Ferenc pápa végigment a keresztúton

Nagypénteken a hagyományos keresztúti ájtatossággal folytatódtak a nagyheti szertartások. Délután Ferenc pápa vezette az igeliturgiát, majd este a római Colosseumnál a keresztút keretében végigjárta Krisztus szenvedésének állomásait.

A keresztet ilyenkor végigviszik a 14 stáción. Ferenc pápa keresztúti meditációjában kifejtette, Krisztus a rászorulók, a szenvedők, a társadalomból kirekesztettek oldalán áll. A keresztút stációihoz Giancarlo Maria Bregantini érsek írt elmélkedéseket. A főpap fiatalkorában kétkezi munkásként dolgozott. A „munkanélküliek apostolának”, valamint a maffia kemény bírálójának tartják. Meditációjában kifejtette, hogy Krisztus sebei a körülöttünk élők szenvedései metaforájának is tekinthető.

A világ egyes országokban sajátos szokásokkal emlékeznek Krisztus szenvedésére és kereszthalálára. Ezek közül a Fülöp-szigeteki keresztre feszítések és önkorbácsolások a legismertebbek. Országszerte több városban sok tucatnyian feszítik keresztre magukat, hogy átéljék Krisztus szenvedéseit. A manilai katolikus egyház azonban nagyon ellenzi ezt a szokást. Az helyi egyházi vezetés úgy véli, hogy ezek a keresztre feszítések sokkal inkább a helyi médiumoknak szólnak. A keresztre feszítések hagyománya különösen az északi Pampanga tartományban vált elterjedtté.

Ma tartják a nagyszombati szertartásokat a világban. A pápa este fél kilenckor vezeti a húsvéti vigília szertartását a Szent Péter bazilikában. Ami további programjait illeti, húsvét vasárnap délelőtt negyed 11-kor Ferenc pápa ünnepi szentmisét mutat be a Szent Péter téren. Délben a bazilika központi erkélyéről Urbi et Orbi áldást ad Róma városára és a földkerekségre.

„Csonka misét” tartanak

Nagypénteken úgynevezett „csonka misét tartanak, amely három részből áll: az igeliturgiából (olvasmányok és könyörgések), a kereszt előtti hódolatból és a szentáldozásból. Az igeliturgia során felolvassák Krisztus szenvedésének történetét. A kereszthódolat során a hívek egyenként járulnak a kereszt elé, s térdhajtással, illetve egyes templomokban a kereszt megcsókolásával fejezik ki csodálatukat. Hamvaszószerda mellett nagypénteken tartják a legszigorúbb böjtöt.

Szerző

Nagyszülők lesznek Clintonék

Publikálás dátuma
2014.04.19. 07:37
Chelsea Clinton babát vár FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Nagy az öröm a Clinton-családban, őszre érkezik a várva várt unoka. Bill Clinton volt elnök és Hillary Rodham Clinton volt külügyminiszter lánya, a 34 éves Chelsea csütörtökön, a Clinton-alapítvány egy New York-i rendezvényén jelentette be, hogy várandós. . "Azt remélem, hogy olyan jó anyja leszek a gyermekemnek, s remélhetőleg gyermekeimnek, mint az anyukám volt nekem" - mondta Chelsea.

A nagy hír bejelentésekor a volt First Lady is jelen volt, lányával a női egyenjogúságról beszéltek. Hillary Clinton elárulta, "nagyon izgatott", hogy végre nagymama lesz. Bill Clinton twitteren azt írta: boldogan teszi hozzá twitteres életrajzához, hogy jövendő nagypapa.

Még nem tudni, kihatással lesz-e az unoka érkezése Hillary Clinton politikai terveire. Amikor arról kérdezték, hogy indul-e 2016-ban, többször azt válaszolta, hogy leginkább arra vágyik, hogy nagymama legyen. Chelsea tavaly a Glamour magazinnak elmondta, az édesanyja naponta felhívja telefonon és érdeklődik, hogy jön-e már a baba. Ezért eltökélte, hogy 2014 "a bébi éve" lesz. Chelsea terveiben több gyermek is szerepel.

