Előfizetés

Diakonisszaházból anyaotthon

M. Kovács Ágnes
Publikálás dátuma
2014.04.25. 07:13
Fotó: Thinkstock
Nincs borzasztóbb látvány egy fájdalomtól síró kisgyereknél. A Bethesda Kórház égés intenzív osztályán kezelt gyermekek hetekig, sok esetben hónapokig kórházi ellátásra szorulnak. Az orvosok és ápolók mindent megtesznek, de a szülők közelsége nagyon fontos eleme a gyógyulási folyamatnak, ezért a kórház egy anyaotthon létrehozását tervezi. 

Az országos központban évente átlagosan háromszáz gyermek fordul meg, közülük hetven az intenzív részlegre kerül felvételre. - Az égési osztály 2002 óta működik a Bethesdában. Először úgymond "befogadtuk" ezt a gyógyító tevékenységet, bár még nem volt kötelezően ellátandó feladatunk, majd országos központtá váltunk, amely az egész Magyarország területéről folyamatosan fogadja a súlyosan égett gyermekeket - mondta Velkey György, a Bethesda főigazgatója.

Éjszakai szállásra, pihenésre azonban nem tudnak helyet kínálni, pedig ha az édesanyák megfelelően kipihent állapotban vannak a gyógyuló gyermek mellett, a gyógyulási folyamat nem csak elviselhetőbb lesz, hanem még le is rövidülhet. Ha a sérült gyermek hetekig, esetleg hónapokig kórházban kell, hogy maradjon, és a szülők több száz kilométerre laknak, időben és anyagilag is nagyon megterhelő még az esetenkénti látogatás is a baleset miatt egyébként is többnyire önváddal küzdő szülőknek. Sokan nem tudják, hogy az égett területen a hegek nem nyúlnak, ezért folyamatos műtétekre van szükségük a kis betegeknek egészen addig, míg el nem érik a növekedésük végét. Ez idő alatt életmentő műtétek sorozatát végzik el a szakemberek. A család fizikai és lelki terhei épp akkor válhatnak emiatt elviselhetetlenekké, amikor a veszélyben levő kicsit kellene minden energiával gondozniuk és felé biztonságot és szeretetet sugározniuk. Mind ezekért szeretnének segíteni ezeken a családokon, ezért kezdtek bele az anyaotthon létrehozásába.

Hozzávetőlegesen negyven millió forintra lenne szükség a Bethesda gyermekkórháznak ahhoz, hogy egy rég áhított anyaotthon létrejöjjön. Elsősorban az 1%-os támogatásokra számítanak, így ha minden jól alakul, egy év múlva, jövő tavasszal már az édesanyák és édesapák rendelkezésére állhat a felújított ház. A szóban forgó épületet - mely régen diakonissza házként funkcionált - a református egyháztól kapta a kórház használatra. A ház a kórház közvetlen szomszédságában helyezkedik el, ezzel is biztosítva a szülő-gyermek közelséget. A teljes felújításra szoruló épületben a tervek szerint összesen 10 férőhelyet szeretnének kialakítani.

Több magánadományozó mellett a társadalmi élet különböző közszereplői is felfigyeltek a tervükre. Az egyik leglelkesebb segítőjük Kováts Adél színművésznő. - Mint édesanya is jól ismer bennünket, mert gyermeke nálunk gyógyult. De olyan nagyvállalatokat is megemlíthetek, mint az SCA, amely a kórházban termékeivel támogatja a nálunk megforduló családokat - tette hozzá a főigazgató.

Adószám: 180 425 39 - 1- 42
Számlaszáma: 10300002 - 20350699 - 70073285
Magyar Külkereskedelmi Bank (Budapest)

 

"A zsidómentő Horthy csak legenda"

Juhász Dániel írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2014.04.25. 07:09
Heisler András és Pálinkás József a konferencián FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Az emlékezés és az emlékeztetés nem csupán megőrzés, hanem vállalás és figyelmeztetés - mondta Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke tegnap a "Bűn, felelősség - emlékezés; A magyarországi holokauszt hetven év távlatából" című nemzetközi konferenciát megnyitó beszédében.

