Gabo, ahogy Latin-Amerika-szerte becézték, 1927. március 6-án született a kolumbiai Aracatacában. Ügyvédnek tanult, újságíróskodott. Európai utazások után 1957-ben tért vissza hazájába. A huszadik század egyik legnagyobb írójának főműve, a „Száz év magány” minden idők egyik legcsodálatosabb regénye, ez hozta meg számára a világhírt. Első kiadása 1967-ben alig 8 ezer példányban jelent meg, leröpült a polcokról. Egy darabig Barcelonában élt, majd 1975-ben Mexikóban telepedett le.
Könyveit az évek során világszerte 36 nyelven, több mint 40 millió példányban adták ki. Minden műve világsiker lett, köztük az „Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája”, „A pátriárka alkonya”, „Szerelem kolera idején”. S az utolsó kiadott műve: „Bánatos kurváim emlékezete”. Asztalfiókjában maradt még egy regény, amelyet már nem tudott befejezni.
García Márquez munkásságát 1982-ben Nobel-díjjal ismerték el. A világ egyik legbefolyásosabb személyisége volt, jó barátságban volt írókkal, politikusokkal – Fidel Castrótól Bill Clintonig.