A szerbek ablaka a Nyugatra

Publikálás dátuma
2014.04.19 10:30
A barcsi lágerbe internált szerbek közül hatvanhárman életüket vesztették FOTÓ: FORTEPAN

Minden tisztességes és józanul gondolkodó embert megdöbbentettek az elmúlt években zajló történelemhamisítások. Tévedés a bűnt kizárólag a németekre, a nyilasokra és a kollaboránsokra kenni. Márai a naplójában írja: "Az ország elmerült a bűnben. Hírét, becsületét nemzedékek sem tudják visszaszerezni. S még csak azt sem mondhatjuk, hogy mindezt végső kényszer alatt cselekedtük… a gyalázatból történelmi felelősség lesz."

Fónagy János államtitkár Krakkóban nyilatkozta a következőket: "A kormány a történelmi bűnökért és az antiszemitizmussal szemben meghirdette a zéró toleranciát, és alaptörvényünk elítéli a diszkrimináció minden formáját. Az új büntető törvénykönyv is szigorúan szankcionálja az ezzel kapcsolatos megnyilvánulásokat." Jó lenne, ha mindez igaz lenne, de a hazai valóság sajnos mást igazol.

Úgy gondolom, jogállamiságunk nem elég erős ahhoz, hogy a nem kívánatos folyamatokkal szemben támasz legyen. Ha napjainkban bármi, bárki valamilyen módon arra tesz utalást, hogy jóváhagyja a németek - és velük együtt Horthy - cselekedeteit, azon joggal felháborodnak világszerte. Ide sorolható a német megszállás emlékműve is, amely szimbolikus eszközökkel igyekszik tisztára mosni a Horthy-rezsim történelmi felelősségét. A tervezett emlékmű azt az erősen félrevezető üzenetet hordozza, hogy az 1944-et megelőző években nem voltak áldozatai a jogfosztásnak és a megalázásnak, elhallgatja az 1941-től elkövetett tömeggyilkosságokat, deportálásokat, internálásokat, a munkaszolgálatot elrendelő és végrehajtó rendszer felelősségét.

A parlamentnek és a kormánynak azt kellett volna bizonyítania: a Szabadság téri emlékművet senki sem fogja arra használni, hogy tisztára mossa a történelmet és rehabilitálja Horthy fasiszta rendszerét. A mai magyar vezető politikusok ellentmondást nem tűrve ragaszkodnak a Szabadság térre tervezett emlékműhöz, nem nyitnak vitát a szoborról, nekik úgy jó az, ahogy van!

Virágzott a "szerb Pest"

Amikor Magyarország német megszállásának a Szabadság téren felállítandó emlékművéhez a Belváros-Lipótváros önkormányzat képviselő testülete tulajdonosi hozzájárulást adott, nem tudjuk, hogy a Fidesz frakcióvezetője és a polgármester tisztában volt-e vele, hogy az Belvárosban a magyarokon, zsidókon kívül élnek még őshonos nemzetiségek és egyéb kisebbségek is.

Tudta-e, hogy egyes őshonos nemzetiségek már a honfoglaló magyarok előtt itt voltak Pannóniában, illetve az úgynevezett Szlavóniában? "Buda és Pest a szerbek ablaka a nyugati világ felé" című tanulmányomban megírtam, hogy a szerbek már a magyarok előtt itt voltak Pannóniában, különösen a Duna jobb partján, s a Dunántúlon, a magyarokkal együtt hozták létre a Pannóniai királyságot. Már Szent István idején Uros, az itteni szerbek főfejedelme nádor lett, majd utána az Urosevics nádorok következtek: Rado, Vid, Jánosa-Jovan, Belus, ajd a Garaiak, és más szerb származású nádorok uralkodtak. A szerbség létszáma Zsigmond király alatt, majd különösen Buda visszafoglalása után, a 1690-es nagy vándorlás idején ugrásszerűen megnőtt.