Az MTA elnöke azt is elmondta, hogy az emlékezés "vállalása annak, hogy őszintén szembenézünk a múltunkkal és jelenünkkel, hitelesen feltárjuk a rémtetteket, hogy nem mentjük a bűnösöket". De vállalása annak is - folytatta -, hogy "csak a bűnösöket nevezzük bűnösnek, és nem nevezzük kollektív bűnösnek a magyar nemzetet".
Üdvözlő beszédében a Mazsihisz elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy főként a kisebbségek azok, akik képesek "szenzorálni" a társadalom állapotát. Ez a "kisebbségi szenzor" - amelyet Heisler András szerint a felelős kormányok mindig figyelemmel kísérnek - pedig pontosan jelzi, ha az adott társadalomban valami nincs rendben. "Mi, magyar zsidók, ma aggódunk, problémát szenzorálunk" - mondta.

Ormos Mária történész ezt azzal egészítette ki: a holokauszt emlékezete nem kopik, aminek két lényeges oka van. Az egyik a tragédia "különlegessége": a nemzetközi zsidóságnak nem volt se fegyvere, se országa, nem lázadtak soha; csak azért kellett bűnhődniük, mert zsidó vallásúak voltak. A másik, hogy csak későn, Németországban csupán a '60-as években lehetett róla beszélni, a holokauszt csak ekkor jelent meg mint téma a művészetekben - addig mindenki hallgatott róla. Magyarországon jelenleg - mutatott rá a történész - ismét az ellenállás oldala kezd felerősödni: a mai ellenállás a felelősség tagadásában nyilvánul meg.

A külföldi kutatók közül Roger Griffin, az Oxford Brookes Egyetem professzora hangsúlyozta: a holokauszt-kutatók és tudósok mindenkori feladata a tragédia mélyebb megértésének elősegítése. Mint mondta: az újfasizmus ma is képes megszületni, "az a méh, amely Hitlernek életet adott, még ma is termékeny". Előadásában kitért arra is: "ami Európa szívében nem is olyan rég történt, mindannyiunknak figyelmeztetés".

Előadásában Romsics Ignác történész arról beszélt, a szélsőjobboldal jelszavaira az elmúlt században is a nyomorban élő munkások, a kilátástalanságban senyvedő, pozitív jövőkép és biztos megélhetés nélküli fiatalok voltak fogékonyak. "A holokausztot nemzeti tragédiának kell minősítenünk, amelyre mély megrendüléssel kell emlékeznünk. A felelősség pedig - magyaroké és németeké - a magyar holokausztban közös, így közösen is kell vállalnunk" - tette hozzá.

Szóba került a konferencián Horthy Miklós is, akinek "sajátos" szerepét Ungváry Krisztián elemezte, és rávilágított arra, hogy a kormányzót "zsidómentőnek" titulálni igen nagy tévedés. A történész szerint a zsidótörvényekkel szemben Horthy is ellenérzéssel viseltetett - a második törvényt már "túl embertelennek" tartotta -, de "mivel maga is antiszemita volt, azokkal egyetértett". Sőt - állította - a kormányzó és környezete "bizonyítottan tudott arról, hogy a zsidókat legyilkolják Európában", a cselekvésre pedig igencsak "erőtlenül" szánta el magát. A történész úgy vélte, a kormányzó nem akarta, hogy a magyar csendőrség vegyen részt a deportálásokban, az viszont már nem zavarta volna, ha ugyanezt a németek végzik el. "Az, hogy Horthy megmentette a zsidókat, csak legenda" - zárta rövidre a kérdést Ungváry, felhívva a figyelmet arra: a jelenlegi politikai és társadalmi folyamatok a történettudomány teljes semmibevételével fenyegetnek.

