Alonso fúrta ki főnökét

Publikálás dátuma
2014.04.16. 07:53
Ezek az arckifejezések önmagukért beszélnek: Alonsónak lassan elege van az eredménytelenségből FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MARK
Továbbra is forrnak az indulatok a Formula 1-ben, holott már itt lenne az ideje, hogy mindenki figyelme a világbajnoki küzdelemre fókuszáljon. Sajtóinformációk szerint Stefano Domenicallinak azért kellett távoznia a Ferrari csapatvezetői székéből, mert Fernando Alonso őt okolta a sikertelenségért. A Red Bull végleg csatát veszített a Nemzetközi Automobil Szövetséggel (FIA) szemben, így végleges Daniel Ricciardo kizárása a szezonnyitó ausztrál futamon. A pilóták viszont végre összefogtak, és akár a közös sztrájkot sem zárják ki, amennyiben valamelyikükkel szemben a csapata komoly adósságot halmoz fel.

Úgy tűnik, a Ferrari korábbi csapatfőnökének hételeji távozása igencsak felkorbácsolta a hangulatot szerte a világban. Az egy dolog, hogy az utódának kinevezett Marco Mattiaccit egyáltalán nem tartják karizmatikus vezetőnek - noha nem is ismerik az olasz autógyár dél-amerikai régiójának elnökét -, már most azt találgatja mindenki, ki lehet a valódi jelölt a poszt betöltésére.

Schumachert elzárják a külvilágtól

Úgy tűnik, közeledhet Michael Schumacher felépülésének újabb lépcsőfoka. A hétszeres világbajnok menedzsere, Sabine Kehm ugyanis bejelentette, Schumacher pillanatokra éber és a tudatosság jeleit mutatja, és már az is szóba került vele kapcsolatban, hogy ha majd elhagyhatja a grenoble-i kórházat, a nyilvánosságtól teljes mértékben elzárva folytatja rehabilitációját. A média tisztességes felének köszönetet mondott a család nevében a korrekt híradásokról, míg nem rejtette véka alá, nagyon idegesíti őket a valóságtól teljesen eltérő találgatások, valamint azok a próbálkozások, hogy néhány újságíró vagy fotós bejusson a kómában fekvő Schumacherhez.
Mindenesetre a gyógyulást biztos elősegíti, hogy a hétszeres világbajnok 15 esztendős fia, édesanyja leánykori nevén, Mick Betsch-ként rajthoz állva Olaszországban a hétvégén győzött egy gokartversenyen, sikerét pedig édesapjának ajánlotta. Az ifjabb Schumacher korábbi szokásának megfelelően ezúttal is versenyzett.

Az olasz Autosprint szakírója szerint Gerhard Berger lehet a befutó, míg az Auto Motor und Sport más olasz lapokkal együtt Ross Brawn visszatérését vetítik előre. Viszont egy dologban megegyeznek a hírek, miszerint Domenicali távozásának hátterében Fernando Alonso elégedetlensége állhat.

A kétszeres világbajnok ugyanis egyre türelmetlenebb, és úgy véli, pályafutása legszebb éveiben nem a középmezőny elején kéne küzdenie egy ilyen patináns istálló versenyzőjeként. „Mindenki tudja, hogy a spanyol mennyire becsvágyó, és most úgy érzi, lassan kifut az időből. Jelenleg karrierje csúcsán van, de évek óta képtelen bajnokságot nyerni” – jegyezte meg a brit szakíró, James Allen, aki szerint Mattiacci elsődleges feladata Fernando Alonso Maranellóban tartása lesz.

A Ferrari tehát új csapatfőnökkel, míg a Red Bull immár biztosan Daniel Ricciardo véglegesen elveszített pontjaival vág neki a hétvégi Kínai Nagydíjnak, ugyanis az FIA fellebbviteli bírósága helyben hagyta a versenybíróság ausztráliai ítéletét, így Daniel Ricciardo és a Red Bull nem kapja vissza melbourne-i második helyét, valamint az érte járó pontjait.