Szerbek nemcsak Budán és a Tabánban éltek, hanem Pesten is. Közvetlenül a török hódoltság után a Bástya, a Zöldfa (ma Veres Pálné), a Lipót (ma Váci) és a Pálos (ma Szerb) utcában a telkek és házak zöme, mintegy 80 százaléka a szerbek tulajdonában volt, valóságos kis "szerb Pest" virágzott ott. Mégis, Rogán Antal, a kerület mai polgármestere nem tartotta fontosnak, hogy legalább a kerületben élő őshonos nemzetiségek véleményt mondhassanak a tervezett emlékműről, hiszen az róluk is szól.

Ez példaértékű: mutatja a magyar nemzetiségi politika lényegét. Egy emlékmű mindenkinek emléket kell, hogy állítson. Azoknak is, akiket elhurcoltak, internáltak, akiket brutálisan, vasrudakkal agyonvertek. Minden meggyilkolt, elhurcolt, internált, meggyalázott embernek emléket kell állítani. Közöttük a barcsi lágerbe internált, ott meghalt és eltemetett 63 szerbnek is.

Megszegett szerződés

Nem volna szerencsés, ha a hazai nemzetiségek hagynák magunkat belehajszolni felesleges konfrontációkba, de a barcsi internáló táborban meghalt szerbek ügyében meg kellett szólalnunk. A táborban meghaltak emlékműve körüli vitában szinte lehetetlen az egymásnak ellentmondó álláspontokat tisztázni, ezért az emlékmű felállításának engedélyezési ügye már-már tengeri kígyóvá terebélyesedett. Messziről kell kezdeni.

A magyar kormány a második világháború során Jugoszláviával megkötött örök barátsági szerződés megszegésekor arra hivatkozott, hogy annak aláírása nem jelentette lemondását az elcsatolt területek iránti igényéről. Ezt alátámasztja Sztójai Döme - az egyébként tiszta magyarországi szerb származású Dimitrije Stojković - berlini magyar nagykövet jelentése, aki már 1940. december 19-ikén, mindössze hét nappal a magyar-jugoszláv örök barátsági szerződés aláírását követően, közölte: az illetékes német tisztviselők tudomására adta, hogy Magyarország soha nem mondott le a Jugoszláviával szembeni területi követelésekről.

Ismeretes, hogy az irredenta politika már a harmincas években előállt az igényeivel: "Igazságot Magyarországnak!", "Kis Magyarország nem ország, Nagy-Magyarország mennyország!". Éppen akkor, amikor a Horthy-kormányzat "Jankó-pusztán" képezte a horvát fasiszta középkádereket, illetve azokat a terroristákat, akik 1934-ben Marseille-ben meggyilkolták Sándor szerb királyt.

A kitelepítésekről, internálásokról sok magyar újság és folyóirat írt, de ezzel különböző intézmények is foglalkoztak. Itt csak a Magyar Építészmérnökök Nemzeti Szövetségének 1941. áprilisában megjelent közleményét említjük meg: "A pravoszláv vallású szerbség mindig is olyan rész lenne a nemzet testében, amely az egész szervezetet fertőzi, ezért annak gyökeres eltávolítása jelenthet megfelelő orvoslást. Ide kell sorolni a bunyevácokat is, akik nem hűek Magyarországhoz."

Barcsi szörnyűségek

A barcsi internálótábort 1941. június 15-ikén hozták létre, amikor a bácskai, elsősorban Zombori és Szabadkai járások szerb településeinek lakóit ide internálták. Egy elhagyott, ötemeletes malom épülete adott helyet a kitelepítetteknek. Az épületben az egy-egy családra jutó terület két méter hosszú és három méter széles volt. Innentől kezdve ez volt az internáltak szálláshelye, ahol csak szorosan, egymás mellett tudtak a földre szórt szalmán feküdni.

