Tankönyvek korlátozva

Publikálás dátuma
2014.04.17. 07:00
A kiadók mellett a tanárok és a tanulók is elszenvedik a tankönyvek cseréjét. Fotó: Vajda József/Népszava
Bár az Alkotmánybíróság az új tankönyvtörvényre hivatkozva kedden visszadobta a már tavaly kisemmizett tankönyvterjesztők panaszát, az egyik legnagyobb hazai magánkiadó, a Mozaik perre készül az állam ellen, mert milliárdos károkat okoz nekik az államosítás és a diszkriminatív tankönyvjegyzék.

Kártérítési pert indít a legnagyobb hazai tankönyvkiadó, sőt, akár a strasbourgi bíróságig is elmegy, miután a leköszönő Hoffmann Rózsa köznevelési államtitkár levélben arra szólította fel az állami fenntartású iskolákat, hogy csak az állami iskolafenntartó, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) által összeállított listából válasszanak tankönyveket a jövő tanévre.

A Mozaik Kiadó ügyvédje az atv.hu-nak úgy fogalmazott, az államtitkárság jogellenesen korlátozta a tankönyvválasztás szabadságát, amikor a tankönyvellátásról szóló törvényben foglaltakkal szemben csak a listán szereplő kiadványok megrendelésére adott lehetőséget.

Magyar Gábor szerint nem csak a tankönyvkiadók, de a szülők és a családok érdekeit is sérti a korlátozás, hiszen nem az ár alapján döntöttek a javasolt listába vételről, így nem biztosított, hogy a legolcsóbb könyvek kerülnek a tanulókhoz szeptemberben. Pedig Hoffmann korábban azzal érvelt a javasolt könyvek listája mellett, hogy azok lényegesen kevesebbe kerülnek majd.

Döntése milliárdos veszteséget jelent a nem állami kiadóknak. A Dinasztia Kiadónak például egyetlen kiadványa sem szerepel a jegyzékben, amelynek magyarázata talán az lehet, hogy a cég igazgatója Szarvas-Böllér Judit, az új tankönyvtörvénnyel megszüntetett Tankönyves Vállalkozók Országos Testületének elnöke, aki 2013 óta többször bírálta a sajtóban a tankönyvpiac államosítását.

Értesüléseink szerint azonban a kiadók mellett a leginkább a pedagógusok szenvedik meg leginkább a korábbi, jól bevált kiadványok lecserélését. A tematika ugyanis többnyire nem azonos sorrendben és terjedelemben szerepel az egyes tankönyvsorozatokban - főleg a magyar és a történelem kiadványokban -, így előfordulhat, hogy a következő évfolyamba lépő diákokkal újra át kell venni egy témát, vagy egyszerűen ki kell hagyniuk egyeseket.

Eközben újabb nevek merültek fel, mint a köznevelési államtitkári posztra esélyes pályázók. Már korábban is emlegették Pálinkás Józsefet, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, bár sajtóhírek szerint az első Orbán-kormány kultuszminisztere nem annyira Hoffmann Rózsa helyére, inkább egy oktatási csúcsminisztérium, vagy felsőoktatási és tudományos-kutatási minisztérium megalakításáért és vezetéséért lobbizik.

Felmerült Hoppál Péter Fidesz-szóvivő neve is, de az Új Katedra nevű közoktatási hírportál két másik jelöltet, a fideszes Kucsák Lászlót, valamint Pósán Lászlót nevezett meg. Utóbbi parlamenti képviselőként 2010 óta többször is támogatta Pokorni Zoltánt a hoffmann-i oktatáspolitikával szemben.

Fogalomzavarba került Balog
A kormányzat versenyhelyzetet teremtett az etika- és a hittanoktatás között azzal, hogy tavaly szeptembertől a diákok felmenő rendszerben kötelezően választhatnak közülük - mondta Balog Zoltán. Az emberi erőforrások minisztere szerint "nem az állam alkalmazottainak kell feltétlenül erkölcsöt oktatniuk", ezért adtak lehetőséget erre az egyházaknak, amelyek a múltban is alkalmasak voltak a hit- és erkölcstan oktatására. Azt azonban a tárcavezető nem fejtette ki, hogy mitől minősül "versenyhelyzetnek", ha a diákoknak kötelező erkölcstant vagy hittant tanulniuk, miközben a két tantárgy tartalma alapvetően eltérő.

Kordonbontás hetedszerre is - Képek!