„A bíróság meghallgatta a feleket, megvizsgálta az álláspontjukat, és úgy döntött, helybenhagyja a versenybírák 56-os számú döntését, mely a Red Bull Racing 3-as rajtszámú autójának a 2014-es Ausztrál Nagydíjról történő kizárásáról rendelkezett” – állt a szövetség rövid közleményében.

A Red Bull ugyan elfogadta a bíróság ítéletét, de ugyanakkor csalódottan távozott a tárgyalásról. „Nagyon sajnáljuk Danielt, hogy nem kapja meg a 18 pontját, amit megérdemelt. Továbbra is keményen dolgozunk, mostantól már a hétvégi Kínai Nagydíjra összpontosítunk” – közölte a Red Bull.

Mindeközben a versenyzők komoly döntést hoztak meg, miszerint mostantól kezdve akár a kollektív sztrájk fegyveréhez is hozzányúlnak, amennyiben egy csapat huzamos ideig komoly tartozást halmoz fel valamelyik piklótával szemben. A közös fellépésről azért döntöttek, mert Kimi Räikkönen továbbra sem kapta meg a Lotustól teljes bérét, valamint Romain Grosjean, Nico Hülkenberg, Adrian Sutil és Kobajasi Kamui is a fizetésére vár.

A kérdésben a versenyzők Bernie Ecclestone segítségét is kérték, ám a brit üzletember nem kívánt belefolyni ezen témába, mondván, a versenyzőknek és a csapatoknak kell egyezségre jutniuk a kérdésben.

Szerző

Legóból műalkotás

Publikálás dátuma
2014.04.16. 07:45
Színes kábelekből formázta meg emberi alakjait Rabóczky Judit Rita Fotó: Bielik István
Színes, ironikus és humoros. Talán ez a három jelző lehetne a közös nevezője a Műcsarnokban kiállított Derkovits-ösztöndíjas képzőművészek munkáinak. Merthogy változatos a kiállítás merítése, az egyszer biztos. Idén az 1979. január 1. után született alkotókat díjazták, akik tanúbizonyságot tettek arról, hogy a magyar kortárs művészet igenis él, lélegzik.

Rendhagyó anyagokkal dolgoztak az ösztöndíjasok. Színes kábelekből formázta meg emberi alakjait Rabóczky Judit Rita. Mindezt olyan élethűen, hogy a kábelek helyett hajlamos az ember azt hinni, hogy vérereket, inakat és izomrostokat lát. Karsai Dániel már egy nagyméretű gondolkodó szobrot alkotott szivacsból, melyet cellux szalag segítségével formált emberi alakúra.

A megoldás olyan profira sikerült, hogy a szobor előtt talán még Auguste Rodin is kalapot emelne. Szanyi Borbála már keményebb, durvább anyagokat használt fel Vasgyári projekt (Ysa Pur) nevű alkotásához. Vastáblákba viszont ellenpontozásként könnyed csipkemotívumokat vágott bele, és ugyanezt a módszert ismételte meg dézsákkal is.

Ugyancsak fémből készültek Németh Marcell Közeli látószög című munkái is, ő acéllemezekbe rajzolt bele távvezetékoszlopokat. A nyers, rideg témához tökéletesen passzolt az anyagválasztás. A legfurább szobor Balázs József Tamás Utópia Csapda Projektje, mely a Műcsarnok nagytermében található: a földre, geometrikus alakzatban szórt tűlevelekből, egy kisebb méretű fenyőfából, egy állatcsapdából valamint egy karámból áll.

Az alkotás a művész leírása szerint egy helyspecifikus mobil szobor, ugyanis ő a műveit mindig újraépíti az adott kiállítótérnek megfelelően. Nagyméretűek Koós Gábor fametszetei is, aki két hétköznapi helyszínről, egy utcarészletről és egy metrókocsi belsőről készített linofestékkel nyomatot.