A lágerben uralkodó gyalázatos körülmények és a táborvezetők kíméletlensége azt eredményezte, hogy alig egy hónapon belül megkezdődtek a halálozások, elsősorban az erőtlen gyermekek és öregek körében. Teljes joggal nevezték a barcsi, sárvári és a többi internálótábort a gyerekek és az öregek temetőjének. Alig hét hónap alatt 63 halott volt, de csak háromról tudjuk, hol vannak eltemetve. A nyolcvanas években egy szerény emlékművet készítettek, hogy az internáltak és utódaik szenvedései ne mehessenek feledésbe.

Szerző

A fiatalok közt is élvonalban a legendás „Doktor”

Publikálás dátuma
2019.04.18 12:40
Valentino Rossi
Fotó: AFP/ JUAN MABROMATA
Nincs MotoGP Valentino Rossi nélkül. A már 40. életévét betöltött versenyző sorozatban kétszer szerzett második helyével a világbajnoki összetettben is feljött a dobogó második fokára, mindössze három ponttal lemaradva az éllovas Andrea Doviziosotól.
A „Doktort” valószínűleg kevés embernek kell bemutatni. 384 futamon állt eddig rajthoz, 115 győzelme, 237 dobogója, 65 pole pozíciója és összesen kilenc világbajnoki címe önmagáért beszél. Ugyanakkor az is igaz, hogy legutolsó vb sikerét 2009-ben aratta, azóta nem tudott a szezon legvégén felülni a trónra. Karrierje mélypontja volt a két eltöltött év a Ducatinál (2011-2012), utána pedig hiába tért vissza a Yamahához, és lett háromszor is második összetettben, valaki mindig kiénekelte azt a történelmi tizedik vb-t a szájából. 
Marc Márquez a jelenlegi mezőny legkiemelkedőbb pilótája. A 26 éves spanyol versenyző már 7 világbajnoki elsőségnél jár, hat MotoGP-szezonjából ötször ő végzett az élen, külön kiemelkedő teljesítmény az, hogy rögtön az első évében képes volt mindenkit maga mögé utasítani. Márquez mellett azonban Rossinak több riválissal is komolyan fel kell vennie a versenyt, csapattársa Maverick Vinales, a suzukis Alex Rins, valamint a Ducatinál Dovizioso számítanak jelenleg még a legnagyobbak között ebben az idényben. 
Rossi ennek ellenére folyamatosan szállítja a jó eredményeket a fiatalok között is. A tavalyi szezonban úgy lett harmadik, hogy a Yamaha rossz konstrukciót épített, mindössze egyetlen egy győzelme volt, amit Vinales szerzett Ausztráliában. 
Idén már a tesztek után biztatóbb volt a csapat helyzete, érdekes, hogy Vinales nagyon dicsérte a motort és egyértelműen a vb-címet vette célba, a rutinos olasz ennél azért finomabban fogalmazott. Az eddigi három futam pedig Rossi állítását támasztja alá, határozottan jobb lett a váz, de egyelőre a Ducati és a Honda is leheletnyivel előrébb jár, sőt, a Suzuki is a végsebességet leszámítva top konstrukció. 
Rossi egy ötödik hellyel kezdett Katarban, azonban így is mindössze hat tizeddel kapott ki a győztes Doviziosotól. Argentínában már a dobogón pezsgőzhetett, miután nagy csatában felülmúlta honfitársát. A múlt vasárnapi Amerikai Nagydíjon pedig a pálya abszolút királya, Márquez elesett, a győzelem esélye így Rossi ölébe hullott, miután ő haladt a spanyol mögött. Alex Rins azonban szorosan követte őt, és jobb tempót tudott menni, néhány körrel a vége előtt megelőzte a Doktort élete első királykategóriás győzelmét szerezve ezzel. Érdemes megjegyezni azt is, hogy Rossi mindhárom alkalommal csapattársa előtt végzett, Vinales teljesítménye pedig eddig eléggé hullámzó, mindössze 14 pontot gyűjtött eddig az olasz 51 pontjával szemben.
Valentino Rossi még 40 évesen is formában van és felveszi a versenyt a jóval fiatalabb versenyzőtársakkal szemben, egyelőre a Yamahának még valami hiányzik ahhoz, hogy egyértelműen világbajnoki esélyesnek lehessen kikiáltani a Doktort, azonban egy biztos: kihozza a maximumot a motorból, és minden esélyt igyekszik megragadni a győzelemre. Ha így folytatja, még évekig a MotoGP-család tagja lehet az élő legenda.
Frissítve: 2019.04.18 12:40

