A szerbek ablaka a Nyugatra

Publikálás dátuma
2014.04.19 10:30
A barcsi lágerbe internált szerbek közül hatvanhárman életüket vesztették FOTÓ: FORTEPAN
Fotó: /

Minden tisztességes és józanul gondolkodó embert megdöbbentettek az elmúlt években zajló történelemhamisítások. Tévedés a bűnt kizárólag a németekre, a nyilasokra és a kollaboránsokra kenni. Márai a naplójában írja: "Az ország elmerült a bűnben. Hírét, becsületét nemzedékek sem tudják visszaszerezni. S még csak azt sem mondhatjuk, hogy mindezt végső kényszer alatt cselekedtük… a gyalázatból történelmi felelősség lesz."

Fónagy János államtitkár Krakkóban nyilatkozta a következőket: "A kormány a történelmi bűnökért és az antiszemitizmussal szemben meghirdette a zéró toleranciát, és alaptörvényünk elítéli a diszkrimináció minden formáját. Az új büntető törvénykönyv is szigorúan szankcionálja az ezzel kapcsolatos megnyilvánulásokat." Jó lenne, ha mindez igaz lenne, de a hazai valóság sajnos mást igazol.

Úgy gondolom, jogállamiságunk nem elég erős ahhoz, hogy a nem kívánatos folyamatokkal szemben támasz legyen. Ha napjainkban bármi, bárki valamilyen módon arra tesz utalást, hogy jóváhagyja a németek - és velük együtt Horthy - cselekedeteit, azon joggal felháborodnak világszerte. Ide sorolható a német megszállás emlékműve is, amely szimbolikus eszközökkel igyekszik tisztára mosni a Horthy-rezsim történelmi felelősségét. A tervezett emlékmű azt az erősen félrevezető üzenetet hordozza, hogy az 1944-et megelőző években nem voltak áldozatai a jogfosztásnak és a megalázásnak, elhallgatja az 1941-től elkövetett tömeggyilkosságokat, deportálásokat, internálásokat, a munkaszolgálatot elrendelő és végrehajtó rendszer felelősségét.

A parlamentnek és a kormánynak azt kellett volna bizonyítania: a Szabadság téri emlékművet senki sem fogja arra használni, hogy tisztára mossa a történelmet és rehabilitálja Horthy fasiszta rendszerét. A mai magyar vezető politikusok ellentmondást nem tűrve ragaszkodnak a Szabadság térre tervezett emlékműhöz, nem nyitnak vitát a szoborról, nekik úgy jó az, ahogy van!

Virágzott a "szerb Pest"

Amikor Magyarország német megszállásának a Szabadság téren felállítandó emlékművéhez a Belváros-Lipótváros önkormányzat képviselő testülete tulajdonosi hozzájárulást adott, nem tudjuk, hogy a Fidesz frakcióvezetője és a polgármester tisztában volt-e vele, hogy az Belvárosban a magyarokon, zsidókon kívül élnek még őshonos nemzetiségek és egyéb kisebbségek is.

Tudta-e, hogy egyes őshonos nemzetiségek már a honfoglaló magyarok előtt itt voltak Pannóniában, illetve az úgynevezett Szlavóniában? "Buda és Pest a szerbek ablaka a nyugati világ felé" című tanulmányomban megírtam, hogy a szerbek már a magyarok előtt itt voltak Pannóniában, különösen a Duna jobb partján, s a Dunántúlon, a magyarokkal együtt hozták létre a Pannóniai királyságot. Már Szent István idején Uros, az itteni szerbek főfejedelme nádor lett, majd utána az Urosevics nádorok következtek: Rado, Vid, Jánosa-Jovan, Belus, ajd a Garaiak, és más szerb származású nádorok uralkodtak. A szerbség létszáma Zsigmond király alatt, majd különösen Buda visszafoglalása után, a 1690-es nagy vándorlás idején ugrásszerűen megnőtt.

Szerbek nemcsak Budán és a Tabánban éltek, hanem Pesten is. Közvetlenül a török hódoltság után a Bástya, a Zöldfa (ma Veres Pálné), a Lipót (ma Váci) és a Pálos (ma Szerb) utcában a telkek és házak zöme, mintegy 80 százaléka a szerbek tulajdonában volt, valóságos kis "szerb Pest" virágzott ott. Mégis, Rogán Antal, a kerület mai polgármestere nem tartotta fontosnak, hogy legalább a kerületben élő őshonos nemzetiségek véleményt mondhassanak a tervezett emlékműről, hiszen az róluk is szól.

Ez példaértékű: mutatja a magyar nemzetiségi politika lényegét. Egy emlékmű mindenkinek emléket kell, hogy állítson. Azoknak is, akiket elhurcoltak, internáltak, akiket brutálisan, vasrudakkal agyonvertek. Minden meggyilkolt, elhurcolt, internált, meggyalázott embernek emléket kell állítani. Közöttük a barcsi lágerbe internált, ott meghalt és eltemetett 63 szerbnek is.

Megszegett szerződés

Nem volna szerencsés, ha a hazai nemzetiségek hagynák magunkat belehajszolni felesleges konfrontációkba, de a barcsi internáló táborban meghalt szerbek ügyében meg kellett szólalnunk. A táborban meghaltak emlékműve körüli vitában szinte lehetetlen az egymásnak ellentmondó álláspontokat tisztázni, ezért az emlékmű felállításának engedélyezési ügye már-már tengeri kígyóvá terebélyesedett. Messziről kell kezdeni.

