Alapos információkkal kívánták ellátni legkeletibb megyénkben (is?) a választás előtt a szavazó polgárokat. Igyekeztek gondoskodni róla, hogy ne csak a kormány rádiója meg tévéje sugározza, hogy ez az ország a legjobb hely a világon. A megyei kormányhivatal ingyenes "információs lapja" merészen hajtogatta, hogy az új járások a "közjó felé vezető út fontos állomásai". A megszólaltatott honpolgárok áradoztak a járási hivatalok ügyintézésének remekléséről. A kiadvány legalább nem takargatja a forrást: Vinnai Győző, a kormányhivatal vezetője a felelős kiadó.
A másikat a megyei lap kiadója bocsátotta közre, Városaink címmel, színes, mélynyomású borítóval. Ebben megszólaltak a megye városainak többségében fideszes kötődésű polgármesterei, s mellettük néhány független, és - horribile dictu - "átállt" városvezető is. (Az átállás miatt számosan orrolnak rájuk, megértést nemigen tanúsítva, hogy csökönyösködésük netán a településnek árthat.) Amit a polgármesterek közzé kívántak tenni, abból nehezen ítélhető meg, igazából milyen valós eredményeket értek el az elmúlóban lévő ciklusukban - habár ilyen is akadt -, hiszen inkább a jövő terveit ecsetelték. Mindez persze fényes sikerrel takarta, hogy a megye tagja az ország és az Európai Unió egyik legszegényebb régiójának. Városkáikban más a helyzet - ezt sugározzák az interjúk -, ott az élet ragyogó és kívánatos.
Érthető. A gondok nem tartoznak a kampányra. Nekik most nem az a feladatuk, hogy a bajokat teregessék. Nem az ennek a kiadványnak a célja. Ha már hirdetés… Ugyanis ekként értelmezhető a kiadó mentegetőzése. ("A kiadó az elfogadott megrendelés alapján átadott hirdetések tartalmáért, azok valódiságáért, harmadik személynek okozott jogsérelemért felelősséget nem vállal…") Szóval a kiadvány olvastán az embernek meggyőződésévé vált, hogy ez a kisvárosokkal tarkított vidék máris maga a tündökletes Éden, és még ennél is varázslatosabb lesz.
Több polgármester turisztikai fejlesztésről beszél. A baktalorántházi a 15 éve lakatlan Dégenfeld kastély felújításától (ötszáz millió forint, aprópénz) várja a föllendülést, a csengerinek pedig a Nagygécen létesítendő Megmaradás Temploma hozhatja ezt. Az 1970-es árvíz után szinte teljesen elnéptelenedő Nagygéc (kívül esett a lokalizációs gáton, a Szamos túloldalán) bizonyára alkalmas lesz az "attrakció" megjelenítésére - így mondta Forján Zsolt polgármester. Miben állna az az attrakció? Bemutatni a magyar nép múltját, jelenét és jövőjét. Föltehetően tíz- és tízezrek érdeklődnek majd egymást sántára taposva e minden bizonnyal remek attrakció után, szálláshelyet bérelve, s növelve a helyi éttermek, kocsmák, más üzletek forgalmát.
A baj csak az, hogy van ugyan Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe irányuló idegenforgalom, ez azonban döntően a Nyíregyháza mellett fekvő Sóstógyógyfürdőre értendő. Számos híres temploma van a megyének - például a mennyezeti kazettás tákosi vagy a szomszédos csarodai -, amelyekkel előreláthatólag sem kastély, sem a nagygéci "attrakció" nem versenyezhet. A baj csak az, hogy még e csodás beregi látványosságokból sem lehet megélni. Élénkebb a Tisza partján fekvő Tivadar, továbbá Gergelyiugornya látogatottsága: a folyó vonzó ereje mágnesszerű.
Attól lehet tartani, hogy az idegenforgalmi beruházások - és az azokat követő fenntartási költségek - hasonlóak lesznek az első Orbán-kormány alatt elindított, s azóta százszor elátkozott fürdőépítések divatjával. Ezek éppen olyan presztízsberuházások voltak, mint a városok főterei a díszburkolattal, néhol az új városházák, székelykapuk(!), és hasonlók, miközben a külső kerületek utcáiban olykor még víz se volt, szennyvízcsatornák se, sőt az aszfaltozás is váratott magára. (Székelykapuk szabolcsi falvakban is épültek, milliókért, habár se be-, se kimenni nem lehetett rajtuk sehová. Újfajta szobrok.) Ömlött rájuk az Európai Unió pénze.
Most azonban a méregdrága presztízsberuházások ügyében akár fordulatról is beszélhetünk. Tilki Attila, Fehérgyarmat polgármestere bejelentette, hogy a városi sporttelepen lovardát építenek 181 millióért, ahol "közösségi rendezvény és szabadidő hasznos eltöltésére alkalmas helyszínt" létesítenek. A lovarda látványterve valóban impozáns, abban talán díjugrató verseny is rendezhető, olyan tágasnak hat. Csakhogy egy ilyen versenynek föltételei vannak, s azokat még teljesíteni kellene. Egyedül a szabadidő áll minden mennyiségben rendelkezésre: a munkanélkülieké. Mert olyanok itt Szatmárban is rengetegen élnek. Ám aligha ők lesznek a törzsközönség.
Mégis izgalmas a gondolat! Lovarda kell ide, a kies Fehérgyarmatra! A plánum nem egészen olyan, mint például a fürdőké volt. Lehetséges, hogy ez is okoz majd fejfájós gondokat a városkának a fenntartási költségeivel. A lovaknak zab kell, széna kell, etetni, itatni, csutakolni kell őket, tehát gondozók és őrök is kellenek. Viszont a terv más attitűdöt tükröz. Kik is lovagoltak a Horthy-érában? Bizony a tetőn élő, felső tízezer tagjai. Az urak - így határozta meg a köznép. A fehérgyarmati lovarda nekik épül. Az egész terv az úrhatnámság szimbóluma.
És terjedni fog.