Publikálás dátuma
2014.04.16. 22:36
MTI Fotó: Beliczay László
A tiltakozók ma ismét lebontották a német megszállási emlékmű helyét elkerítő kordont a Szabadság téren.
MTI Fotó: Beliczay László

MTI Fotó: Beliczay László


 A tüntetők a kordont hetedik alkalommal bontották el, de az építők mindig visszaállították. 

Szerző

Mécs Imre újra gyanúsított lett

Publikálás dátuma
2014.04.16. 22:31
Fotó: K2 Press/Népszava
Tucatnyi társa után gyanúsítottként hallgatták ki Mécs Imrét is a Szabadság térre tervezett '44-es német megszállási emlékmű elleni tiltakozó akciója - "falfirkálás" - miatt. A téren szerdán a tüntetők immár hetedszerre is elbontották a minden éjjel visszaépített kordont - így tesznek csütörtökön is. A holokauszt magyarországi emléknapján Orbán Viktor udvariassági levelet írt a Mazsihisznek, ám szót sem ejtett az emlékműről, vagy az ellene folytatott polgári engedetlenségi akcióról.

"Falfirka elhelyezésével elkövetett" rongálással és emiatt 2800 forint károkozással gyanúsítják Mécs Imrét, aki kedden festékszóróval üzent a Szabadság térre tervezett '44-es német megszállási emlékmű körüli kordont borító molinón. Az egykori '56-os halálraítélt, a rendszerváltás után - előbb az SZDSZ, később az MSZP színeiben - húsz éven át országgyűlési képviselő Mécset tegnap délután hallgatták ki az V. kerületi rendőrkapitányságon.

Mécs a gyanúsítás ellen panaszt tett, mondván: csak a véleménynyilvánítás szabadságával élt, amikor a molinóra azt fújta: "1848-1867-1956-1989 Vissza a demokráciát!" A volt képviselő - akit több más, hasonló okból eljárás alá vont tüntetőtársával ellentétben nem rabosítottak -, vallomásában kitért arra is, hogy tette már csak azért sem bűncselekmény, mivel nem rongált, értékcsökkenést nem okozott, és a felirat a molinó használhatóságát nem befolyásolta.

A felirattal a szándéka az volt - olvasható a kihallgatása után közzétett vallomásában -, hogy "a több száz jelenlévővel és a 13 eljárás alá vonttal, hogy az ország becsületét mentsük, mivel a hamis emlékmű felépítése nagymértékben rontja a magyarság hírnevét". Mécs szerint ez az oka, hogy cselekménye nemhogy a társdadalomra nem veszélyes, hanem ellenkezőleg: társadalmi célt szolgál.

Mécs Imre kihallgatásán kérte a rendőrhatóságot, hogy "valamennyiünk ellen zárja le ezt a vizsgálatot, és ahogy eddig is, továbbra is biztosítsa az alkotmányos jogok érvényesülését." Szerda este egyébként már ott volt ismét a Szabadság téren a tüntetők között, akik újra, immár hetedszerre is lebontották a tervezett emlékmű munkaterületét elkerítő kordont.

Egy kusza logikájú levél

Eközben ugyancsak szerdán - a magyarországi holokauszt emléknapon - Orbán Viktor levelet írt a Mazsihisznek, ám a kormányfő szóba sem hozta az emlékművet, sem az ellene folytatott polgári engedetlenségi akciót. Meglehetősen kusza logikájú levelében írt viszont arról, hogy "új alkotmányunk szavaival valljuk, hogy a XX. század erkölcsi megrendüléshez vezető évtizedei után múlhatatlanul szükségünk van a lelki és szellemi megújulásra".

Biztosította továbbá Heisler András Mazsihisz-elnököt, hogy "a magyar zsidóság fájdalma minden magyar ember fájdalma" (...) ami történt, "a nemzet közös fájdalma és vesztesége". Majd a "felfogásunk szerint" kifejezéssel Orbán azt is hozzátette: "a magyar zsidóság a magyar nemzet része volt, és az is marad". Levelét a "magyarországi zsidó közösség iránti nagyrabecsülése" megemlítésével zárta - ám sokak szerint az elmúlt hetek eseményei cáfolják szavait.

Emlékezetes, azzal, hogy a parlamenti választás után mindössze két nappal a munkások hozzáláttak a munkaterület elkerítéséhez, Orbán Viktor és kormánya becsapta a Mazsihiszt. A tervezett emlékművel szembeni aggályainak hangot adó szervezetnek küldött válaszában februárban a miniszterelnök még azt ígérte, hogy a választás és a húsvéti ünnepek után tárgyalnak a kérdésről, ám a egyeztetést be sem várva kezdtek bele a munkába. Heisler András utóbb jelezte is, "ha a miniszterelnök semmibe veszi saját ígéretét, akkor nincs tárgyalási alap".