A filozofikus művek se maradtak ki a kiállításról, az irónia pedig szinte kötelező elem. Felsmann István például a digitális médiának állít görbe tükröt. A technika uralta világban minden kép, dokumentum egy hatalmas adathalmaz, melyet szabadon variálhatunk, osztunk meg egymással.

Felsmann éppen ezért a képeit legó kockákból építi fel, melyekre aztán füzetlapot, újságcikket vagy fotót ragaszt, kihagyva itt-ott egy-egy építőelemet.

Az eredmény olyan, mint egy meghibásodott képfájl. Brückner János is elidenegedett világunkra reflektál, ő instrukciókkal ellátott tükröket helyezett ki, melyekről, ha leolvassuk a feliratokat, fél perc alatt érezhetjük magunkat boldognak, szomorúnak, lehangoltnak. Szvet Tamás már időutazásra invitál, ő régen készült fotókra vetíti rá digitális technikával a jelenben készült képeit.

Idén bemutatkozási lehetőséget kaptak azok az alkotók is, akik szeretek volna 2014-ben pályázni, de már nem tehették meg. Ők 1978-ban születettek, és az ösztöndíj 2012-es kimaradása után nem kapták meg azt a 35 éves korhatárt egy évvel felemelő kompenzációt, amit egy évvel idősebb társaik 2013-ban már megkaptak.

Ezen alkotások közül Szabó Péteré az egyik legérdekesebb: ő a Magyar Népmesék című animációs sorozatra hajazó képeket rajzolt, olyan feliratokkal, mint például "Ne bántsd a Magyar Népmesét!".

A fotósokat is díjazták

A legjobb fotókat készítő Pécsi József-ösztöndíjasok is változatos témákkal készültek. Péter Ildikó a schengeni egyezmény utáni megszűnt határátkelőket mutatja be, a Szlovákiával, Szlovéniával és Ausztriával közös határvonalakon. Kasza Gábor Y sorozatában az emberi viszonyokat és az elnyomott érzelmeket hozza felszínre, míg Bíró Eszter olyan emberek családi fotóit gyűjtötte össze, akiknek már nincsenek leszármazottai.

A Brazíliában született Ember Sári Sao Paolóban élő nőkről készített fotókat, Stiller Ákos a kilátástalan tanyavilágba, Hajdú D. András a nagybányai nyomortelepre kalauzol. Boldogabb témát választott Pályi Zsófia, aki a Magyar tenger című sorozatában balatoni fürdőzőket kapott lencsevégre. Szombat Éva a szándékoltan giccses-szirupos képeivel és hozzájuk kapcsolódó humoros idézetekkel ötleteket ad arra, hogyan is lehetnénk boldogok.

Legóból műalkotás

Publikálás dátuma
2014.04.16. 07:45
Színes kábelekből formázta meg emberi alakjait Rabóczky Judit Rita Fotó: Bielik István
Színes, ironikus és humoros. Talán ez a három jelző lehetne a közös nevezője a Műcsarnokban kiállított Derkovits-ösztöndíjas képzőművészek munkáinak. Merthogy változatos a kiállítás merítése, az egyszer biztos. Idén az 1979. január 1. után született alkotókat díjazták, akik tanúbizonyságot tettek arról, hogy a magyar kortárs művészet igenis él, lélegzik.

Rendhagyó anyagokkal dolgoztak az ösztöndíjasok. Színes kábelekből formázta meg emberi alakjait Rabóczky Judit Rita. Mindezt olyan élethűen, hogy a kábelek helyett hajlamos az ember azt hinni, hogy vérereket, inakat és izomrostokat lát. Karsai Dániel már egy nagyméretű gondolkodó szobrot alkotott szivacsból, melyet cellux szalag segítségével formált emberi alakúra.

