csődbe viheti a vállalatot.  Vannak olyan főnökök, akiknek narcisztikus, vagy machiavellista tulajdonságaik vannak, de lehet velük dolgozni. Az előbbieknek hízelegni kell, az utóbbiak számára hasznossá kell tenni magunkat. Azonban sokak számára az ilyen helyzet elviselhetetlen” – állítja James.