Jobboldali kritika

Eközben a Magyar Nemzetben szerdán megjelent talán az első jobboldali kritika az emlékmű ügyében. Méghozzá Orbán Viktor székesfehérvári gimnáziumi padtársa, Hermann Róbert tollából, aki azóta az 1848-49-es időszak legelismertebb hazai történész-szaktekintélye lett. Hermann nemcsak kommunikációs hibákat rótt fel az Orbán-kormánynak, de kjelentette:jogosak azok a bírálatok, melyek azt vetették fel, hogy az emlékmű "jelen formájában azta látszatot kelti, mintha az 1944-ben katonailag megszállt Magyarország egésze csak áldozata lett volna a német haderőnek, s mintha mindenért, ami ezután történt a magyarországi zsidó honfitársainkkal (...) egyedül a Wehrmacht és a nyomában megjelenő német hatóságok viselnék a felelősséget."

A történész ezért azt javasolta, hogy dolgozzák át a terveket, és az eddig elmulasztott egyeztetések megtartása mellett dolgozzon a kormány egy "még régebbi erkölcsi adósságunk törlesztése, az 1848-49. évi szabadságharc vértanúinak emlékműve" érdekében.

A holokauszt áldozataira emlékeztek a demokratikus ellenzéki pártok is, és felhívták a figyelmet a Szabadság téri demonstrálókat ért rendőri vegzálásra. Bajnai Gordon például kifejtette: "a német megszállás ténye korántsem menti fel a magyar államot a történelmi felelősség alól, hiszen zsidó honfitársaink összegyűjtése és deportálása a magyar állami szervek hathatós közreműködésével történt". Az Együtt-PM vezetője szerint "ezt nem szabad elfeledni akkor, amikor a kormány egy olyan emlékművet akar ránk erőltetni, mely a magyar államot igyekszik felmenteni e felelősség alól".

Fodor Gábor, a Liberálisok elnöke maga is tüntetett a téren, és jelezte, "elfogadhatatlan, hogy a tiltakozókat rabosítják, kizárólag azért, mert a regnáló hatalom hazug és sértő projektje elleni véleményüket, személyes érzéseiket a kordonon levő molinóra írják".

"El a kezekkel Mécs Imrétől" - üzente a Demokratikus Koalíció is, amelynek alelnöke, Molnár Csaba azt közölte, tiltakoznak a szószegés, a történelemhamisítás, a Horthy-rendszer bűneinek mentegetése, a szabad véleménynyilvánítás megtorlása és különösen Mécs Imre meghurcolása ellen. Hozzátette: "ha Orbánban csöppnyi szégyenérzet maradt volna, most el kellene süllyednie".

Az MSZP elnök-frakcióvezetője, Mesterházy Attila is megemlékezett a holokauszt áldozatairól, egyúttal jelezte: a kormány nem a holokauszt áldozatainak emlékének ápolásával foglalkozik, hanem az egykori elkövetők bűneinek tisztára mosásával próbálkozik. "Nincs olyan ideológia, amely igazolná az Orbán-kormány szándékát, az emlékmű létjogosultságát, védelmezőinek igazát" - fejtette ki Mesterházy.

Az örök élet fáit ültették el

Az örök életet jelképező fákat, két gingko-bilobát - páfrányfenyő, az egyik leghosszabb életű fa, amelynek ezer éves példányai is ismertek - ültettek el tegnap a Páva utcai Holokauszt Emlékközpont udvarán. "Alapvető feladatunk, hogy megőrizzük az áldozatok és az események emlékét" - mondta a holokauszt emléknapon Botos János igazgató-helyettes, aki megnyitójában két világhírű túlélőt idézett. "Nem tudtam, hogy valóság-e vagy álom. Aztán rájöttem, hogy ez nem olyan, mint amikor a bútorokat jöttek lefoglalni" - idézte fel Bruck Edith szavait.

"Soha nem felejtem el azt a napot, ami egyetlen hosszú, hétpecsétes éjszakává változtatta az életemet" - írta egy másik túlélő, Elie Wiesel. Botos figyelmeztetett: "Meg kell fogadnunk, nem engedjük meg, hogy ez még egyszer előforduljon sehol a világon".

