Álbaloldali lapokról beszélt, többek között, péntek reggel a Klubrádióban Schiffer András LMP-vezető, még pedig a szocialisták főpolgármester-jelölti ajánlata kapcsán. A politikus arra kérdésre, mely orgánumokat is nevez álbaloldaliaknak, azzal a szellemesnek vélt fordulattal válaszolt, hogy akinek nem inge nem veszi magára. Amit csak azért nem értek, mert, ha volt bátorsága úgy általában minősíteni – kiket is? -, akkor miért gyávult el, amikor konkretizálni kellett volna kijelentését?
Én például egyáltalán nem félek kijelenteni: sokszor követhetetlen, több esetben a Fidesz kegyelméből létező pártnak tűnik számomra az LMP, főként Schiffer András mozgása. De rendben van: ez a mozgás végül is parlamenti helyeket, országgyűlési státuszt eredményezett a pártnak. Az azonban mégiscsak túlzás, hogy Schiffer az öt százalékot alig meghaladó eredményét a választások legnagyobb győztesévé stilizálja.
Megnyilvánulásai, kinyilatkoztatásai alapján azt is gondolhatnánk: az LMP ma Magyarország egyik legjelentősebb politikai ereje. Szerénység, mondaná erre Bástya elvtárs, de Schiffer híján van a szerénységnek, sajna az igazi bátorságnak is.
Természetesen szíve-joga minősíteni bárkit, azt sem vitatom el tőle, hogy a meglehetősen rossz anyagi kondíciók közepette, helyenként vegetáló baloldali sajtót minősítheti, de azért nem ártana elgondolkodnia egy pillanatig azon, hogy ma Magyarországon vajon jó üzlet-e baloldalinak lenni? Vajon miféle haszonszerzés hajt valakit, hogy ráadásul álbaloldali legyen? Ha kaphatnánk erre egy bátor választ…