A magyar kormány a második világháború során Jugoszláviával megkötött örök barátsági szerződés megszegésekor arra hivatkozott, hogy annak aláírása nem jelentette lemondását az elcsatolt területek iránti igényéről. Ezt alátámasztja Sztójai Döme - az egyébként tiszta magyarországi szerb származású Dimitrije Stojković - berlini magyar nagykövet jelentése, aki már 1940. december 19-ikén, mindössze hét nappal a magyar-jugoszláv örök barátsági szerződés aláírását követően, közölte: az illetékes német tisztviselők tudomására adta, hogy Magyarország soha nem mondott le a Jugoszláviával szembeni területi követelésekről.

Ismeretes, hogy az irredenta politika már a harmincas években előállt az igényeivel: "Igazságot Magyarországnak!", "Kis Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország!". Éppen akkor, amikor a Horthy-kormányzat "Jankó-pusztán" képezte a horvát fasiszta középkádereket, illetve azokat a terroristákat, akik 1934-ben Marseille-ben meggyilkolták Sándor szerb királyt.

A kitelepítésekről, internálásokról sok magyar újság és folyóirat írt, de ezzel különböző intézmények is foglalkoztak. Itt csak a Magyar Építészmérnökök Nemzeti Szövetségének 1941. áprilisában megjelent közleményét említjük meg: "A pravoszláv vallású szerbség mindig is olyan rész lenne a nemzet testében, amely az egész szervezetet fertőzi, ezért annak gyökeres eltávolítása jelenthet megfelelő orvoslást. Ide kell sorolni a bunyevácokat is, akik nem hűek Magyarországhoz."

Barcsi szörnyűségek

A barcsi internálótábort 1941. június 15-ikén hozták létre, amikor a bácskai, elsősorban Zombori és Szabadkai járások szerb településeinek lakóit ide internálták. Egy elhagyott, ötemeletes malom épülete adott helyet a kitelepítetteknek. Az épületben az egy-egy családra jutó terület két méter hosszú és három méter széles volt. Innentől kezdve ez volt az internáltak szálláshelye, ahol csak szorosan, egymás mellett tudtak a földre szórt szalmán feküdni.

A lágerben uralkodó gyalázatos körülmények és a táborvezetők kíméletlensége azt eredményezte, hogy alig egy hónapon belül megkezdődtek a halálozások, elsősorban az erőtlen gyermekek és öregek körében. Teljes joggal nevezték a barcsi, sárvári és a többi internálótábort a gyerekek és az öregek temetőjének. Alig hét hónap alatt 63 halott volt, de csak háromról tudjuk, hol vannak eltemetve. A nyolcvanas években egy szerény emlékművet készítettek, hogy az internáltak és utódaik szenvedései ne mehessenek feledésbe.

Szerző
2014.04.19 10:30

Rasovszky a tavalyi év legjobbja, Hosszú második lett a LEN-nél

Publikálás dátuma
2019.02.15 10:33

Fotó: AFP/ FRANCOIS XAVIER MARIT
A női úszók között a svéd Sarah Sjöström diadalmaskodott.
Rasovszky Kristófot választották 2018 legjobb nyíltvízi úszójának a vizes sportokat tömörítő európai szövetség, a LEN szavazásán. A szervezet pénteki tájékoztatása szerint a voksoláson a nemzeti szövetségek és az egyes LEN bizottságok tagjai szavazhattak a legjobbakra. A női úszók között 2013 és 2016 között sorozatban négyszer győztes Hosszú Katinka a második lett a svéd Sarah Sjöström mögött. A 21 éves Rasovszky – aki a LEN Awards-szavazások 2008 óta íródó történetében első magyar férfi nyíltvízi úszó győztes – a glasgow-i Európa-bajnokságon két arany- és egy ezüstérmet nyert. 
Szerző
2019.02.15 10:33

Fucsovics negyeddöntős Rotterdamban

Publikálás dátuma
2019.02.15 07:51
Fucsovics Márton
Fotó: AFP/ WILLIAM WEST
A magyar játékos a kilencedik helyen kiemelt grúz Nikoloz Baszilasvilit győzte le.
Fucsovics Márton negyeddöntőbe jutott csütörtökön az 1,96 millió euró (626,5 millió forint) összdíjazású rotterdami keménypályás férfi tenisztornán, miután legyőzte Nikoloz Baszilasvilit. Fucsovics számára nem indult jó a találkozó, a magyar játékos 2:2 után elbukta az adogatását. 5:5-nél azonban beérte riválisát, a rövidítésben pedig – amelyben Baszilasvili szervából nem nyert pontot – magabiztosan zárta le a 46 percig tartó első játszmát. A második szett rögtön a 27 esztendős nyíregyházi teniszező két brékjével kezdődött. Mivel saját adogatásait hozta, így 5:1-nél Baszilasvili a mérkőzésben maradásért szervált, ám sikertelenül, így 6:1-gyel végződött a 34 perces második játszma. A vasárnap Szófiában döntőt játszó Fucsovics összességében 1 óra 21 perc alatt biztosította helyét a negyeddöntőben, ahol az első helyen kiemelt Nisikori Kejjel találkozik.

Eredmények:

Nyolcaddöntő: Fucsovics Márton–Nikoloz Baszilasvili (grúz, 9.) 7:6 (7-1), 6:1 korábban: Nisikori (japán, 1.)-Gulbis (lett) 6:1, 6:4 Medvegyev (orosz, 5.)-Verdasco (spanyol) 6:2, 7:5 Dzumhur (bosnyák)-Kukuskin (kazah) 6:4, 7:6 (7-3) Tsonga (francia)-Griekspoor (holland) 7:6 (7-5), 6:1 A negyeddöntő párosítása: Nisikori-Fucsovics, Wawrinka (svájci)-Shapovalov (kanadai, 10.), Monfils (francia)-Dzumhur, Medvegyev-Tsonga

Szerző
2019.02.15 07:51