Clintonék lánya a Fehér Házban nőtt fel. A Stanford Egyetemen végzett, apja nyomdokain járva, Rhodes-ösztöndíjasként Oxfordban is tanult. A középiskolában és az egyetemen is ismerte Marc Mezvinskyt, de csak 2005-ben kezdtek járni egymással. Chelsea férje beruházási bankár, 2010 augusztusában házasodtak össze. Anyósa, Marjorie Margolies idén Pennsylvaniában újra indul egykori kongresszusi székéért. Chelsea Clinton a családi alapítvány alelnökeként szülei mellett egyre többször szerepel, nem kizárt, hogy egyszer maga is politikai pályára lép.

Szerző

A hidegháború árnyékában

Publikálás dátuma
2014.04.19. 07:30
Egyre távolabb kerül egymástól az orosz és az amerikai elnök FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Az orosz média egyre nagyobb figyelmet szentel az orosz-amerikai kapcsolatok romlásának, a feszültség fokozódásának és a borús kilátásoknak. Még a viszonylag függetlennek tekintett orgánumokban sem az önkritikus, a Kreml lépéseit akár csak árnyalataiban bíráló vélemények dominálnak.

A tekintélyes moszkvai "Kommerszant" című orosz lap a "Pew Research Center" washingtoni közvélemény-kutató és elemző központ legutóbbi felmérésével foglalkozik, amely sok jóval nem kecsegtet. Az elmúlt hónapokban megkérdezett amerikaiak 26 százaléka Oroszországot ellenségnek tekinti, 43 százalékuk komoly problémát lát benne, anélkül, hogy ellenségnek nevezné, s mindössze 22 százalék véli úgy, hogy Oroszország nem jelent igazi problémát. E tekintetben Oroszországnak sikerült megelőznie Kínát, bár a kínaiakról sem túl optimista a vélemény, az amerikaiak 58 százaléka tekinti ellenségnek vagy problematikus országnak.

Az elemzők aláhúzzák, hogy tavaly novemberben még sokkal jobb volt Oroszország megítélése. A The Washington Post a mostani közvélemény-kutatási eredményt a legpesszimistábbnak tartja a hidegháború befejezése óta. Figyelemre méltó, hogy az emberek 52 százaléka szerint ugyanakkor Washingtonnak nem szabad aktívan belebonyolódnia az ukrán válságba, de még azoknak a túlnyomó többsége sem gondolkodik az erő alkalmazásában, aki a politikai és gazdasági szankciókat támogatja.

A "Kommerszant" felhívja a figyelmet arra, hogy Oroszországot maga Barack Obama elnök sem tekinti az első számú fenyegetésnek hazája szempontjából, inkább tartja olyan regionális hatalomnak, amely nem ereje, hanem éppen gyengesége miatt fenyegeti néhány közeli szomszédját. E véleményében nem minden amerikai osztozik.

Az "Expert" orosz hírportál elemzője nem éppen hízelgő véleményt formál az amerikai elnökről, amikor azt írja, hogy Barack Obama most aratja le a hidegháború után bevezetett gyakorlat gyümölcsét: Washington egyszerűen megszabja más államoknak, milyen véleményt alakítsanak ki egyik vagy másik kérdésben. Az ukrajnai események feltárták az amerikai politika alapvető problémáit. Az elemző szerint mégsem lehet egyenlőségi jelet tenni a mostani és a hidegháborús helyzet közé. A mai Oroszországnak nincsenek globális eszméi, amelyeknek a terjesztésével veszélyeztethetné a nyugati világot, de olyan törekvése sem, hogy gyorsan és hathatósan kiterjessze befolyási övezetét Európában. A cikk írója azt állítja, hogy mindazt, amivel Moszkvát vádolják, a nyugati hatalmak is elkövették a világ különböző régióiban.

