Tekerj a kiállításra!

Publikálás dátuma
2014.04.22. 07:45
Szemügyre vehetjük a matuzsálem korú kétkerekű régiséget s mellette a legfrissebb kortárs bringás divatot FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Két keréken száguldani maga a szabadság! A bicikli természetesen nemcsak szórakozási eszköz vagy sportszer lehet, hanem munkaeszköz és divatos kiegészítő is egyben. A Néprajzi Múzeumban látható Bicikliváros Szabadka-Budapest című kiállítás is erről tesz tanúbizonyságot. 

A kiállítás egy része Szabadkáról érkezett a budapesti Néprajzi Múzeumba. Szabadka már 2011-ben rendezett egy, a város biciklizését bemutató kiállítást, mely azóta bejárta Szerbia több városát.

A Néprajzi Múzeumban most látható kiállítás a szabadkai mellett budapesti anyaggal is kiegészül, hiszen mára már Budapest is biciklivárossá nőtte ki magát, elég csak az utóbbi évek tömegeket megmozgató bringás felvonulásaira, a Critical Mass-ra (Kritikus tömeg) gondolni.

Amióta 1817-ben Karl Drais német feltaláló megalkotta futógépét, vagyis a kerékpár ősét, a közlekedési eszköz sokat változott. Rögtön a kiállítás első termében szembetűnő a különbség a XIX. századi és a mai darabok között.

Egy kis és nagykerékből álló velocipéde és egy 2014-es gyártmányú Shwinn Csepel Touring kerékpár a laikus számára is jelzi, hogy az elmúlt szűk kétszáz évben a technika és az anyaghasználat sokat fejlődött.

Egy biciklikről szóló kiállítás nem lenne az igazi, ha nem lehetne kipróbálni egy-két járgányt. Az érdeklődők ezt meg is tehetik, ha felülnek a kiállított velocipéde-re. Ha egyáltalán sikerül rá felmászniuk.

A száguldás öröme, a kerékpárversenyek, a sport kerül a főszerepbe a második teremben. Versenykerékpárok sorakoznak, van itt piros-fehér Moser márkájú, lila-fehérre festett, a focicsapatról elnevezett Újpesti Dózsa, míg a tárlókban kerékpáros egyesületek és klubok jelvényei, plakettjei és fakón csillogó érmei idézik fel a régmúlt versenyeit.

Érdekes információkból sincs hiány, a falakon számos, a biciklizés történetéhez kapcsolódó adatot ismerhetünk meg. Kiderül például, hogy anno a Lánchídon nemcsak a lovak, de a bicikli után is kellett adót fizetni, ezért kapta a kétkerekű jármű a vasparipa gúnynevet.

Kosztolányi később a kerékpár elnevezés mellett kardoskodott, de a közbeszédben végül a bicikli szó terjedt el. Problémát jelentett annak idején, hogy a nők szoknyában vagy nadrágban kerékpározzanak-e. Bár a szoknya illőbb volt, a láb olykor-olykor kivillant, vagy a szoknya a küllők közé akadt.

A "Gyárak, mesterek, műhelyek" nevű teremben a kerékpárgyártás, -javítás kulisszái mögé leshetünk be. A látogató úgy érezheti, mintha valóban egy ezermester birodalmában lenne, a kiállítók ugyanis egy szerszámokkal teli, kopottas műhelyszekrényt hoztak a szabadkai Partizán Kerékpárgyárból, valamint jó pár rozsdás bringát Pacher Gusztáv pócsmegyeri szaki műhelyéből.

Weiss Manfred híres, szebb napokat látott csepeli üzeme is megidéződik, ahol 1939-ben már éves szinten több mint 90 ezer biciklit gyártottak. A nevek a legidősebbek számára talán még ismerősek lehetnek: Csoda, Toroczkó, Villám, Diadal, Super, Rapid, Leányka és Pajtika.

Míg sokaknak a kerékpár csak a szórakozást és a sportot jelenti, addig másoknak munkaeszköz is. A futárszolgálatok, a posta, no meg a fagylaltárus munkája elképzelhetetlen lenne bringa nélkül. A kiállításon azonban nemcsak a szakmák elvárásaihoz alakított bringák sorakoznak, hanem egy-két jellegzetes ruhadarab is feltűnik.

Falra került a Magyar Posta nyolcvanas évekbeli sötétkék uniformisa, valamint a mai, Hajtás Pajtás Kerékpáros Futárszolgálat narancsszínű dzsekije is. A kortárs bringás divatot is szemügyre vehetjük, legyen szó simléderes sapkáról vagy trendi színekben játszó kerékpáros táskákról.