A megoldás olyan profira sikerült, hogy a szobor előtt talán még Auguste Rodin is kalapot emelne. Szanyi Borbála már keményebb, durvább anyagokat használt fel Vasgyári projekt (Ysa Pur) nevű alkotásához. Vastáblákba viszont ellenpontozásként könnyed csipkemotívumokat vágott bele, és ugyanezt a módszert ismételte meg dézsákkal is.

Ugyancsak fémből készültek Németh Marcell Közeli látószög című munkái is, ő acéllemezekbe rajzolt bele távvezetékoszlopokat. A nyers, rideg témához tökéletesen passzolt az anyagválasztás. A legfurább szobor Balázs József Tamás Utópia Csapda Projektje, mely a Műcsarnok nagytermében található: a földre, geometrikus alakzatban szórt tűlevelekből, egy kisebb méretű fenyőfából, egy állatcsapdából valamint egy karámból áll.

Az alkotás a művész leírása szerint egy helyspecifikus mobil szobor, ugyanis ő a műveit mindig újraépíti az adott kiállítótérnek megfelelően. Nagyméretűek Koós Gábor fametszetei is, aki két hétköznapi helyszínről, egy utcarészletről és egy metrókocsi belsőről készített linofestékkel nyomatot.

A filozofikus művek se maradtak ki a kiállításról, az irónia pedig szinte kötelező elem. Felsmann István például a digitális médiának állít görbe tükröt. A technika uralta világban minden kép, dokumentum egy hatalmas adathalmaz, melyet szabadon variálhatunk, osztunk meg egymással.

Felsmann éppen ezért a képeit legó kockákból építi fel, melyekre aztán füzetlapot, újságcikket vagy fotót ragaszt, kihagyva itt-ott egy-egy építőelemet.

Az eredmény olyan, mint egy meghibásodott képfájl. Brückner János is elidenegedett világunkra reflektál, ő instrukciókkal ellátott tükröket helyezett ki, melyekről, ha leolvassuk a feliratokat, fél perc alatt érezhetjük magunkat boldognak, szomorúnak, lehangoltnak. Szvet Tamás már időutazásra invitál, ő régen készült fotókra vetíti rá digitális technikával a jelenben készült képeit.

Idén bemutatkozási lehetőséget kaptak azok az alkotók is, akik szeretek volna 2014-ben pályázni, de már nem tehették meg. Ők 1978-ban születettek, és az ösztöndíj 2012-es kimaradása után nem kapták meg azt a 35 éves korhatárt egy évvel felemelő kompenzációt, amit egy évvel idősebb társaik 2013-ban már megkaptak.

Ezen alkotások közül Szabó Péteré az egyik legérdekesebb: ő a Magyar Népmesék című animációs sorozatra hajazó képeket rajzolt, olyan feliratokkal, mint például "Ne bántsd a Magyar Népmesét!".

A fotósokat is díjazták

A legjobb fotókat készítő Pécsi József-ösztöndíjasok is változatos témákkal készültek. Péter Ildikó a schengeni egyezmény utáni megszűnt határátkelőket mutatja be, a Szlovákiával, Szlovéniával és Ausztriával közös határvonalakon. Kasza Gábor Y sorozatában az emberi viszonyokat és az elnyomott érzelmeket hozza felszínre, míg Bíró Eszter olyan emberek családi fotóit gyűjtötte össze, akiknek már nincsenek leszármazottai.

A Brazíliában született Ember Sári Sao Paolóban élő nőkről készített fotókat, Stiller Ákos a kilátástalan tanyavilágba, Hajdú D. András a nagybányai nyomortelepre kalauzol. Boldogabb témát választott Pályi Zsófia, aki a Magyar tenger című sorozatában balatoni fürdőzőket kapott lencsevégre. Szombat Éva a szándékoltan giccses-szirupos képeivel és hozzájuk kapcsolódó humoros idézetekkel ötleteket ad arra, hogyan is lehetnénk boldogok.