"A zsidómentő Horthy csak legenda"

Juhász Dániel írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2014.04.25. 07:09
Heisler András és Pálinkás József a konferencián FOTÓ: VAJDA JÓZSEF
Az emlékezés és az emlékeztetés nem csupán megőrzés, hanem vállalás és figyelmeztetés - mondta Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke tegnap a "Bűn, felelősség - emlékezés; A magyarországi holokauszt hetven év távlatából" című nemzetközi konferenciát megnyitó beszédében.

Az MTA elnöke azt is elmondta, hogy az emlékezés "vállalása annak, hogy őszintén szembenézünk a múltunkkal és jelenünkkel, hitelesen feltárjuk a rémtetteket, hogy nem mentjük a bűnösöket". De vállalása annak is - folytatta -, hogy "csak a bűnösöket nevezzük bűnösnek, és nem nevezzük kollektív bűnösnek a magyar nemzetet".
Üdvözlő beszédében a Mazsihisz elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy főként a kisebbségek azok, akik képesek "szenzorálni" a társadalom állapotát. Ez a "kisebbségi szenzor" - amelyet Heisler András szerint a felelős kormányok mindig figyelemmel kísérnek - pedig pontosan jelzi, ha az adott társadalomban valami nincs rendben. "Mi, magyar zsidók, ma aggódunk, problémát szenzorálunk" - mondta.

Ormos Mária történész ezt azzal egészítette ki: a holokauszt emlékezete nem kopik, aminek két lényeges oka van. Az egyik a tragédia "különlegessége": a nemzetközi zsidóságnak nem volt se fegyvere, se országa, nem lázadtak soha; csak azért kellett bűnhődniük, mert zsidó vallásúak voltak. A másik, hogy csak későn, Németországban csupán a '60-as években lehetett róla beszélni, a holokauszt csak ekkor jelent meg mint téma a művészetekben - addig mindenki hallgatott róla. Magyarországon jelenleg - mutatott rá a történész - ismét az ellenállás oldala kezd felerősödni: a mai ellenállás a felelősség tagadásában nyilvánul meg.

A külföldi kutatók közül Roger Griffin, az Oxford Brookes Egyetem professzora hangsúlyozta: a holokauszt-kutatók és tudósok mindenkori feladata a tragédia mélyebb megértésének elősegítése. Mint mondta: az újfasizmus ma is képes megszületni, "az a méh, amely Hitlernek életet adott, még ma is termékeny". Előadásában kitért arra is: "ami Európa szívében nem is olyan rég történt, mindannyiunknak figyelmeztetés".

Előadásában Romsics Ignác történész arról beszélt, a szélsőjobboldal jelszavaira az elmúlt században is a nyomorban élő munkások, a kilátástalanságban senyvedő, pozitív jövőkép és biztos megélhetés nélküli fiatalok voltak fogékonyak. "A holokausztot nemzeti tragédiának kell minősítenünk, amelyre mély megrendüléssel kell emlékeznünk. A felelősség pedig - magyaroké és németeké - a magyar holokausztban közös, így közösen is kell vállalnunk" - tette hozzá.

Szóba került a konferencián Horthy Miklós is, akinek "sajátos" szerepét Ungváry Krisztián elemezte, és rávilágított arra, hogy a kormányzót "zsidómentőnek" titulálni igen nagy tévedés. A történész szerint a zsidótörvényekkel szemben Horthy is ellenérzéssel viseltetett - a második törvényt már "túl embertelennek" tartotta -, de "mivel maga is antiszemita volt, azokkal egyetértett". Sőt - állította - a kormányzó és környezete "bizonyítottan tudott arról, hogy a zsidókat legyilkolják Európában", a cselekvésre pedig igencsak "erőtlenül" szánta el magát. A történész úgy vélte, a kormányzó nem akarta, hogy a magyar csendőrség vegyen részt a deportálásokban, az viszont már nem zavarta volna, ha ugyanezt a németek végzik el. "Az, hogy Horthy megmentette a zsidókat, csak legenda" - zárta rövidre a kérdést Ungváry, felhívva a figyelmet arra: a jelenlegi politikai és társadalmi folyamatok a történettudomány teljes semmibevételével fenyegetnek.