A BL-ről álmodik az FTC brazilja

Publikálás dátuma
2019.04.18 11:15
Isael Barbosa
Fotó: Szalmás Péter
„A Ferencváros nagy klub, komoly múlttal. Tetszik, hogy a bajnoki cím megszerzése a cél, de az is motivált, hogy esélyem lehet akár a Bajnokok Ligájában is játszani” – mondta Isael da Silva Barbosa.
Nem a Ferencvároshoz februárban csatlakozó Isael da Silva Barbosa a labdarúgó NB I történetének első brazil légiósa, ám a 30 éves támadó egy tekintetben mindenképpen kiemelkedik a Magyarországra igazoló honfitársai közül. Értékét 2,8 millió euróra taksálja az átigazolási ügyekben mértékadó Transfermarkt, ezzel a szélen és a középpályán is bevethető futballista a magyar élvonal történetének legértékesebb játékosa.
„Ez kissé meglep, de különösebben nem foglalkoztat – kezdte a lapunk kérdéseire válaszoló Isael. – A beilleszkedésem zökkenőmentesen alakult, jól érzem magam Magyarországon és a klubnál. Minden csapattársammal jó a kapcsolatom, de például a szintén latin-amerikai játékosokkal, Leandróval vagy Nandóval (Fernando Gorriarán – a szerk.) különösen jól kijövök. A mi mentalitásunk hasonló, szeretünk sokat viccelődni.”
Isael hazája bajnoksága mellett korábban játszott Portugáliában, Törökországban és Oroszországban is, Magyarországra a kazah Karjat Almatitól érkezett, ahol a legutóbbi négy és fél évben 112 mérkőzésen 34 gól mellett 41 gólpasszt jegyzett. Kisebb lemaradással látott munkához, ezért kezdetben Szerhij Rebrov vezetőedző nem számított rá a bajnokságban, ahol a legutóbbi négy mérkőzésen már megmutathatta magát.
„Az eddigi tapasztalataim alapján az NB I erősebbnek tűnik a kazah bajnokságnál, itt hangsúlyosabb a taktika. Pozitív értelemben meglepett az a lelátói hangulat, melyet a szurkolóink teremtenek – folytatta Isael, aki érdeklődésünkre személyes motivációjáról is beszélt. – A Ferencváros nagy klub, komoly múlttal. Tetszik, hogy a bajnoki cím megszerzése a cél, de az is motivált, hogy esélyem lehet akár a Bajnokok Ligájában is játszani. Nagy álmom válna valóra, ha sikerülne.”
A BL selejtezős szereplést érő aranyérem megszerzésének szempontjából kulcsfontosságú összecsapás vár szombaton az FTC-re, amely a bajnokság befejezése előtt öt fordulóval a nyolcpontnyi hátránnyal második MOL Vidit fogadja a bajnokságban.

Remek formában a címvédő

Amint arról korábban beszámoltunk, Székesfehérváron, a Magyar Kupa elődöntőjének kedd esti első mérkőzésén 1-0-ra verte a bajnoki címvédő Vidi a Debrecent. A fehérváriak február 9-e óta tartó veretlenségi szériája ezzel már 13 meccset számlál, 12 siker mellett egyetlen bajnoki döntetlen a mérleg. Ami különösen értékessé teszi a sorozatot a szombati rangadó előtt az az, hogy a tucatnyi győzelemből kettőt az FTC ellen ért el a Vidi a kupanegyeddöntőben.

Szerző
Frissítve: 2019.04.18 11:15