Ha a látogató netán elfáradt volna a sok bicaj látványától, a kiállítás maradék része garantáltan felüdíti. "A kerékpár második élete" nevű teremben újrahasznosított bicikliket találhatunk, pontosabban bicikli alkatrészekből készített humoros szobrokat és ékszereket.

A játékos ötletből született alkotások között szerepel vázból, kormányból, ülésből, láncból és abroncsból készült elefánt, moszkitó, tacskó, dobermann, de még a Csillagok háborúja alacsony növésű, pittyegő droidja, R2-D2 is megelevenedik.

Emellett bemutatkozási lehetőséget kaptak olyan alkotók is, akik művészi helyett kizárólag praktikus megoldásokat kerestek: kerékpárból vízibiciklit vagy tolókapát eszkábáltak. De túlléphetünk a tréfán: az utolsó teremben már a Szabadkán élő valódi művészek kerékpározástól megihletett valódi festményeit, grafikáit csodálhatjuk meg. Ezek után nem kétséges, hogy a bicikli több mint egy fémváz két kerékkel.

Frissítve: 2014.04.21. 22:26

Musicalfilmet rendezett Clint Eastwood

A Broadwayn is taroló Jersey Boys musical filmvászonra vitelével célozta meg az újabb kasszasikert az időskori alkotásaival beskatulyázhatatlanná vált Clint Eastwood; az előzetest a húsvéti hétvégén bocsátotta ki a Warner Brothers.

A Frankie Valli és együttese, a Four Seasons hatvanas évekbeli felemelkedését bemutató, Tony-díjas darab 2004-ben debütált a San Diego-i La Jolla Playhouse-ban, mielőtt New Yorkban is meghódította a könnyed zenés szórakozást kedvelő színházi közönséget. A Jersey Boys Des McAnuff rendezésében 3400 előadás után még mindig fut az August Wilson Theatre-ben.

A zeneszerzőként is elismert, 83 éves Eastwood a filmjébe többeket átemelt a broadwayi szereposztásból, köztük a Vallit alakító John Lloyd Youngot. A forgatókönyvet John Logan írta, Marshall Brickman és Rick Elice darabja alapján.
Noha a cselekmény az amerikai keleti parton játszódik, a legtöbb jelenetet Los Angelesben vették fel. Az amerikai lapok szerint a rendező közben már újabb filmen dolgozik, amelyhez Marokkóban is forgatnak majd.

A Jersey Boys Eastwood első zenés alkotása az 1988-ban leforgatott, Charlie Parker életútját bemutató Bird óta. A filmet június 20-án mutatják be az amerikai mozikban.

Szerző

Jean-Luc Godard nagy visszatérése

Publikálás dátuma
2014.04.21. 16:11
Fotó: Facebook
Ahhoz képest, hogy Jean-Luc Godard, a francia újhullám javíthatatlan fenegyereke már  1968-ban kijelentette, hogy „a mozi halott”, 46 évvel később még mindig a kamera mögött áll, sőt, még az idén még a Cannes-i fesztiválon is részt vesz.

A 84 esztendős, svájci születésű rendező visszatéréséről tudósító Le Figaro nem állta meg, hogy ne idézze fel 1968-at, amikor Kifulladásig, a Bolond Pierrot, a Megvetés és más klasszikusok alkotója nem csupán a fesztivál félbeszakításában játszott szerepet, hanem ott volt a forrongó párizsi utcák barikádjai között, és több társával együtt dokumentumfilmet készített a vietnami háború ellen. A cannes-i botrányt mi magyarok is sajnálhattuk, mert Jancsó Miklós  Csillagosok, katonák című filmjét előzetesen az Arany Pálmára esélyesek között emlegették.

Godard, aki még soha nem kapott díjat Cannes- ban,  2001 óta először indul ismét a versenyprogramban a Búcsú a nyelvtől (Adieu au langage) című, 3D-ben forgatott, erotikától sem mentes, szerelmes tézisfilmjében. „Az a törvény, amely tagadja az erőszakosságát, csal”, „A két nagy találmány a végtelen és a nulla”. Ilyen és hasonló bölcsességek hangzanak el benne. Godard tehát nem változik, megmarad örök provokátornak.

Thierry Frémaux fesztiváligazgató közölte, hogy a rendező megígérte: személyesen is ott lesz Cannes-ban. „Ez azonban ő az esetében semmit nem jelent” – tette hozzá az igazgató.

Szerző