- Felcsúti anzix a stadion avatásáról

Üldögélő békemenet - legalábbis ezt a benyomást keltette bennem a különös nevű Pancho Aréna ünneplő közönsége. Bár nem vagyok focirajongó - sőt -, de mégis szemet szúrt, hogy az átlag ivararányt jócskán meghaladóan ücsörögtek asszonyok is a lelátókon. Dagályos beszédek egy dagályosan értelmezhetetlen objektumban. Mónika show-t idézőn tapsolt, ovációzott a közönség. A stadion egy különlegesen összegerendázott, fenntarthatatlan izé (vö: egri uszoda). Magyarul: a stadion örök, drága béklyó lesz minden további önkormányzaton vagy más szervezeten.

De kezdjük az elején. A Népszava, bár kért, de nem kapott akkreditációt a megnyitó ünnepségre. Hitegettek, de végül megkereséseinkre sem válaszoltak. Vagyis a baloldali olvasók nem számítanak potenciális focirajongóknak, nekik coki. Vagy nekik egyébként is coki, aki Népszavát olvas, kaptya be... Szöllősi György, a felcsúti kommunikáció kényura így szelektált. És ő szelektál, bár a minap az MTI is megemlékezett egy másik jeles szelektálóról, Adolf Hitlerről.

Felcsút meghalt húsvét hétfőjén, és leghamarabb csak kedden támadhatott fel, ha egyáltalán. Ennyi egyenruhást, fogdmeget legutóbb Leonyid Brezsnyev budapesti látogatásán láttam 1979 tájékán. Az utcák kihaltak voltak; de téved, aki arra gondol, hogy az 1800 lakos mind a tribünön szorongott. Egy középkorú férfi - a ritka járókelők egyike - csak legyintett kérdésünkre. "Nem kell oda a mi bagázsunk", mondta, és szavaitól ijedten ment is tovább. Felcsút nem nyugodt, ezer veszély leselkedik polgáraira. Szeretniük kell az Arénát. Hiába a hányinger.

Felcsúton hétfőn megszűnt a KRESZ. Tömérdek autó állt a megállni tilos tábla hatálya alatt - az enyém is -, de a máskor bírságolni sosem rest hatóság erről most tudomást sem vett. Gondolom, erre a napra föntről hatályon kívül helyezték a törvényeket. Mert Felcsúton elfelejtettek a befogadóképesség arányában parkolóhelyeket létesíteni. Gondolom, a pőre aszfalt nem akkora biznisz, hogy megérje a földeket kisajátítani. Meg aztán sosem lesz itt többé ekkora tömeg - akkor meg érthető a takarékosság. Mesélik, helyiek bérbe adták udvarukat parkolónak.

Szöllősi főkommunikátortól borzalmasan be lehetnek tojva a helyi erők. Abból gondolom ezt, hogy rá hivatkozva - kellett ez a pici hazugság - megnyílt a TEK-rendőrség-security szentháromság. Némi kemény, határozott fellépés, és az éhbéresek félelme a felsőbbségtől kitárt minden ezerszer őrzött kaput. Magyarán: vidám örömmel landolhattam a szektorok népe között, mindenféle mondvacsinált regisztráció, igazolvány, miegymás nélkül. (Hozzáteszem: ha terrorista lettem volna, most szólhatna a jajkórus. De nem szoktam az lenni.) Pedig voltak ott Security, Pancho Aréna, Steward feliratú plakátemberek számolatlanul. Egyikük rám is szólt, ne ácsorogjak a nézőtér kijáratánál. Mert, ha menekülni kell a tömegnek, útban leszek - ezt mondta a főnöke neki. Megnyugtattam: ha netán menekülni kell, tuti, én leszek az első. Nevetett, és békén hagyott.

Baj nem történt, de mégis elmenekültem. Az iszkiri először Schmitt Pál dagályos szentbeszéde idején költözött a lábamba. A dagály magasiskoláját hallgatva azon tűnődtem, milyen új poszt nézhet ki Plagi bácsinak, ha ilyen mélyre ereszkedett. Nagykövetségre tippelek. A második az ejtőernyős volt, aki labdát hozott a levegőégből. A XXI. században nem jutott senkinek eszébe semmi kreatív? Néptáncosok - akárha a Tanú narancsos jelenetét látnánk. Csökkentett létszámú katonazenekar, szerelmes tekintettel a tribünt pásztázó Mága Zoltán. Zsonglőr.

Nagy pályán kispályásan dagályos, gyenge műsor, akárha egy újgazdag lakodalmát látnánk. A sokszínűség nevű varázsige valójában egy - ne bántsuk meg, mert derék - cigányasszony kendője színeinek művészi igényességét idézte. Akinek persze ez a kultúrszomja, annak kitűnő volt a szcéna. Ha nem is üldögélő - tapsrend szerint működő - békemenetet, de legalább egy zagyva misét láttunk. Püspökökkel szegélyezve, akik azért jobb helyen lehettek volna húsvétkor híveik között. Vagy, ahogyan egy kolléga fogalmazott: stadionba zárt dagályos búcsút volt szerencsénk megtekinteni. Kína, sőt Szocsi is több elmét, működő gondolkodást mutatott be. (Mi meg örüljünk, hogy ezúttal nem jöttek a fehérvári huszárok.)

Volt ülőhely, ezért lehuppantam egy házaspár mellé. A férj, jóeszű bicskei iparosember, jött az asszonnyal, mert ingyen volt a lepényevés-zsákbafutás jellegű muri. Megjegyezte, hogy szeme szerint évi tízmilliókba kerül majd a stadion faszerkezetének karbantartása, mert különben inkább előbb, mint utóbb elrohad. Örült amúgy a shownak, tetszett is neki, de a meccs nemigen érdekelte. Telefonszámot cseréltünk. Este fölhívott. Hálisten, kikaptunk, mondta, mert szerinte az "akadémikusok" botrányosan játszottak.

A mieink szponzora egyebek mellett a Mészáros és Mészáros Kft. A Real fiainak mezén a Fly Emirates légitársaság neve olvasható. Ez az Emirátus elvtárs se lehet rossz gázszerelő, ha telik neki focira.

Egy másik nézővel is helyzetbe keveredtem. Neki borzasztóan tetszett minden. A fa-beton otromba kombináció is, mert "annyira jó, hogy ilyen nagy". De ő sem volt maradéktalanul elégedett: "beszarás, hogy csak a főnököknek adnak sört."

Rákérdeztem a felcsúti csapat indulójára is. Volt, aki nem értette, miért kék-sárga a zászlójuk, és erre - kérdésére - nem is kapott választ. Nem zavarja, csak nem érti. Más azt mondta, hogy azt nem tudja, miért ajándék minden gól. Azt nem berúgni szokták? Azt pedig még a legmegátalkodottabb helyiek sem tudták értelmezni, hogy ezt Felcsúton hogy kell érteni: "A száguldó őrnagy lábnyomán."  Puskás "lábnyoma" ugyanis a mai történészek szerint ott nem látható.

A végeredmény 1:0 a házigazdák szégyenére; a Real nem feküdt le a népünnepély kedvéért.