Az "Expert" sajnálatosnak tartja, hogy a terrorizmus, Kína, a Közel-Kelet, megannyi területi viszály elfordította Washington figyelmét Oroszországról. Egyszerűen megfeledkeztek arról, hogy tanulmányozzák és megértsék ezt az országot, ez a téma kiment a divatból. Egyetemi katedrákat zártak be, alapok szűntek meg, az Oroszországot ismerő szakértők száma drámaian csökkent, miközben egyre kevésbé hallgatnak azokra a veterán diplomatákra, akiknek véleménye eltér a Fehér Házétól. Mindez azért baj, mert nagy szükség lenne arra, hogy az Egyesült Államok megértse az orosz észjárást, s döntéseinél számoljon vele. Ehelyett a belpolitika diktálja az ukrán helyzettel kapcsolatos hangos kinyilatkoztatásokat.

Moszkvai vélemény szerint az Egyesült Államok lehetőségei korlátozottak: külpolitikájában rászorul az Oroszországgal való együttműködésre olyan területeken, mint Irán, Afganisztán, Szíria, nem beszélve magáról Ukrajnáról. Washingtonnak két lehetősége van: támadni Oroszországot, amiért nemzeti érdekeit képviseli és ezzel elmélyíteni a feszültséget, vagy legalább a hidegháborús idők szintjére emelni a párbeszédet Moszkvával.

A Kommerszant interjút készített a Georgetown Egyetem professzorával. Angela Stent elismert orosz szakértőt annyiban a hidegháborús időkre emlékezteti mindaz, ami most történik, mert Oroszország és az Egyesült Államok a barikád különböző oldalain állnak. Ugyanakkor meggyőződése, hogy a két országnak együtt kell működnie Irán, Szíria vagy Afganisztán ügyében. A kommunikáció néhány csatornája, tehát, mindenképpen nyitva marad.

Az ellentétek mélyebb okait a 2004-es "narancsos forradalomra" vezeti vissza, amikor Ukrajna Moszkva és Washington vetélkedésének vált a színhelyévé. Stent a két elnök közötti rokonszenv hiányának is jelentőséget tulajdonít. Putyin nem felejtette el azt a visszafogottságot, amelyet Obama tanúsított, amikor ismét elfoglalta helyét a Kremlben, Obama viszont az Edward Snowdennek nyújtott menedéket nem bocsátotta meg. Az amerikai közvéleményt Oroszország ellen hangolta a Snowdennek nyújtott segítség, az emberi jogok megsértése, a Pussy Riot tagjai elleni bírósági eljárás, az orosz árvák befogadását tiltó rendelkezés.

Stent elismeri, hogy az elmúlt 22 esztendőben az amerikai kongresszus kevés jót cselekedett az orosz-amerikai dialógus érdekében, de úgy véli, hogy az üzleti együttműködésben érdekelt nagy és még inkább kis és közepes vállalatok idővel sokat tehetnek azért, hogy a két ország végül szót értsen egymással. "A partnerség korlátai" című, az orosz-amerikai viszonyt áttekintő könyvének egyik legfontosabb mondanivalója, hogy Washingtonnak visszafogottságot kell tanúsítania az Oroszországban végbemenő folyamatok megítélésében. Inkább azokra a területekre kell fókuszálnia, ahol a két ország együttműködésre van ítélve.

Mentegetőzött Snowden

A Guardian című lapban mentegetőzött Edward Snowden, a volt NSA alkalmazott, aki csütörtökön videóláncon, élő adásban tett fel kérdést Putyinnak arról, hogy Oroszország folytat-e tömeges titkos adatgyűjtést. Az Oroszországban menedékjogot kapott leleplezőt Amerikában támadások érték, hogy megrendelt kérdéssel szerepet vállalt az orosz elnök Amerika-ellenes játszmájában. Snowden azt írta, számított a vádakra, de nem hagyhatta ki a lehetőséget, hogy a tömeges adatgyűjtésről kérdezzen egy olyan közönség előtt, amely csak állami hírforrásokból tájékozódhat.

Szerző