A két életfát a Bornemissza, a Sztehlo és a Wallenberg gimnázium diákjai ültették el, majd megnyílt Kádár György holokauszt-túlélő kiállítása. Kádár, aki József Attila Döntsd a tőkét, ne siránkozz! című kötetének borítóját készítette, munkaszolgálatosként esett német fogságba. Több tábort is megjárt, végül Buchenwaldból szabadult. Egy évvel később kezdte a lágerélet borzalmairól készíteni rajzait, amelyeken az uralkodó árnyalat a fekete. A július 29-ig megtekinthető tárlat címe sem is erre utal: Ahol a fény is sötét volt.

A megemlékezés gyertyagyújtással, kövek elhelyezésével ért véget. Jelenleg a magyar holokauszt 172.312 áldozata ismert név szerint, és mint Botos János elmondta, minden évben újabb és újabb nevek kerülnek fel az emlékezet falára. A kutatást folytatják, még akkor is, ha valószínűleg soha nem tudják valamennyi áldozatot azonosítani.

Fejet hajtottak
- Áder János köztársasági elnök a Cipők a Duna parton emlékműnél Budapesten virágot és emlékkövet helyezett el, valamint mécsest gyújtott, beszédet nem mondott.
- Navracsics Tibor igazságügyi miniszter ugyanott emlékezett, és csak annyit mondott: idén is mécsest gyújtani és emlékkövet elhelyezni érkezett.
- Pokorni Zoltán Fidesz-alelnök is az emlékműnél hajtott fejet. A holokausztról azt mondta, "magyarok voltak a gyilkosok, magyarok az áldozatok is, tehát ez a mi ügyünk".


A szoborparkban lenne a helye

Nem biztos, hogy elkészül az emlékmű a Szabadság téren, benne van a levegőben, hogy a tiltakozás meghátrálásra készteti a hatalmat - mondta Pápai Gábor a Hét Olajfa Egyesület szerdai rendezvényén. A Népszava karikaturistája - akit a kordonfólia "összefirkálása" miatt szintén rabosítottak - úgy vélte, ha nagyon akarnák, néhány éjszaka alatt felhúzhatnák az emlékművet és a készenléti rendőrökkel távol tarthatnák a tiltakozókat, de inkább úgy tűnik, "várnak valamire".

Arra a kérdésre, miért vesznek részt viszonylag kevesen az emlékmű elleni demonstrációkon, Pápai úgy fogalmazott: az emberek többségében érezhető a rendszer egyfajta "beárazása", a választási eredmény miatt mindenki elkönyvelte a megmásíthatatlanságot. Szerinte attól sem lesz valami igazabb, ha többen hiszik, hogy igaz. "Ha egyedül lennék ott, akkor is azt gondolnám, hogy igazam van" - tette hozzá.

Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezető lelkésze Pápaival ellentétben úgy vélte, Orbán Viktor nem az a fajta ember, aki valaha is engedne, ha egyszer elhatározott valamit. A zsidó húsvét, a pészah kapcsán kijelentette: a zsidók egyiptomi fogsága idején a tömegek eleinte nem álltak Mózes mellé, akkor is nehéz volt rávenni az embereket arra, hogy küzdjenek a szabadságukért. Utóbbiért szenvedni kell, olykor a börtönt, a munkahely elveszítését vagy a kigúnyolást vállalva.

"Nem kell az egész világnak összefognia, kis dolgok is megrendíthetik az önkényuralmat" - vélte a lelkész. Iványi szerint a tiltakozók rabosítása bizonyítja, hogy "miféle szörnyűséges hatalommal állunk szemben", de "egy napon ez a dicstelen szobor le lesz bontva, és abba a szoborparkba kerül, azon emlékművek közé, amelyek egykor más politikai vezetők hagymázas álmait képviselték".

Heisler András, a Mazsihisz elnöke is a Hét Olajfa vendége lett volna, el is fogadta a meghívást, ám - mint a magát kimentő levelében írta - nem figyelt arra, hogy a beszélgetés pészah ünnepére esett, ezért a tradíciókat tiszteletben tartva le kellett mondania részvételét. Pedig - írta - sok mondanivalója lenne. Például "a zsidók mindenkori szabadságvágyáról", vagy az emlékműről, amellyel összefüggésben elmondhatta volna, "miért tiltakoztunk, de azt is, miért nem veszünk részt a kordonbontásban".

Heisler hozzátette: a Mazsihisz megítélése az elmúlt hónapokban sokat változott; a sok dicséret mellett számos kíméletlen kritikát is kaptak. Úgy vélte, "fontos lenne, hogy emberek és szervezetek mindig következetesen vállalják nézeteiket, de azt is látni kell, hogy ma legalább akkora bátorság kell a hatalom kritikájához, mint egy udvarias hangú levél megírásához."

Szerző